Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.
Ülésnapok - 1906-7
58 7. országos ülés 1906 május 30-án, szerdán. Eitner Zsigmond: Menjen Bécsbe, ha igy beszél! Vajda Sándor: . . . azért, mert a csendőr durván bánik vele ! Ha azt akarják, hogy a mi népünk előszeretettel viseltessék a magyar vezényszó iránt, akkor tessék azt a csendőrséget instruálni és'olyan parancsot adni neki, hogy becsülje meg azt a népet, (Elénk helyeslés a nemzetiségeknél. ) hogy annak a népnek bizodalma legyen abban a hadseregben, a melyet magyarul vezényelnek. Kun Árpád : A népnek van benne bizalma, csak önöknek nincs. (Zaj. Elnök csenget.) Vajda Sándor: Mi történt most a krassói választókerületben 1 Elnök (csenget) : Távol áll tőlem, hogy a szólásszabadságot korlátozzam; de tekintettel az idő előrehaladott voltára, felkérem a képviselő urat, méltóztassék szorosan a tárgyhoz szólni, az interpellácziót, mint olyant előadni és fölösleges részleteket elhagyni. (Elénk helyeslés.) Vajda Sándor : T. ház ! A krassói választásra nézve csak a száraz tényállást adom elő. Ott, t. ház, van egy község, Amacz község, a melyben románok és magyarok ősidőktől fogva testvéri jó egyetértésben éltek. És most megtörtént, először, a mióta e nép együtt él, hogy, mikor hazajöttek a választásról a magyar választók, a békésen alvó román választókra támadtak és a következőket művelték : Már azelőtt hangoztatták, hogy : »az oláh papot agyon akarják ütni« ; a mikor aztán a papot nem találták otthon, bekopogtak egy Pálinkás nevezetű ember ablakán. Mikor az kijött, agyba-főbe verték, ugy hogy meghalt. Egy másik embernél ugyanigy jártak el. Kihivták ; mikor kijött és kezet nyújtott, (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Mit csináltak Gabányinál ?) megfogták a' kezét, áthúzták a kerítésen és megölték. Egy hang (a szélsőbaloldalon): Közönséges eset! Vajda Sándor : Ez lehet, hogy önnek mint katholikus papnak közönséges eset, de nekem, mint románnak, embernek és orvosnak nem közönséges. (Zaj. Elnök csenget.) Más választókat agyba-főbe vertek, ugy hogy még egy halva maradt, egy Kovács nevezetű ember. A többi súlyos sebesüléseket szenvedett. Akkor persze nem volt csendőr a közelben. Azután kijöttek a hivatalos közegek és mivel a pap nem volt otthon — Ardeleán Jánosnak hivják — elküldtek érte Tőketerebesre, és onnan hurczoltatták haza csendőrfedezet alatt. Ez történik a mi egyházi személyeinkkel. Biztosan emlékezem, t. uraim, hogy megtörtént ebben az országban már, hogy véres mandátumot kapott valaki. Megtörtént ez azzal a nagy emberrel, azzal a Deák Ferenczczel, a kinek a szelleme, kívánnám, hogy ma is itt legyen közöttünk. Megtörtént, hogy véres mandátumot kapott és közismert tény, hogy lemondott arról a véres mandátumról. Nem akarom azt mondani. I hogy ezeket a vérengzéseket direkt a román jelöltek kormánypárti ellenjelöltjei idézték fel, de akárhogy fogjuk fel a dolgot, az én ellenjelöltemnek, gr. Teleki Pálnak a mandátuma vérrel van bemocskolva és elvárom tőle, hogy ha él benne egy szikra Deák Ferencz fenkölt lelkéből és szelleméből, le fog mondani e mandátumról. (Zajos helyeslés a nemzetiségek padjain.) T. ház ! Mindig azt vetik szemünkre, hogy mi izgatunk. (Felkiáltások : Ez igaz : Ugy van ! Elnök csenget.) Hát izgatunk azzal, ha a magyar parlamentben Deák Ferencz szellemére hivatkozunk ? (Zajos ellenmondások és felkiáltások : Mit csinálnak ott kint a kerületekben ?) Tutsek Sándor: Odakint nem Deák Ferencz szelleméről beszélnek ! Ismerjük a madarat a tolláról ! (Zaj. Elnök csenget.) Elnök : Csendet kérek, t. képviselő urak ! Vajda Sándor: Először vagyok életemben abban a helyzetben, hogy e házban beszélek és hogy egyáltalában magyar szónoklatot tartok. Tlltsek Sándor : Tessék máskép megpróbálni! (Zaj. Elnök csenget.) Vajda Sándor: Tessék engedni, hogy magyarul beszéljek, legalább a mikor lehet és a mikor akarok. (Zaj. Elnök csenget.) Horváth Gyula: Csak magyarul lehet a törvény szerint! Vajda Sándor : Tessék ellenőrizni, hogyan agitáltam és mit tettem a választás alatt. Felkérem az én t. ellenjelöltemet, a ki azt a véres mandátumot kapta, —(jól tudom, hogy nem az ő akaratával és tudtával, mert sokkal nemesebb lelkűnek tartom, semhogy vért akart volna áldozni — mondja meg itt a ház szine előtt, hogy agitáltam-e én? És ha be lehet bizonyitani a legcsekélyebb esetet, felajánlom mandátumomat ! (Nagy zaj. Elnök csenget. Egy hang a baloldalon : Itattak ! Felkiáltások a nemzetiségeknél : Ez nem áll I) Mi nem pénzzel, pálinkával győztünk, hanem mi győztünk a román nép lelkesedésével, hitével és igaz meggyőződésével. (Éljenzés a nemzetiségeknél. Nagy zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Okolicsányi László : Bolonditják a népet! (Zaj. Elnök csenget.) Vajda Sándor: Ezekre a közbeszólásokra kár, hogy nem lehet nem feleim. Ismét hallom, hogy a mi papjaink izgatnák a néj^et. (Felkiáltások a baloldalon: Nagyon!) Hát igenis, ez a nép meg van győződve arról, a mit hisz és a minek kifejezést ad a választások folyamán, hiszen annyit szenvedett, annyi átkos századon és évtizeden át. . . (Nagy zaj. Felkiáltások : Rendre !) Elnök : Figyelmeztetem a szónok urat, hogy tartsa magát szorosan a tárgyhoz, mert különben a házszabályok 221. §-a alapján a szót tőle megvonom. (Zajos helyeslés. Zaj a nemzetiségiek padI jain.)
