Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-32

32. országos ülés 1906 Julius 19-én, csütörtökön. 169 számára, a melylyel a mai rendszer bir és a mellett biztosit azon veszélyek ellen, a melyek­kel a mai rendszer jár. Több felszólalás történt a közegészségügy terén. A közegészségügy fontosságától a magam részéről át meg át vagyok hatva. Meg vagyok győződve arról, hogy ezen a téren roppant sok mulasztást követett el a magyar állam, hogy eddig nem értette át teljesen ennek életbe vágó fontosságát. Ez pedig leginkább annak tulajdo­nitható, hogy a publikum, a nagyközönség maga nem érti ennek a horderejét, nem kívánja az ilyen természetű rendszabályokat. Ha történik valami ebben az irányban, azt szekatúrának tartja, annak nem akar engedel­meskedni; azt tartja, hogy ez a tudósoknak elmé­leti mulatsága; nincsen egészen felvilágosítva arról, hogy ezen a téren milyen nagy eredményt lehet elérni. Az angol nemzet a leggyakorlatibb nemzet a világon és a modern közigazgatást épen a közegészségügy terén fejlesztette ki leg­inkább. Ott a kormánynak az óriási nagy deczen­tralizáczió és önkormányzat daczára nagy hatal­mat, kényszerítő hatalmat adott; a közegészség­ügy érdekében a helyhatóságokra ráparancsolhat kiadásokat; a mi Angliában igen nagy kivétel, mert ott igazán nemcsak szóval hirdetik a sza­badságot, de a valóságban is létezik. És mégis épen a közegészségügyben drasztikus rendszabá­lyokhoz nyúltak, a melyeknek azonban meg is volt a gyakorlati eredményük, mert pl. Viktória királynő uralkodása alatt az átlagos emberi élet tiz évvel hosszabbodott meg. Hát ez gyönyörű eredmény. Ha ezt csak megközelítőleg elérhetnők, azt hiszem, hogy nagyobb érdemeket szereznénk az ország iránt, mint sok más jelszónak a meg­valósításával, (Általános helyeslés.) a mely tet­szetős, de a mely távolról sem hozná azon reális, állandó hasznokat és előnyöket, a melyeket sze­rezne az, ha a magyar ember életét meg tudják hosszabbítani. (Általános helyeslés.) Erre külö­nösen szükségünk van, mert Európának a leg­kisebb népsűrűséggel biró országa a magyar. Azt hiszem, egy négyzet kilométerre 59 ember esik Magyarországon, holott Ausztriában valami 80, Németországban pedig 101 ember esik egy négyzetkilométerre. És akkor, a mikor a sűrűség ilyen csekély, ugyanakkor a halandóság nálunk nagyobb, mint másutt és az életkor átlaga Ma­gyarországon a legrövidebb. Ilyen viszonyok kö­zött, azt hiszem, hogy ki fogja magát fizetni mindaz, a mit erre a czélra fordítunk. (Általános élénk helyeslés.) Felvetették azt az eszmét, hogy a köz­egészségügyet államosítsuk. Ezt ma Vajda t. képviselő ur is fejtegette. Hát az államosítás mellett sok szól, de azt hiszem, hogy a lényeg nem az államosításban rejlik; (TJgy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) azt hiszem, hogy a lényeg abban van, hogy kellőleg dotált orvosi ' K1PVH. NAPLÓ. 1906 1911. Ií. KÖTET. karral rendelkezhessünk a vidéken. (Élénk he­lyeslés a jobb- és a baloldalon.) Jelenleg az a nagy baj, hogy az orvosok túlnyomó nagy része a városokban van, mig a vidéken alig kapható orvos. Általában nem a közegeknek, nem a megyének mulasztása, ha sok községi és kör­orvosi állás nincs betöltve, hanem annak a következménye, hogy nem lehet orvost találni, mert abból a fizetésből, a mit ott adnak, nem élhet meg az orvos. Gazdagabb városokban a jelenlegi fizetés talán megfelelő. Ezért legfonto­sabbnak tartom az orvosi karban a fizetési viszonyok rendezését, még pedig mindenesetre olyképen, hogy szegényebb vidékek az államtól e czélra pótlékot kajkjának. (Elénk helyeslés.) T. ház! Vajda t. képviselő ur, kriti­zálva a mai állapotokat, összehasonlítja a csendőrségre ós rendőrségre fordított költsége­ket a közegészségügyre fordított költségekkel ós mintegy gúnyolódva azt mondja: csendőrségre van pénz, közegészségügyre nincsen. Igen csodá­lom, hogy a t. képviselő ur mondja ezt, a ki mint orvos ismeri a viszonyokat és komoly tanulmány tárgyává tette ezt a kérdést. Ha meggondolja a képviselő ur ezt a dolgot és nem­csak hangulatot akar csinálni a csendőrség ellen, akkor meggyőződhetik arról, hogy a csend­őrségre a közegészségügy szempontjából egyene­sen szükség van. Csupán egy példát kívánok erre felhozni. Annak idején, mikor államtitkár voltam a belügyminisztériumban, kolera-járvány volt Szatmár vármegyében és én ott körutat tettem. Be volt bizonyítva, hogy a kolerát a folyó vize terjeszti. Mi erre kutakat ásattunk és eltiltottuk a néj>et a folyó vizének haszná­latától. Nem engedelmeskedtek az utasításnak, hanem a csendőrségnek kellett egész éjjel a folyó partján állani, hogy visszahajtsa a népet, a mely a halálba akart ugrani. Tudjuk azt is, hogy csakis csendőrökkel lehet az egyes jár­ványos házakat elzárni attól, hogy a kiváncsi nép oda ne csődüljön. A ki ezt tudja, nem mondhatja, hogy a csendőrre fordított pénz a közegészségügy szempontjából elveszett pénz. Határozott előnye a közegészségügynek, hogy legyen kellő számú csendőrség. (Igaz ! TJgy van! Zaj. Elnök csenget.) T. ház! Tekintettel az idő előrehaladott voltára, most csak egész röviden kívánok nyilat­kozni a beadott határozati javaslatokról. Az egyiket Hodzsa Milán t. képviselő ur adta be. Ez arról szól, hogy a kormány haladéktalanul terjeszszen elő törvényjavaslatot a gyülekezési és egyesülési jogról. Kérem a t. házat, ne méltóz­tassék ezt a határozati javaslatot elfogadni. Felesleges ez, mert hiszen mindenesetre be fog­juk azt terjeszteni. Ez az általános programm­nak mintegy kiegészítő része. Azt az utasítást pedig hogy haladéktalanul terjeszszük elő, szintén kérem, ne méltóztassanak elfogadni. (Helyeslés.) • Haladékot kérünk mindaddig, a mig azt ugy 22

Next

/
Thumbnails
Contents