Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-28

28. országos ülés 190Ü Julius lk-én, szombaton. 5 séges összegek előteremtésére államkötvényeket szándékozván kiadni, ezek összegét csak 112 millióval vette fel a költségvetésbe. Midőn tehát egészen jogszerűen és helyesen járt volna el akkor is, ha az összes rendkivüli beruházásokat államkölcsönnel fedezi, mégis 29 millióval kevesebb értékű államkötvényt bocsát ki, mint a mennyi a kiadás, tehát 29 miihót fedezünk a rendkivüli kiadásoknál a mi rendes bevételeinkből. Ha ezt nem teszszük, máris 29 millió felesleggel állhatnánk elő. De vannak más tételek is, igy pl. fel van véve egy 6,877.000 koronából álló olyan adósság visszafizetése, a melynek kamatozása nagy és nem felel meg a mai viszonyoknak. Ezt a miniszter vissza akarja fizetni és ezt nem uj adóssággal, hanem folyó bevételeinkből akarja fedezni. Ebből méltóztatik meggyőződni, hogy a költségvetés összeállításánál a kormányt nem az vezette, hogy az lehetőleg fényes legyen, sőt merném inkább mondani, hogy arra törekszik, hogy minél szerényebb alakban jelenjék meg előttünk, és hogy a feleslegek, melyek elő fognak állni, sokkal nagyobbak legyenek, mint a hogy itt előirányozva vannak, daczára annak, hogy a beruházásoknak egy részét is folyó kiadásainkból leszünk képesek fedezni. Azonban egy költségvetés megítélésénél nem is az az első szempont, hogy az összes kiadások hogyan aránylanak az összes bevételekhez ; sokkal fontosabb és helyesebb képet kapunk a költségvetésről, ha a rendes bevételeket hasonlitjuk össze a rendes kiadásokkal. E tekintetben ugy állunk, hogy a mi összes kiadásaink kitesznek 1086 millió koronát, összes bevételeink pedig kitesznek 1125 millió koronát, tehát a felesleg, a mely előáll, nem kevesebb, mint 38,756,000 korona, mert rendes bevételeink ennyivel haladják meg a rendes kiadásokat. Ez, gondolom, a legmegnyugtatóbb hatással kell hogy legyen. E tekintetben méltóztassék még azt is figyelembe venni, hogy mi az utolsó két esztendő alatt igen jelentékeny összegekkel voltunk kénytelenek emelni épen rendes kiadásainkat. így pl., hogy csak egy-két tételt emlitsek, a Horvátországnak nyújtott hozzájárulás 2,275.000 korona ; a megyéknek adott átalány emelése 1874 óta 5,076.000 korona; az országos betegsegélyezési alapnak többlete 1,100.000 korona ; a postának a többlete, a mi az idén be van állítva, 6,860.000 korona ; az államvasutaknak rendes kiadásai 12.790.000 koronával tesznek ki többet, mint tavaly ; a népiskolákra fel van véve 2,192.000 koronával több ; a csendőrségnél a többlet 1,500.000 korona. Mind olyan tételek, a melyek ezentúl évről-évre jelentkezni fognak a költségvetésben. Csak 17 ilyen tételt voltunk bátrak a pénzügyi bizottságban elősorolni, magának ennek a 17 tételnek az összege kitesz esztendőnként 43,550.000 koronát. Kiadásainknak összes emelkedése pedig az 1904. évi költségvetéshez képest 60 millió koronát tesz ki. Ha mégis látjuk, hogy szemben olyan óriási emelkedésével a mi kiadásainknak, a rendes budget-et 38 millió felesleggel tudjuk lezárni, ez, gondolom, megnyugtathat bennünket nemcsak a jelen költségvetésre nézve, hanem az iránt is, hogy ennek a mi nemzetünk jövedelmeinek megvan a maguk kellő expanzív ereje, s a jövendőre nézve is nyugodtak lehetünk, hogy a régi bajok, a régi nagy deficzitek, ha óvatosak leszünk, nem fognak ismét visszatérni. Hanem hangsúlyozom, hogy azért óvatosaknak kell lenünk, mert először nem szabad az állam iránt tulnagy követeléseket támasztanunk, másodszor nem szabad előjönni azokkal a tervekkel, a miknek már hangot adtak több oldalról a társadalomban, a lapokban és magunk közt, hogy egyes adókat egészen töröljünk el, mert az ilyen erőszakos beavatkozást budgetünk meg nem birja, hanem törekedni kell az adózás reformjára, törekedni kell különösen arra, mi már régóta közóhajt képez, . . . Szatmári Mór : A progresszív adó ! Hoitsy Pál előadó : . . . hogy behozzuk a földadó reformját, még pedig a progresszív adózás alapján. (Helyeslés.) Méltóztatnak emlékezni, hogy a mostani miniszterelnök ur, mikor ezelőtt pénzügyminiszter volt, az erre vonatkozó adóreformelőmunkálatokat elkészítette, ki is nyomatta, szét is osztatta. Nagy, vastag fóliánsok voltak azok, a mik akkor szétosztattak. Ez némi megnyugvást fog nyújtani az országnak arra nézve, hogy ezt a reformot a maga teljességében minél előbb itt a ház asztalán fogjuk találni. (Helyeslés.) Ebben a reményben kérem a t. házat, méltóztassék jelen költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra ki következik ? Darányi Ferencz jegyző: Oncu Miklós! Oncu Miklós: T. ház! Országgyűlési képviselői minőségemben hazafiúi kötelességemnek tartom a tárgyalás alatt lévő költségvetési javaslathoz és az ezzel összefüggő politikai kérdésekhez röviden hozzászólani. (Halljuk! Halljuk!) Politikai álláspontom preczizirozása végett kijelentem azt, hogy én elvtársaimmal együtt, mint az országgyűlési nemzetiségi párt egyik tagja és mint hazám hű fia azért vállaltam mandátumot, hogy itt ezen házban képviselői kötelességeimet hiven teljesítve, önökkel egyetértve és karöltve a haza javára, annak erkölcsi és anyagi előmozdítására és konszolidácziójára közreműködjem. (Helyeslés.) Ez az én és elvtársaim jelszava és hite, ez a mi programmunk egyik főpontja : a haza és összes népeinek jóléte, boldogsága és előrehaladása a tiszta egyenlőség, testvériség és szabadság magasztos elveinek minden téren, minden irányban való érvényesülése mellett, (Helyeslés.) mert egyedül ezek képezik alkotmányos országunk fundamentumát, ezek képezik hazánk egyedüli biztos sarkkövét és mert ezek nélkül hazánk erős és nagy nem lehet. (Igaz ! ügy van ! a középen.) Ezek azok az irányelvek, melyek lelkeinket áthatják, ezek mellett