Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-32

lius 19-én, csütörtökön. 171 32. országos ülés 1906 j, Kecskeméti Ferencz: Mi izgatásról Békésen nera hallottunk. Tudomásunk arról nem volt, s hogy a munkások sztrájkolni készülnének, erről mit sem tudtunk. Gr. Wenckheim Frigyesnek más birtokain, igy a földvár-féltői, ludadi és fásmegyeri birtokokon sztrájk egyáltalában nem volt, mert ott a gabona jó volt, a munkások meg voltak elégedve szerződésükkel. Nem mondhatjuk ugyanezt az u. n. vizesfásmelléki és tardosi birtokokról, különösen a vizes-fásmellékiről. A hatósági közegek azt mondották, hogy izgatás utján keletkezett sztrájkról van szó. Én egészen megbízható, szakértő, komoly földmivesektől — nem munkásemberektől, hanem kisgazdáktól — hallottam, a kik azt a pusztát egészen bejárták és jól ismerik minden zege-zugát, hogy bizony ott a gabona nagyon rossz volt és hogy sohasem gondolták volna, hogy a békési határban olyan rossz gabona lehessen, s nem 13-ad részért, hanem egyötöd részért sem érdemes azt learatni. Az önfentartás ösztöne volt tehát az, a mi munkásainkat sztrájkba késztette. Január végén irták alá a munkások a szerződést, melynek pontjai röviden a következők voltak (olvassa): Búzából kanták volna 13 részt, tavasziból 12 részt, a konvenczió az aratásra volt 21 dolgozónaprá: Buza 70 kgr., szalonna 5 kgr., só 2 kgr., kása 6 liter és pálinka 6 liter és ezenkivül tüzifaváltság czimén 50 fillér. Biztosítékban ki volt téve számukra 1100 holdon holdanként búzából 60 kilogramm, tavasziból 55 kilogramm. Ez kitett volna biztosítékul a munkások részére 4 mmázsa és 60 kgranim búzát s ehhez járult volna a tavaszi gabona. Kimentek az aratók a munkára június 29-én. Akkor látták, hogy a gabona jó része, több mint harmadrésze, némelyek szerint legalább fele az 1100 holdnak, nagyon meg volt dűlve. Látták azonnal, hogy a munka itt sokkal nehezebb lesz, mint az elmúlt évben, bár a munka különben is rendesen nagyon nehéz szokott lenni; látták azt is, hogy a rendes munkaidő alatt az aratást be nem végezhetik, 21 nap kevés, legalább egy hónapon keresztül kell dolgozniuk, hogy elvégezhessék. Ekkor számot vetettek magukkal. Látták azt is, hogy a gabonát a június 21-diki köd nagyon megrontotta és az nagy mértékben rozsdás volt. Számot vetettek magukkal s azt találták, hogy a marokverőket vagy gyűjtőket ki kell fizetniök, ezeknek a bére pedig az idén nagyon felszökött; mert mig a múlt esztendőben 20—25 koronáért lehetett hozatni gyűjtőt vagy marokverőt, addig most 30—35—40 koronát kellett fizetni gyűjtőkért. Ha tehát ezeket ki akarják fizetni, legalább 3 mmázsát kell eladni a búzából. Mi marad akkor nekik? Marad tisztán 1 mm. és 65 kgr. Buza és e mellett a tavaszi gabona, a melyből 3 vékát szokás szerint a fuvarosnak szintén ki kellett adni, a ki őket a pusztára és onnan visszaszállította koronként. Ugy találták, t. ház, hogy 1 mm. és 66 kgr. búzáért és néhány mmázsa tavasziért nem lehet nekik munkálkodniok, nem lehet oly nehéz munkát végezniök egy egész hónapon keresztül.

1 Ezért kéréssel fordultak az uradalomhoz, az uradalom képviselőjéhez, a tiszttartóhoz; nem követeléssel, de tiszteletteljes kéréssel. Kérték, hogy a biztosítékot 80 kgr.-ra emelje 60 kgr.ról; a tavaszit 55 kgr.-ról emelje 70 kgr.-ra; továbbá azt kérték, hogy a konvencziós búzát 70 kgr.-ról 90-re emelje, miután legalább egy héttel, esetleg több idővel hosszabbra nyúlik az aratás Szalonna legyen 5 kgr. helyett 7 kgr., só 2 kgr. helyett 3 kgr., jíálinka 6 liter helyett 7 liter, kása 6 liter helyett 7 liter és tüzifaváltság czimén 50 fillér helyett 1 koronát kapjanak. Ez volt, t. ház, a szegény munkásoknak tiszteletteljes kérése. Az uradalom tiszttartója, képviselője azonban e kérésüket ridegen visszautasította és kijelentette több ízben, hogy egy sánta krajezárral, egy fillérrel sem hajlandó a szerződésen tul emelni a fizetést, a munkabért. Mezőfi Vilmos: Nem a szocziálisták az oka! Kecskeméti Ferencz: T. ház! Hiszen én tudom és el is ismerem, t. ház, hogy a grófnak teljes joga volt ahhoz, hogy ezt a kérést visszautasítsa a törvényesség szempontjából. Teljesen joga volt ahhoz, hogy a munkások ilyen kérése elől elzárkózzék és ragaszkodjék a szerződéshez és a törvényhez. De ha nemcsak az állami törvényt, hanem egy magasabb törvényt veszünk; ha az erkölcsiségnek, a méltányosságnak a törvénye szerint Ítéljük meg és mérlegeljük ezt a dolgot, azt kell mondanunk, hogy valamit mégis adhatott volna a gróf ezeknek a munkásoknak. Ha nem a teljes kívánságaikat, de legalább mégis valamit megadhatott volna, először is azért, mert a mely nagybirtokosnak 24000 hold földje van csupán a békési határban, azt gondolom, hogy az nem akarhatja, hogy a szegény munkás éhbérért dolgozzék neki. Adhatott volna azért is, mert mások is tették, más nagybirtokosok, sőt kisgazdák is önként emelték a munkások munkabérét. Adhatott volna a saját jól felfogott érdekéből is, mert miután ezek a munkások nem voltak hajlandók a szerződés szerint a munkát teljesíteni és az uradalom kénytelen volt a kormányhoz fordulni pótmunkásokért, kapott munkásokat olyanokat, a kik közül öt sem dolgozik annyit egy nap alatt, mint egy alföldi magyar munkás, (Felkiáltások jooofelöl: Ez az ő dolga!) és a gróf urnak az aratás igy sokkal többe került, mint került volna akkor, ha az aratók kérését akár egészben is teljesítette volna. De adhatott volna valamit a gróf ur a községre való tekintetből is, mert Békésen igen sok a szegény, és gondolhatta volna a t. gróf ur, hogy 22*