Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-8

8. országos ülés 1906 június 1-én, pénteken. 83 hogy e fontos kérdés megoldásához szintén hozzá akar fogni olyformán, hogy a számos jogsérelem megvizsgálására és egyáltalában a nemzetiségi kérdés tanulmányozására egy külön parlamentáris bizottság küldetnék ki. (Helyeslés.) Akkor természetesen ott a bizottságban, szűkebb körben lehetne ezeket a kérdéseket megvitatni, ezeket a jogsérelmeket minden szempontból megvizsgálni, elbírálni, a nemzetiségi igényeket jól meg lehetne fontolni és akkor ezek az ügyek jól megvitatva és jól megfontolva kerülnének a t. ház elé. (Helyeslés.) Egyébiránt, azt hiszem, nagyon sok panasz és jogsérelem, a nemzetiségeknek sok jogigénye már kormányzati aton is meg volna valósitható, illetőleg orvosolható, a mennyiben pedig ez kormányzati utón nem történhetnék, akkor természetesen a törvényhozás venné kezébe az illető ügyeket, de már mint megfontolt és áttanulmányozott ügyeket tárgyalhatná azokat, és meg vagyok róla győződve, hogy akkor képesek lennénk modus vivendi-t találni. (Helyeslés.) T. ház! Teremtsünk végre-valahára békét e hazában, hozzuk létre hazánk összes állampolgárai között a testvéries barátságot, (Élénk helyeslés) hogy akkor közös erővel küzdhessünk a közös ellenség ellen. (Elénk helyeslés.) Az előadottaknál fogva és egyáltalán mindaddig, mig a t. kormány tettekkel nem igazolja, hogy a szabadság, egyenlőség és testvériség igaz és őszinte barátja, én bizalommal nem viseltetem a kormány iránt és az indemnityt természetesen meg nem szavazom. (Helyeslés a középen.) Elnök: Ki következik? Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Buzáth Ferencz! Buzáth Ferencz: T. ház! Az országos néppárt nevében van szerencsém kijelenteni, hogy a tárgyalás alatt lévő indemnity-törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben elfogadom. Helyesebbnek találtuk volna ugyan, hogy rendes évi költségvetési törvényjavaslat terjesztetett volna be és nem ilyen ideiglenes felhatalmazási javaslat, de belátjuk, hogy a törvénytelen kormány oly helyzetet teremtett, a melyet szanálni kell, és épen erre való tekintettel és mert alkotmányos életünk fonala egy időre megszakadt; minthogy az alkotmányos élet újból való felvétele czéljából szükségesnek találjuk ezen alkalommal a szükséges kormányzati eszközöket a kormány rendelkezésére bocsátani, hogy az államháztartás rendes menetét biztosithassuk, és igy az exlexállapotot megszüntessük. Ez által elősegítjük azt, hogy a nyomát is igyekezzünk eltüntetni annak a törvénytelen kormánynak, a melyre bizony egyikünk sem fog szívesen visszaemlékezni. Az idő előrehaladott stádiumára való tekintetből lehetőleg megrövidítem beszédemet és csupán egy pár körülményt vagyok bátor a t. pénzügyminiszter urnak figyelmébe ajánlani. Köszönettel veszszük ugyanis, hogy az adófizetésekre oly kedvezményt nyújtott az adófizető polgároknak, a mely a legmesszebbmenő igényeket is kielégíti. Szerettem volna még a kisebb adófizetők részére külön kedvezményt kérni, azonban belátjuk, hogy a jelen törvény keretében ezt megadni teljes lehetetlenség. Mégis, a mennyire lehet, segíteni vélünk rajtuk azáltal, hogy az igen t. pénzügyminiszter urnak figyelmébe aiánljuk a végrehajtás korlátozásáról szóló 1881 : LX. törvényezikk 51. §-ának p) pontját, a mely törvény védelmezi a kisebb adófizető polgárokat mindenféle zaklatástól és legalább a legszükségesebb életfentartási eszközöknek lefoglalhatlansága által a megélhetést biztosítja. E törvényes védelem a kis adófizető polgárok részére, bár megvan, fájdalom, a kisemberekkel szemben — eddig legalább — megfelelően gyakorlatilag alkalmazva nem volt. Felkérem tehát az igen t. pénzügyminiszter urat, hogy most, mikor az adóbehajtás foganatba vétetik, a törvénynek ezen rendelkezését közegeinek adandó utasítás által foganatba is vétesse. Ezáltal ezeken a kisebb embereken segítve lesz, és nekik is lehetővé fog tétetni az, hogy adóhátralékaikat lehetőleg befizethessék. Másik észrevételem a betegápolási pótadóra vonatkozik. Az igen t. pénzügyminiszter ur ezen költségvetés keretében 5 °/

0 pótadót hoz javaslatba. Midőn a betegápolási pótadóról szóló törvényt megalkottuk, bennünket az az elv vezetett, hogy lehetőleg a szegényebb vármegyék helyzetén segítsünk, azután a különböző és aránytalan eloszlású pótadókat lehetőleg egyenlővé tegyük. Ezen törvényben maximálisan 3 %-ban lett a betegápolási pótadó megállapítva. Az 1901. évi költségvetés tárgyalása alkalmával Tisza miniszterelnök javaslatára egyenesen a költségvetésben a pótadó 5 %-ra lett emelve. Már most az igen t. pénzügyminiszter ur ezt az 5 °/

0 pótadót jelen alkalommal is fenn akarja tartani. Ezt is a rendkívüli helyzetre való tekintetből hajlandók vagyunk megszavazni; mivel azonban az igen t. miniszterelnök ur az 5%-nyi betegápolási pótadó indokolásánál azt mondja, hogy még ez az 5°/

0 pótadó sem elegendő a betegápolási szükségletek fedezésére, nehogy ebből azt következtessék, hogy talán még ez az 5"/

0 pótadó is majd fel fog emeltetni^ én kérem az igen t. pénzügyminiszter urat már most, hogy ugyancsak a betegápolási pótadóról szóló 1898. évi XXI. t.-czikk 9. §-ának e) pontja, figyelembevétele mellett, ha még több szükséglet merül fel az 5°/

0-os pótadón kívül, erről a szükségletről az állami költségvetés keretében történjék gondoskodás. T. ház! Nem akarok ez alkalommal behatóbban foglalkozni egyéb kérdésekkel, csak kijelentem, hogy megszavazzuk az indemnitásról szóló törvényjavaslatot már azért is, mert bizalommal viseltetünk a kormány iránt és ép ezért teljes lelki nyugalommal bocsátjuk a kormányzati eszközöket rendelkezésére. (Helyeslés.) Mert hisszük, hogy a kormány ezen rendelkezési eszközöket az ország javának előmozdítására fogja használni és hogy e pillanattól fogva az országra 11*