Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-28

28. országos ülés 1906 Julius lk-é.n, szombalon. 9 Minthogy, t. ház, többször megkérdeztek ben­nünket, hogy mi a mi politikai programrmmk, ki kell jelentenem, hogy az általam imént elmondot­tak képezik a mi politikai hitvallásunkat, ezek képezik a mi politikai programmunk főbb pont­jait. A midőn ezeket kijelentem, még csak egy megjegyzésem van, és pedig az igazság érdekében és az ország érdekében is. T. báz! Az extrém és az exkluzív magyar állampolitika által czélbavett magyarosítás — a természet törvényei szerint is — soha sikerre nem fog vezetni. Régi hazai történetíróink tanúsága szerint is különösen a mi román népünk minden időben jobban szerette nyelvét, mint életét; mi utódok tehát, az ősök példáját követve, nemzeti­ségünket, njrelvünket soha sem feladni, sem meg­tagadni nem fogjuk. E mellett mi hazánknak, Magyarországnak leghűbb fiai és polgárai vagyunk és leszünk, de soha a hires Bánffy-féle eszme ked­véért öngyilkosok nem leszünk. Mindezek után, t. ház, minthogy a kormány politikájában nem bizunk, iránta bizalmatlanság­gal viseltetünk, kijelentem pártunk nevében, hogy a költségvetést általánosságban sem fogadjuk el. (Helyeslés a nemzetiségiek -padjain.) Ráth Endre jegyző : Buzáth Ferencz ! Buzáth Ferencz :T. képviselőház! Az ország­gyűlési néppárt nevében van szerencsém kinyilat­koztatni, hogy a tárgyalás alatt lévő költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául el­fogadom. Ezt az álláspontot röviden kívánom megindokolni. Mielőtt azonban ezt tenném, egy észrevételt kívánok tenni a néppártnak a koaliczió­ban elfoglalt helyzetére nézve. Az utóbbi időben ugyanis, különösen a függetlenségi párt részéről, annak értekezletein is, szemrehányással illették a néppártot azért, hogy megszegte a paktumot, a mit különösen a néppártnak a delegáczióban elfoglalt magatartásával hoztak kajjcsolatba, T. ház ! A néppárt teljes őszinteséggel és min­den utógondolat nélkül csatlakozott a szövetkezett ellenzékhez. Az 1905-iki és az 1906-iki választások alkalmával teljesen respektálta a pártközi megálla­podásokat. Ugyanezt azonban — fájdalommal kell kijelentenem, — nem tapasztaltuk a független­ségi párt részéről olyan mértékben, amint azt jog­gal elvárhattuk volna, valamint hogy a koaliczió­ban is a néppárt nem részesül oly figyelemben, a mint annak a dolog természetéből önként folynia kellene. Azonban ezek a körülmények a néppár­tot politikai magatartásában egyáltalában nem be­folyásolják, mert a néppárt a múltban és a jövő­ben is mindig magasabb szempontok által vezé­relteti magát. Teljes őszinteséggel csatlakozott tehát a koaliczióhoz és bátran mondhatom, elvei­nek fentartásával, teljes odaadással támogatta a kormányt azon nehéz feladatok teljesitésében, melyeket az magára vállalt. A paktumot azonban, t. ház, mi részünkről soha sem értelmeztük ugy, hogy lemondjunk a kritika jogáról, vagy hogy bármely tekintetben is akadályozva legyünk véle­ményünk szabad nyilvánításában, mert ezt fen­KEPYH. NAPLÓ. 1906 1911. II. KÖTET. tartottuk magunknak a jövőre nézve is, és azt hi­szem, fentartották ezt a koaliczióban lévő összes pártok. Ezt annál is inkább tehetjük, mert hiszen az a kormány, a melynek támogatói sorában állunk, szintén a gondolatok szabadságából táplálkozik. Arra kérem tehát különösen a koalicziós pártokat, hogy tiszteljük kölcsönösen egymás véleményé­nek szabadságát, ne támaszszunk egymás irányában semmi bizalmatlanságot, hanem ellenkezőleg, ru­házzuk fel egymást kölcsönösen a bizalomnak bizo­nyos mértékével, mert csakis igy leszünk képesek megfelelni azon nemes feladatoknak, a melyeket czélul tűztünk ki magunknak. Szükség van erre annál is inkább, mert naponként találkozunk azzal a jelenséggel, hogy a régi rendszer hivei a koaliczió leplébe burkolózva igyekeznek meg­zavarni a koaliczió egyetértését. Én azonban azt hiszem, t. ház, hogy ez a mesterkedés nem fog sikerülni, mert a koaliczió sokkal szilárdabb ala­pon áll, semhogy azt megdönteni képesek len­nének. T. képviselőház ! Áttérek most beszédem tulajdonképeni tárgyára. A költségvetés pénz­ügyi és politikai szempontból érdemel figyelmet. A költségvetés pénzügyi tételeivel nem kivánok ez alkalommal foglalkozni, mert azokat ismertette az igen t. előadó ur és fejtegetéseivel legnagyobb részben egyetértek. Másrészt nem is tartom czél­szerűnek, hogy ez alkalommal e kérdéssel foglal­kozzam, mert azon rövid idő alatt, mióta ez a kormány átvette a kormányzatot, nem volt abban a helyzetben, hogy politikájának megfelelő költ­ségvetést terjeszthessen a ház elé és igy kénytelen volt az előző kormány által készitett költségve­téssel állani elő. Ezenfelül már csak azért sem tanácsos a költségvetést kritika tárgyává tenni, mert szem előtt kell tartani azt a fontos érdeket, hogy a törvénytelen kormány által okozott bajok mielőbb orvosoltassanak, s hogy különösen és elsősorban a pénzügyi tekintetben mutatkozó hiányok pótoltassanak. Elsőrendű állami feladat tehát, hogy lehetővé tegyük a költségvetésnek mielőbbi törvényerőre való emelését. Mindezért, t. ház, csupán néhány észrevételt akarok tenni a költségvetésre. Aggoda­lommal látjuk, hogy alig van a költségvetésnek egyetlen kiadási tétele, a mely emelkedést ne mu­tatna. Es ha ezzel szemben állami bevételeink emelkednek is, ez nem történik olyan arányban, hogy az emelkedés az állam szükségleteit minden tekintetben fedezhetné.­Azt látom, hogy alig van minisztérium, a melynek körében uj állásokat ne szerveznének. Midőn az ellenzéki padokról a tisztviselők fizetés­emelését sürgettük, Lukács László akkori pénzügy­miniszter ur azt mondotta, hogy a tisztviselők fizetésének rendezése lehetetlen akként, hogy egy bizonyos összeget egyenesen beilleszszünk a költség­vetésbe, mert ez olyan összegre rúgna, hogy tekin­tettel más aktuális állami szükségletekre is, eset­leg államháztartásunk egyensúlyát is megzavarná,

Next

/
Thumbnails
Contents