Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-31

110 31. országos ülés 190 magának a sajtószabadságnak és függetlenségnek. (Igaz ! Ugy van! a középen. Mozgás a baloldalon. Felkiáltások : Tudjuk !) Hiszem, hogy méltóztatik tudni, de azt hiszem, csak kötelességemet teljesitettem, a mikor e szempontokra téritem a figyelmet, és ezzel nem hiszem, hogy rossz szolgálatot tennék az ügynek. (Helyeslés.) Vázsonyi Vilmos : Ellenkezőleg, fel kell világosítani ! Nagy Dezső: Hiszen azért vagyunk itt, hogy a kérdéseket megvitassuk, az eszméket tisztázzuk, és ajközvéleményt legalább a törvényhozás felfogása tekintetében határozott és tiszta helyzet elé^állitsuk. (Helyeslés.) Most méltóztassék megengedni, hogy a joggyakornokok kérdésére visszatérve, röviden még megemlítsem, hogy én is értesültem arról, hogy a joggyakornokok kérvénynyel jártak a miniszter urnái. Magam részéről abban a véleményben vagyok, hogy ebben a tekintetben a budapesti joggyakornokok kérése igen jogosult, épen abból a szempontból, a melyet voltam bátor felhozni. Budapesten van 106 joggyakornoki és 72 aljegyzői állás. Most méltóztassék elképzelni, hogyan van az, a mig ez a 72 aljegyzői állás megüresedik és az a 102 joggyakornok elő tud lépni az aljegyzői állásba. Ez roppant hosszú időbe tart, és ebből következnek azok a szomorú jelenségek, a melyeket voltam bátor jelezni. Az államnak itt nem szabad semmi tekintetben fösvénykednie. Ha van az államnak vitális érdeke, ez az, és itt kell azt a pár ezer koronás áldozatot meghozni. Fordítsuk meg a dolgot : legyen 50 gyakornok és 120—130 aljegyzői állás, (Helyeslés.) segítsünk a joggyakornokokon legalább ebben a részben, hogy ne legyenek kénytelenek már joggyakorló-korukban az anyagi züllés magvát magukba szedni. Néhány ezer koronával pótolható ez a szükség. Kérem azért az igen t. igazságügyminiszter urat, hogy ha már most lehetetlen is, de a legközelebbi, az 1907-re szóló költségvetés készítésénél szíveskedjék az általam hangoztatott szempontokat figyelembe venni. Ezeket kívántam mondani. (Helyeslés.) Elnök: Az igazságügyminiszter ur kíván szólni. Polónyi Géza igazságügyminiszter: T. ház! A mi a joggyakornoki kérdést illeti, — mert ezt hangoztatta elsősorban a t. képviselő ur — bátor vagyok megjegyezni, hogy az a rendszer, a mely ma kópiája a német birodalmi rendszernek, nálunk talán annyiban nem egészen hasonlít ehhez a német rendszerhez, hogy ott az u. n. auscultantrendszer ismer húsz esztendős auscultant-okat, a mit a t. képviselő urnak a sematizmusból megmutathatok. Németországban a vagyonos családok gyermekei vállalkoznak ily auscultans állásra, a nélkül, hogy feljebb való vágyaik lennének. Németországban nem támadt az a betegség, mint nálunk, hogy a joggyakornokok rendszerének egyúttal folyománya volna az adósságcsinálás is. En érzem, és éreztem e baj hátrányait Julius 18-án, szerdán. már régen. Az adósságok lényegesen befolyásolják a birói függetlenséget anyagiakban. Méltóztatik talán visszaemlékezni, hogy e kérdést egy izben igen behatóan tettem tárgyalás anyagává, a mikor az 1904 : I. t.-cz. tárgyalásánál felvetettem a kérdést, hogy szemben különösen a létező állapottal, a melyben, fájdalom, bíráink nagy részénél jelentékeny hosszú időre a fizetések le vannak foglalva, nem látja-e be a törvényhozás, hogy ez a fizetésemelés nem a birák helyzetének javítását, hanem a hitelezők helyzetének javítását jelenti. Én akkor felvetettem azt a kérdést, hogy a bíróságoknál — különösen ennél a testületnél — nem volna-e jó konszideráczió tárgyává tenni, hogy a lefoglalás a felemelt fizetésre nem vonatkozik, mert hiszen a hitelezők arra jogot még nem szereztek volt a lefoglalásokkal, a mit a törvényhozás később adományoz az illető bíráknak. Akkor ez a kérdés beható vita tárgyát képezte, azonban a képviselőház többsége nem fogadta el ezt az álláspontot, a mit én sajnálok. A mi a gyakorlati részét illeti a kérdésnek, vannak tételek, a melyekben egyetértek a képviselő úrral, vannak azonban tételek, melyekben abszolúte nem értek egyet és erre nézve kötelességszerűleg megadom a feleletet. A mire nézve egyet nem értek, az elsősorban az, hogy a t. képviselő ur budapesti joggyakornokokról beszél. Egyik hibája volt a múltkori rendszernek az, hogy nemcsak táblák szerint csinált egy testületi szellemet és külön kasztot, de a mint méltóztatik látni, itt már a t. képviselőtársam, a ki pedig nagyon gyakorlott jogász, szintén abba a hibába esik, hogy már a budapesti törvényszékre is külön státust akar. Ha joggyakornokokról beszélünk, akkor ne beszéljünk csak azon 104 joggyakornokról, a ki Budapesten van, hanem beszéljünk az ország joggyakornokairól. (Helyeslés jobb felől.) Higyjék meg nekem, az igazságszolgáltatásnak nagy hátránya az a partikulárizmus, mely az által fejlődik ki, hogy pl. a budapesti joggyakornok emeletes házért sem kapható arra, hogy a szomszéd törvényszék területére kimenjen albirónak, (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) pedig én ezt nagyon szükségesnek tartom, t. képviselő ur, hogy ne csak a budapesti éjjeli és nappali életet, hanem Magyarország igazságszolgáltatását megismerje az, a ki jó biró akar lenni, ismerje meg pl. a magyar alföldi ember életét és viszonyait saját tapasztalásából. (Helyeslés.) Ámde kötéllel sem lehet innen őket kivinni, s ennek folyománya az, hogy öt-hat esztendeig, sőt hét-nyolez esztendeig maradnak ebben a státusban. A jogfejlődés szempontjából sem közömbös ez, s ha majd méltóztatik azon kinevezéseket figyelemre méltatni, a melyek az én igazságügyminiszterségem alatt publikáltainak, méltóztatik majd látni, milyen gondot fordítok én arra, hogy egyik tábla területéről a másikra, az egyik törvényszék területéről a másikra menjenek át a birák. Az alsó fokon pedig megkívánom, hogy először menjen a törvényszékhez, ott praktizál-