Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-31

31. országos ülés 1906 Julius 18-án, szerdán. 121 állás. Hiszen tapasztalatból tudjuk, hogy a főispáni állás ma már távolról sem áll feladatának magaslatán, ha már nem tölti be azt a feladatot, hogy a kormány és a vármegye között az összefüggést fentartsa, hanem a legtöbb esetben a kormány politikai ágensének szerepére vállalkozik, a mi gyakran nem áü egyébből, mint abból, hogy a kormánynak kortesszolgálatokat teljesit. T. képviselőház! A midőn ma mégis felszólalok, egyszerűen egy Ígéretemnek teszek eleget. Már több izben jeleztem itt e házban, hogy a mikor a kormánynak komoly akarata, hogy az országban az általános választói jogot hozza be, akkor nem elég ezt a reformot ígérni, sőt nem elég ezt a reformot egymagában megvalósítani, hanem mindenekelőtt elő kell az ország népét arra készíteni. Alkalmat kell adni a népnek arra, hogy a midőn az urna elé szólítják, ne essék áldozatul a demagógiának, (Zaj. EUenmondásoJc.J hanem legyen alkalma politikai műveltségre szert tenni.' (Zaj. Felkiáltások : Maga ellen beszél!) Hogyha magam ellen beszélek, hát akkor annál radikálisabban is követelem, hogy a népnek adassék meg erre az alkalom. A demagógia különben mindenféle pártoknak a tarisznyájában szerepel. T. képviselőház! A t. függetlenségi párt akkor, a midőn én itt múltkori felszólalásom alkalmával egynéhány kitűnő példáját adtam elő a főszolgabírói önkénykedésnek, a függetlenségi párt akkor nekem igazat adott abban, hogy a főszolgabirák önkényesen jártak el. Akkor azt a reményemet fejeztem ki, hogy a mikor azt a határozati javaslatot fogom beadni, hogy a kormány terjeszsze be a gyülekezési és egyesülési jogot biztosító törvényjavaslatot, mondom annak a reményemnek adtam kifejezést, hogy a függdtlenségi párt ezt a határozati javaslatot támogatni fogja. Ezt a reményemet eddig nem adtam fel. Én most a határozati javaslatot beadom és kérem a függetlenségi pártot és kérem általában azokat a pártokat, a melyeknek programmjában ez a követelés megvan, hogy határozati javaslatomat most támogassák. Határozati javaslatom a következő (olvassa): Utasítsa a ház a kormányt, hogy a gyülekezési és egyesületi jogot biztosító törvényjavaslatot a háznak haladéktalanul terjeszsze be. Elnök: A határozati javaslat fel fog olvastatni. Ráth Endre jegyző (olvassa a határozati javaslatot). Elnök: Az ülést tíz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom, a tanácskozást folytatjuk. Darányi Ferencz jegyző: Návay Lajos! Návay Lajos: T. ház! Bár a közigazgatás reformjának kérdése nem szerepel is a kormányKÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. II. KÖTET. nak szorosabb értelemben vett programmjában, de azért azt hiszem, hogy a nemzeti munka nagy feladatait teljesítő kormány ezen kérdés megvitatásától sem zárkózhatik el; és a menynyiben természetes az, hogy a midőn az alkotmánybiztositékokat keressük, elsősorban a legfőbb alkotmánybiztositékot az ország jó és helyes közigazgatásában kell találnunk. A mai állapotnak, a mai rendszernek igen sok hiánya van. A mai állapot mellett nem található meg a társadalomnak azon összetartása, az önkormányzati életnek azon kifejlése sem, a melyszükséges arra, hogy a vármegyék és a községek teljesítsék azon nagy és fontos munkát, a mely őket az alkotmány kifejtésében, az alkotmány védelmében, de — a mi a fő — a mindennapi munkában is megilleti. Mert a mi az alkotmánybiztositékokat illeti, — remélem, e tekintetben nem lesz közöttünk félreértés — a legfőbb alkotmánybiztositékot elsősorban is a magyar nemzeti állam erejében kell keresnünk és találnunk (Helyeslés.) és habár a vármegyéknek nagy alkotmányvédelmi fontosságát, a mely kivételes helyzetekben érvényesülhet, elismerem is, de kétségtelen, hogy a vármegyéknek és a községeknek elsősorban a mindennapi élet kötelességeinek teljesítése körül hivatásuk az, hogy a nemzeti munka és a nemzeti haladás műhelyei legyenek, hogy ott meglegyenek azon biztosítékok, a melyek a munkának gyümölcsözósét az országnak és a köznek egészére nézve biztosítják. így állván a kérdés, bár nem óhajtok a ház figyelmével visszaélni, legyen szabad mégis mindenesetre a közigazgatásnak menetét annak egész vonalán bizonyos fokig vizsgálódásom tárgyává tennem; nevezetesen egyik alakulatában, a községekben, a hol a legközvetlenebbül találkoznak a polgárok érdekei az állam szempontjaival és a hol igen sok bajnak a gyökerei találhatók és a hol az orvoslás a legsürgősebb és legfontosabb. Számtalan jelenséggel találkozunk az életben, számos felszólalással találkozunk itt a házban is, a melyek talán némileg túlzottak is, talán némileg elkeseredésen alapulnak ; de ha higgadt és tárgyilagos kritikát akarunk gyakorolni, el kell ismernünk, hogy a községek igazgatása ma sok tekintetben nélkülözi azon pártatlan, azon minden irányra kiterjedő gondoskodást, a melyet az ország szegény népe elsősorban igényelhet (Igaz! TJgy van!) és a melynek hiján nyilvánvalóan ki van téve azon destruktív erőknek, a melyekkel megküzdeni kötelességünk, de a melyekkel szemben rövidlátó és végzetes politika volna, ha elsősorban a represszió eszközeitől várnók szocziális bajaink orvoslását, holott mindnyájunk kötelessége, hogy preventív eszközök alkalmazásával a szegény nép érdekeivel ott, a községek keretén belül foglalkozzunk, (Helyeslés), és vizsgáljuk meg minden elfogultság nélkül, vájjon 16