Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-25

25. országos ülés 1906 Julius 11-én, szerdán. 385 nél — múlt évi deczeinberben beadott folyamodványában bejelentette a kormánynak, hogy ezen konverzió jogával élni akar. A korábbi kormány ezt februárban tudomásul vette. Erre bemutattatott a sorsolási terv; a sorsolási terv jóváhagyatott márczius hónap folyamán és akkor megindultak a tárgyalások a kölcsön kibocsátásának modalitásai iránt, és a pénzügyminisztérium illető osztályában április 4-én állapíttattak meg a kibocsátás módozatai, ugy, hogy akkor, midó'n én kormányra léptem, egy tökéletesen befejezett, perfekt ügygyei találkoztam, mely ellen nem léphettem fel hatályosan máskép, mint azon erkölcsi fegyverekkel, a mely erkölcsi fegyvereket azonnal alkalmazásba vettem akkor, midó'n határozottan elitéltem és ellene nyilatkoztam az egész engedélyezésnek. De foglalkoztam azzal az ideával, micsoda intézkedéseket tehetek én ez ellen. Ezen intézkedésekben nagy akadályt képezett az, hogy sem 1889-iki törvényünk, sem pedig az 1897 : XXXII. t.-czikkünk nem állajútja meg a nyereménykötvény fogalmát akként, a mint én felfogtam annak idején, hogy t. i. annak kamatozó kötvénynek kell lennie. Méltóztatik a t. háznak emlékezni, hogy 1889-ben Ausztriában egy törvényt hoztak, az úgynevezett Sperrgesetzet, a mely Sperrgesetznek lényeges rendelkezése az volt, hogy a törvényhozás engedélye nélkül nem lehet többé nyereménykötvényeket kibocsátani, és ha a kitűzendő záros határidő alatt a kibocsátott nyereménykötvények nem bélyegeztetnek le, azok ott forgalomba nem hozhatók. Miután attól kellett tartanunk, hogy ezek a kötvények a mi piaezunkat fogják elárasztani, rögtönözve, néhány nap, mondhatnám néhány óra alatt hasonló törvényt hoztunk, az 1889 : IX. t.-cz.-t. A nyereménykötvény fogalmának meghatározását ebbe a törvénybe az osztrák törvénynek megfelelően vettük át, ós a kamatozás nem volt kikötve. Nem tagadhatom azonban, hogy akkor én is és mindenki ugy értelmezte, hogy nem tisztán sorsjegyekről, hanem kamatozó kötvényekről lehet szó, és hogy ebből folyólag, ha nekem lett volna hozzászólásom, ezen nem kamatozó kötvények kibocsátására semmi szin alatt az engedélyt nem adtam volna. (Helyeslés.) Minthogy azonban fait accompli-val találkoztam, a törvény ezen hiánya nagyban akadályát képezte annak, hogy hatályosan léphessek fel és ezen engedély kiadását, helyesebben szólva a tudomásulvételt megakadályozzam. Nem akadályozhattam meg először azért, mert törvényeink nem nyújtottak határozott támpontot arra, hogy csak kamatozó kötvények kibocsátását követelhessem, de azért sem, mert hiszen az egyik müvelet már teljesen végre volt hajtva, a Hazai Első Takarékpénztáré, a másikra nézve pedig az engedély tudomásulvétele ki volt adva és az előkészületek arra nézve már meg is voltak téve, ugy hogy magaKÉPVH. NAPLÓ. 1906 —1911. I. KÖTET. sabb pénzügyi érdekekből azt is tekintetbe kellett venni, hogy pénzpiaezunkat egyik nagy intézetünknek nem megbélyegzése, hanem jelentékeny anyagi károsodása által talán veszélyeknek ki ne tegyem akkor, mikor különösen jelzálogintézetről van szó, oly körülmények közt, midőn jelzálog-papirjaink piaezra hozatala az általános közgazdasági helyzetben ugy is annyira meg van nehezítve, mint a jelen körülmények között. Ily viszonyok közt felügyeleti jogomra hivatkozva, csak arra szorítkozhattam, hogy az adott körülmények közt lehetőleg a konverzió oly felhasználását biztosíthassam, hogy legalább több nyereménysorsjegy ne hozassák forgalomba, mint a mennyi korábban forgalomban volt. Az 1889-ben kiadott engedély alapján 350.000 darab nyereménykötvény volt kibocsátható. Én tehát azt a korlátozó intézkedést szabtam, illetőleg azt kívántam az intézettől, hogy ezen 350.000 darabnál több uj sorsjegy, beleértve a régiekből fenmaradt nyereménysorsjegyeket is, ne maradjon forgalomban. Ezt a korlátot akkép szabtam meg, hogy 64.300 nyereménysorsjegy, a mely a régi emisszióból részint azért, mert még nem bocsáttatott ki, részint azért, mert időközben összevásároltatott, a Jelzálogbank birtokában volt, forgalomba nem hozható, a konverzióba be nem vonható, hanem csakis a többi kötvénynek kicserélésére, illetőleg felmondására terjesztem ki a korábban korlátlanul kiadott engedélyt. Ennek eredménye az lett — a mennyire eddig be van fejezve — hogy — bocsánatot kérek, miután nem jelentették még be eddig, csak hirlapi közleményekre és hallomásokra vagyok utalva, — 194.000, — vagy mint a képviselő ur moudja 197.000 — darab önként cseréltetett be. Miután ezek fejében a régi nyereménykötvények bevonattak, ez a 194.000 csak egyszer szerepe], ugy, hogy ezek levonása után még 83.300 olyan kötvény van, a melyek kicserélésre vagy pedig felmondásra várnak. Hogyha ezek ma kétszeresen bocsáttatnának is ki, ennek eredménye az lenne, hogy 369.000 sorsjegy volna forgalomban. Ne méltóztassék a fél sorsjegyekkel ezt összekeverni, mert ez a 369.000 a teljes szám, ugy hogy ez 19.000-rel haladná meg az eredetileg engedélyezett 350.000 sorsjegyet. A megszorító intézkedés folytán azonban teljes reményem van arra, hogy miután ezek kétségtelenül későbbi önkéntes kicserélésekre is fel lesznek használva, — mert hisz az is utalja arra a bankot, hogy tőkéhez jusson és saját tőkéjét ne fektesse ezekbe, — a konverzió ugy lesz keresztülvive, hogy az eredetileg tervezett 350.000 darab nyereményjegynél nem lesz több forgalomban. A nyereményjegyeknek ezen korlátozása iránt tehát, a mennyire az adott viszonyok között tehettem, megtettem azonnal az intézkedéseket. A mi a másik kérdést illeti, hogy milyen nyereménynyel hozattak ezek forgalomba, erre 49