Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-30

30. országos ülés 1906 Julius 17-én, kedden. 93 közép- és nagybirtokosnak, a kit bőrkabátosnak csúfolnak, mintha idehurczolkodott volna ebbe az : országba, (Derültség.) ennek a birtokososztálynak egy évben csak egyszer jut az a reménysége, hogy magát az év hosszú szakára elláthassa és munkásairól gondoskodhassak. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Boldogsága, reménysége, jutalma, kenyere, mindene azon forog, (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) hogy azon az egy pár nap alatt, a mikor a naj) perzselő heve megérleli a kalászt, végeztessék el ez a munka, (Ugy van! Ugy van! és taps a jobb- és a baloldalon.) mert ha akkor el nem végeztetik, akkor _ annak a termésnek vége. (Igaz! Ugy van! ÉlénJc helyeslés a jobb- és a baloldalon. Zaj. Elnök csenget.) És most méltóztassék megengedni, mikor ott állunk, hogy egész tél idején az a munkás a neki szerződésileg biztosított jogokat már részben megkapta, élvezte, akkor internaczionális, nembőrkabátoSjhanem czentrális szocziáldemokratikus vezérek izgatása folytán (Ugy van! a jobb- és a baloldalon. Zaj a középen.) oda áll az a munkás, és nem mondom, hogy azt mondja : nem dolgozom, mert ott nem szólok semmit, a hol szerződés nincs, kényszeríteni a munkára nem tudok törvénynyel senkit, de a hol szerződés van és azt mondja: nem teljesítem a szerződést, hanem emeld fel béremet ennyire és ennyire: mi ez, t. kéj)viselőház ? A legmeztelenebb zsarolás a világon. (Zajos éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon.) Nem szabad engednünk, hogy ez gyökeret verjen. Az iparsztrájk kérdése még tudományossági és gyakorlati szempontból nagyon vitára szoruló dolog, de ott arról lehet beszélni, egyrészt a tömegáru miatt, másrészt, mert az ilyen ipartermék mindig pótolható. De, t. képviselőház, épen Magyarországon — hiszen tudtommal ilyen aratósztrájkok másutt még nem ütötték fel fejüket — eltűrni azt, hogy idejött izgatók ezt a becsületes munkásnépet oda vigyék, hogy önmagát koldussá tegye, és koldussá tegye egyszersmind a birtokos-osztályt és az országot is, ezt megengedni, eltűrni nem lehet. (Zajos éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon.) Mi néztük egy darab ideig, hogy mi történik, és a mikor már odáig fejlődött a dolog, hogy ennek a szegény munkás népnek szuronyok elé kellett volna állania, akkor igenis én kötelességet véltem teljesíteni, a mikor azt mondtam, ügyész, teljesítsd kötelességedet! Mert azt nem szabad eltűrni, t. képviselőház, hogy ilyen állapotok teremtessenek. (Zajos helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Majd beszélek az anonimitásról és a többi kérdésről is külön-külön. Ha ennek a kormánynak — nem szándékozom eldicsekedni, hiszen az események és tények megmutatnak majd mindent — idáig semmi egyéb érdeme nem volna, mint a mi van a belügyminiszternek és földmivelésügyi miniszternek, a kiknek érdeméből nem követelek magamnak semmit, hogy t. i. megmentettük az országot nagyobb vérontás nélkül az aratósztrájk minden veszélyétől .... (Zajos éljenzés a jobbés a baloldalon.) Mezőfi Vilmos: Nem önök mentették meg; Mi mentettük meg! (Zajos ellenmondások a jobb- és a baloldalon.) Polónyi Géza igazságügyminiszter: Ha Mezőit Vilmos t. képviselő ur, a kire vonatkozólag, a mennyire én ismerem tevékenységét, készségesen konczedálom, hogy valahányszor eddig beszélgettünk, mindig az u. n. nemzetközi szoczializmus tételeivel szemben foglalt állást, azt mondja, hogy neki is része van az érdemben, azt szívesen honorálom és nyugtázom a t. képviselő urnak; de ne méltóztassék zokon venni, ha azt is mondom, hogy a belügyminiszter urnak a megfelelő rendőri intézkedése és a földmivelésügyi miniszter urnak a tartalékos munkásokról való gondoskodása nélkül a t. képviselő ur beavatkozása nagyon is körösi szenteltvíz lett volna. (Ugy van! Ugy van!) Én magamra nézve csak annyit akarok konstatálni, hogy mikor a dolognak ebben a stádiumában az a királyi ügyész, a kiért én felelni tartozom, semmit egyebet nem tesz, mint a törvény által előirt indítványt teszi meg, és azt a biró elrendeli, mint a hogy az ebben az esetben történt: én nyugodt lelkiismerettel állok ide ós ennek az ügyésznek cselekedetéért a politikai és minden felelősséget magamra vállalom és viselem. (Zajos helyeslés a jobb és baloldalon.) T. képviselőház ! Tudjuk, hogy Lányiék mi miatt vették igénybe az ügyészeket. Nem fogom most a t. házat a szószerinti idézésekkel untatni, csak elmondom, hogy ez a lefoglalási kérdés nem áll ám egészen ugy a történelem világításában, a hogy igen t. demokrata úrék hirdetik. Majd mindjárt megmutatom, hogy áll. Vázsonyi Vilmos: Hát hogyan áll? Polónyi Géza igazságügyminiszter: Mindjárt megmondom. Vázsonyi Vilmos : Majd megmondja a kamara! Polónyi Géza igazságügyminiszter: Majd a kamaráról is beszélünk, a melyet ön most akar félrevezetni. (Derültség.) De talán jobban cselekszem, ha közbeszólásokra nem reflektálok, mert azzal esetleg eltérek a helyes gondolatmenettől. T. ház! Azt mondtam, hogy a történelem világánál másként áll egy kicsit ez a kérdés, Én a múltkor már voltam bátor hivatkozni a törvényre, nevezetesen az "1848 : XVIII. t.-cz.-re és annak 22-ik szakaszára, a melyet sohasem szeretnek felolvasni, a mikor a nagy hagyományokról beszélnek. Bródy Ernő : Én felolvastam ! Polónyi Géza igazságügyminiszter: Én olvastam fel. Bródy Ernő: Én is!