Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-30

30. országos ülés 1906 Julius í7-én, kedden, 99 távirdával szemben a bűnügyi megkeresések elintézését szabályozta, 1888-ban adatott ki. Időközben meghozatott a bűnvádi perrendtartás. A bűnvádi perrendtartásnak lényegesen megváltozott szabályaihoz képest kellett tehát átalakítani az 1888-ik évi rendeletet és minthogy az a változtatás, a mely a Lányi ás Vörös-féle rendeletben tényleg eszközöltetett, nem felel meg sem a bűnvádi perrendtartás czéljainak, sőt azokkal szembe helyezkedett, e mellett pedig jogosult volt az aggodalom, sőt fenforgott a veszély, hogy e rendelet egyes intézkedései révén beleszabadittatik az ügj'észség, a csendőrség és a rendőrség a postába, hogy ott kénye-kedve szerint járhasson el és közel állott a veszélye annak is, hogy a cabinet noir is létesülhet: ezért a kereskedelmi miniszter ur szükségesnek tartotta e rendelet legflagransabb, a bűnvádi perrendtartással ellenkező részeinek kiküszöböléseivel az 1896. évi bűnvádi perrendtartásnak megfelelően újólag szabályozni a postai kezelést az ilyen büntető eljárási megkeresések esetében. Ha a t. képviselő ur azt mondja, hogy az a rendelet, a melyet a kereskedelemügyi miniszter ur a belügyminisztérium és az igazságügyminisztérium hozzájárulásával kiadott, szórólszóra ugyanaz, a mely a Lányi- és Vörös-féle rendeletek anyagát képezte, ugy ebbeli állítását ő maga rontotta le, midőn részben már jelezte is azokat az eltéréseket, a melyek a két rendelet között léteznek. A t. képviselő ur azonban hatáskeltés czéljából ahhoz az eljáráshoz folyamodott, hogy a mit a kereskedelemügyi miniszter egyetértve az igazságügyminiszteriummal kihagyott a megelőző rendeletből, mint flagráns és meg nem engedhető dolgokat, azokat ő most itt devalválni igyekszik és azt mondja, hogy azok lényegtelenek, s tulaj donkép oly kihagyásokról van szó, a melyek nem alterálják azt a jelleget, a mely a Vörös- és Lányi-féle rendeletet jellemzi. Hát én be fogom mutatni az eltéréseket, (Halljuk! Halljuk!) s a t. képviselőház meg fog győződni róla, hogy mily flagráns dolgok azok, a melyek a Vörös- és Lányi-féle rendeletből kihagyattak. (Halljuk! Halljuk!) A régi rendelet, a melyet Vörös és Lányi adtak ki, 11. pontjában szól az adatszolgáltatásról, a mely levelek és más küldeményekről, a melyek postára adatnak, és táviratokról szerezhetők be, azoknak kezelői részéről. A 11. pontnak első fele, a mely azt mondja, hogy (olvassa): »a megemlített bűnügyekben vizsgálóbivák stb. kívánhatják, hogy velők, vagy az általuk e czélból megbízott közegeikkel a postahivatalok közöljék a büntető eljárás czéljaira szükséges levelek, postai küldemények stb.-re vonatkozó adatokat«. — ennek a pontnak ezen része a büntető perrendtartás szabályaival teljesen megegyezik. E nélkül nyomozatot, vizsgálatot olyan esetekben, midőn ilyen adatokra van szükség, sikerrel abszolúte folytatni sem lehet. Volt azonban annak a tavaly megjelent rendeletnek 11. pontjában egy intézkedés, a mely igy szól (olvassa): igényelhetik — t. i. a vizsgálóbirák, járásbíróságok, törvényszékek, sajtóbiróságok, ügyészség, rendőrség — azt is, hogy ugyanezen alkalommal az illető leveleket vagy postai küldeményeket, hírlapokat, s mindennemű sajtótermékeket is a posta- és távirdahivatalban megtekinthessék«. Tovább azt mondja, (olvassa): »A szóban levő adatokra vonatkozó értesítések átvételére, valamint a megjelölt levelek és postai küldemények megtekintésére a rendőri közegek is kiküldhetők«. És e rendőri közegek alatt a csendőrség altisztjei is voltak értendők a Vörös és Lányi-féle rendelet szerint. (Zaj a középen,.) Ez az, a mi a büntető törvény szabályaival ellenkezik, és igy lett volna a levéltitok megsérthető,, s azért a mostani rendelet kihagyta ezeket a rendelkezéseket, a mi teljesen lerontja a t. képviselő urnak azt az állítását, hogy mi azokat a garancziális intézkedéseket nem vettük tekintetbe, a melyek itt a levéltitok és a polgári jogok megvédése érdekében szükségesek. Ezzel kapcsolatban kihagyatott a régi rendeletből, a csendőrség altisztjei és legénységének behatolása a postára, a levél- és távirdai titokba, a mi a régi rendelet 9. pontja által lehetővé volt téve. Ez szintén kimaradt az uj rendeletből, mint meg nem engedhető dolog. A harmadik változtatás, eltekintve egy tisztán a posta — illetőleg vonatkezelésre vonatkozó változtatástól — mert a régi rendelet megengedte azt is, hogy egyes esetekben, mondjuk, hírlapok után való kutatás *vagy feltartóztatás czéljából a mozgó vonat is megállittathassék — eltekintve az erre vonatkozó változtatástól — egy lényeges garancziális hozzátétel van az uj rendelet 8-ik pontjában. A 8-ik pont szól a birói ítélettel elkobzandónak kimondott nyomtatványok lefoglalásáról, a bíróságok, ügyészek, vagy rendőrségi hatóságok által. Az uj rendeletben, nehogy az a veszély álljon elő, hogy lezárt csomagok fölbontása által a rendőrség olyan postai küldeményekbe is betekinthessen, a melyek a postai és illetőleg a levéltitok védelme alatt állanak, fölvétetett az uj rendeletbe a következő megszorítás (olvassa): »A postahivatalok az ilyen küldemények lefoglalását és kiszolgáltatását a bíróságok, a királyi ügyészség, illetőleg a rendőri hatóság intézkedésére csak abban az esetben foganatosíthatják, ha nyitva feladott küldeményekről van szó, és igy megállapíthatják, hogy a küldemény valóban a birói ítélettel elkobzandónak kimondott sajtóterméket vagy tárgyat tartalmaz*. Én azt hiszem, midőn ezzel a lényeges intézkedéssel pótolta a kereskedelmi miniszter ur azt a hézagot, a mely felhasználható lett volna a régi rendeletben arra, hogy itt a levéltitok kerülő utón megsértessék, ezért a rendelkezéséért nem gáncsot, hanem ezen garanczia megóvásáért elismerést érdemel. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) 13*