Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-26

26. országos ülés 1906 ji hatja a törvényjavaslatot, mert ezen szakasznak az a czélzata, hogy a törvényjavaslatot mindig a két regnikoláris bizottság készítse elő és egyik országgyűlés se intézkedhessek egyoldalulag ebben a kérdésben, a mi épen az által van biztositva, hogy a képviselőház most azt a javaslatot veszi tárgyalás alá, a melyet a két országgyűlés által kiküldött országos bizottság fogadott el. Az idézett t.-cz. 70. §-ában foglalt alkotmányjogi biztosítékot csak akkor tartjuk meg igazán, ha a magyar országgyűlés változatlanul fogadja el és czikkelyezi be azt a törvényjavaslatot, a melyet a két országgyűlésnek a bizottsága végigtárgyalt és elfogadott. (Helyeslés.) Ezeknek alapján az alkotmányjogi szempontokra való figyelemmel is indítványozom, hogy a törvényjavaslatnak érdemleges tárgyalását kezdjük meg. Magának a törvényjavaslatnak pénzügyi részét akkor állítom legtisztábban a t. ház elé, ha röviden felsorolom azokat a pontozatokat, a melyeket a tárgyalások folyamán a horvát regnikoláris bizottság tagjai mint sérelmeket hoztak elő. A horvát regnikoláris bizottság tagjai az 1868 : XXX. t.-czikknek egyik nevezetes közjogi elvét óhajtották megváltoztatni, a mennyiben ki akarták mondatni, hogy ennek a törvénynek, a mely először rendezte viszonyainkat Horvátországgal — az volt a czélzata, hogy első sorban Horvátországnak belügyi szükségletei elégíttessenek ki és csak a bevételeknek fenmaradó része jöjjön a közös magyarországi kincstárba. Ezzel szemben a magyar regnikoláris bizottság és a törvényjavaslat arra a helyes közjogi álláspontra helyezkedett, hogy az 1868: XXX. törvénynek az a közjogi alapelve, hogy Horvátország is a jövedelme arányában járuljon a közös kiadásokhoz. Hogy a belügyi szükségletre 44% adatott ki, az nem jogszabály, hanem a jogszabály alól való kivétel. (Igaz! ügy van!) A horvát regnikoláris bizottság tagjai sérelem gyanánt hozták fel ezenfelül azt, hogy a pénzügyi leszámolásoknál Horvátország terhére írattak az olyan kölcsönöknek tőketörlesztései és kamatrészletei is, a melyek egyedül és tisztán magyarországi beruházásokra lettek felvéve és fordítva. ! H Ebben a magyar regnikoláris bizottság igazat adott nekik és ha a t. ház a törvényjavaslatot behatóan vizsgálja, ha megnézzük pl. az 1904. évi XV. törvényczikket, a mely a beruházásokról szól, ha megnézzük, hogy ez a törvényczikk minő beruházásokat állapított meg, rögtön tisztába jövünk azzal, hogy ezekből a beruházásokból Horvátország részére csakugyan nem jutott egyetlen fillér sem. A magyar bizottság tehát arra az álláspontra helyezkedett, hogy a pénzügyi egyezményben, illetőleg a jövőben megejtendő leszámolásoknál elfogadja azt a jogelvet, hogy a tisztán magyarországi beruházásoknak, a tisztán Magyarország szükségleteire felvett kölcsönöknek sem tőketörlesztési, sem kamatrészletei és terhei a jövőben ne számíttassanak Horvátország terlim 12-én, csütörtökön. 389 here. De csak jövőben, s a múltra visszamenőleg már nem. Leglényegesebb és legfontosabb kifogása volt a horvát regnikoláris bizottság tagjainak az adók mikénti elszámolására, illetőleg a Horvátország pénzügyi teherviselési képességének kiszámítására vonatkozó rész. Az bizonyos, hogy az ilyen elszámolásoknál és leszámolásoknál azokra az adónemekre, a melyeknél tisztán megállapítható, hogy hol szedettek be és melyik országnak területén lesznek befizetve, tehát a territoriális — pénzügyileg talán a legbiztosabban igy jelölhető meg ez — hely és beszedési mód szerint megállapítható adónemekre nézve, mint pl. az egyenes adónál, a bélyeges jogilletéknél, dohány- és sójövedéknél, ott tisztán kimutatható, hogy mennyi jövedelem jött be Horvátország részéről és ebben a tekintetben mennyi Horvátországnak teherviselési képessége. A fogyasztási adóknál azonban, a melyek nem hely szerint szedetnek be, de mégis a helyben lesznek elfogyasztva, tehát annak az országnak teherviselési képességét nem mutatják, ebben a tekintetben a horvát regnikoláris bizottsági tagoknak nagyon igazuk volt, mert különösen a fogyasztási adók tekintetében hozott ujabb törvényeink szerint minden fogyasztási adó már a termelésnél és a termelőtől szedetik be, minek következtében Horvátországnak teherviselési képessége ezen aránykulcs és számítási mód szerint nem volt helyesen megállapítható. A horvát regnikoláris bizottsági tagok azért is kérték ennek a sérelmes számítási módnak meginásitását, mert nekik nemcsak az állott érdekükben, hogy Horvátországnak teherviselési képessége az anyagi igazság szempontjából helyesen állapíttassák meg, hanem vezette őket közjogi, minden országot megillető önérzet is, hogy Horvátország ne kegyelemkenyér alakjában legyen ebben a tekintetben is kielégítve. Ezek a szempontok vezették a magyar regnikoláris bizottságot. Az igazság és a méltányosság szempontjai vezették tehát, a mikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy ugyanazt az arányt, a mely biztosan megállapítható a territoriális adóknál, és ugyanazon beszedési kulcsot, illetőleg a teherviselési képességét megállapító kulcsot fogadja el a fogyasztási adó tekintetében is és igy lett megállapítva, közös egyetértéssel, hogy a teherviselési képesség, illetőleg ez a kulcs Magyarországranézve 91.873, Horvátországra nézve pedig 8.127%-ban állapíttatott meg. Hozzájárult s az egyesség magában foglalja azt a régi elvet is, hogy az ekként megállapított jövedelemből 44% adassék Horvátországnak belügyi szükségleteire, a fenmaradó 56% pedig jöjjön Magyarországnak közös kincstárába. Egyéb, a közjogot érintő és egyéb méltányossági részeit a törvényjavaslatnak nem részletezem a t. képviselőház előtt. Egyszeri átolvasás után is teljesen tisztában van a t. ház a törvényjavaslat ebbeli tartalmával. Most pedig, t. ház, midőn a száraz számtani adatokkal végeztem és ez indokok alapján is