Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.
Ülésnapok - 1906-6
40 6. országos ülés Í90G május W-én, kedden. Dalmát-Horvát-Szlavonországok delegátusai, tudatában lévén a- nagy nehézségeknek s a magyar koaliczió által az átmeneti korszakért — az ezeréves alkotmány megvédése érdekében — elvállalt felelősségnek, nagyrabecsülik a magyar nemzet szolidaritását a horvát-sziavonországi viszonyok rendezésére, valamint az alkotmányos szabadságoknak ezen országokban való érvényre jutására irányuló törekvésünkben, a melyeknek letárgyalása és érvényre juttatása a horvát országgyűlésnek mint illetékes tényezőnek legsürgősebb teendői közé tartozik. Ha a modern szocziális és polgári élet eme legelemibb követelményei Dalmát-HorvátSzlavonországokban érvényre jutnak, Dalmát-Horvát-Szlavonországok törvényes képviselői az alaptörvényben megállapított illetékes tényező közvetítésével a megegyezés útját fogják keresni, hogy igy a közöttünk fenforgó s a fiumei rezoluezióban jelzett vitás kérdések és sérelmek megoldást nyerjenek s fennálló államjogi viszonyunk mennél szilárdabb alapokra íektettessék. (Élénk helyeslés.) A midőn pedig a inai átmeneti korszak Magyarországon az egyelőre kikapcsolt, de fel nem adott nemzeti követelmények kivivása iránti küzdelemnek fogja átengedni helyét, a magyar nemzet teljes biztossággal számithat horvát és szerb testvéreinek testvéri és biztos támogatására. (Elénk éljenzés.) kik a törvényes politikai és nemzeti viszonyoknál fogva nekik kilátásba helyezett közös vívmányokban nemcsak osztozkodni, hanem a közös győzelem kivivására áldozatot is hozni készek. (Élénk éljenzés és taps.) Dalmát-Horvát-Szlavonországok delegátusai meg vannak győződve arról, hogy ily módon Dalniáczia visszacsatolásának kérdése is siettetni fog . . . (Élénk helyeslés.) Lengyel Zoltán : Semmi jussa az osztráknak hozzá ! Drohobeczky Gyula... a mely ország az alaji törvényben meghatározott utón HorvátSzlavonországhoz csatolandó, mi által nemcsak a törvényben biztosított ősi jogunk nyerne kielégítést, hanem egyúttal a Szent István koronája alá tartozó állami közösség nagy gazdaság-politikai jövője is biztosíttatnék. (Élénk helyeslés.) Az előadottakban vázolt állásponton a miniszterelnök ur kijelentéseit tudomásul véve, a delegátusok a koalicziós kormány iránti bizalmuknak adnak kifejezést s programmja megvalósításában támogatni fogják, a mennyiben ez a közös ügyekbe belevág. T. képviselőház ! Csak még pár perezre kérem türelmüket. (Halljuk ! Halljuk f) A magyar és horvát két egymásra utalt nemzet. Mindkettőre szól a költő intelme : »Itt élned, halnod kell.« (Zajos helyeslés és taps.) Ha a. két nemzet, annyi évszázadok fegyvertársai, egymást kölcsönösen megértve, testvéri szeretetben egyesülnek, ez lesz Szent István koronájának legdicsőbb ünnepe, (Élénk éljenzés és taps.) melynek örömhangjai boldoggá teendik a legnemesebb szivü, a legnagyobb lelkű fejedelmet, felséges apostoli királyunkat, megaranyozván agg napjainak dicsőséges alkonyát, mert trónjának legerősebb támasza a hü, a vitéz, a »vitám et sanguinem« két hőse fényesre kifent karddal állja körül a trónt, készen megvédeni minden támadás ellen. Közösek történeti hagyományaink, (Ugy van ! ügy van!) közös a történelmünk, közösek örömeink, közösek fájdalmaink, dicsőségeink és hőseink, kik együttesen zuhantak alá a várbástyákról, midőn vérüket onták a hazáért, a felkent királyért, a szent hitért és a szent szabadságért. (Éljenzés.) A »Regnum Marianum>> és az »Antemurale Christianitatis«, mindegyik csak egyetlenegy van a maga nemében e széles világon : a magyar és a horvát haza. Ez a két oltára mindkét nemzetnek. T. képviselőház ! Nincs arra ma szükség, és nehogy rekriminácziókba essünk, befejezem rövid felszólalásomat. Ha valaha volt idő arra, hogy a testvériség érzése egyesitse a magyar és a horvát testvéreket, itt van a pillanat, ezt a pillanatot meg kell ragadnunk ugy jobbról, mint balról. Adja Isten, hogy a testvéri szeretetnek ez a megnyilvánulása megszilárduljon és akkor Horvátország boldog lesz, Magyarország boldog lesz és a testvéri szeretetben mindnyájan megerősödünk. (Hosszantartó zajos éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Méltóztassanak helyüket elfoglalni. Hammersberg László jegyző': Hodzsa Milán! Hodzsa Milán : T. képviselőház ! A t. miniszterelnök urnak, de különösen Thaly Kálmán képviselő urnak beszédéből azt vettem ki, hogy ennek az uj korszaknak az alapelve, a főhivatása az kell hogy legyen, hogy Magyarország alkotmányát állítsa helyre. Visszatekintve a közelmúltra, nincsen ember ebben az országban, a ki ezt a programmot ne vallaná. De én tovább megyek, t. ház. Én azt hiszem, hogy a közelmúlt tanulságai után nem elég azt a programmot vallani, hogy állítsuk helyre az alkotmányt, hanem, azt hiszem, tovább kell mennünk és azt kell mondanunk, hogy reformáljuk meg az alkotmányt. Bebizonyosodott, hogy a mi alkotmányunk a rajta kívül álló hatalommal szemben gyenge volt, hogy a képviselőház nem volt képes ellenállani akkor, mikor lemagasztosabb hivatása lett volna rá. Nekünk tehát nem elegendő visszaállítanunk az alkotmán jt, meg kell azt erősítenünk ; ide kell hoznunk, fel kell szabaditanunk mindazokat az erőket, a melyek ma szerte-széjjel az országban le vannak kötve, el vannak nyomva. Ezen az állásponton állottunk mi már akkor, a mikor ennek az országgyűlésnek többi pártja még nem tanulta meg azt a demokrácziát, a melyre
