Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-25

25. országos ülés 1906 Julius 11-én, szerdán. 367 Lázár Pál: Csak magyarul nem ! Polit Mihály : Azt mondják : mi a nyelvi kérdésben toleránsok vagyunk, és beszél a szerb szerbül, a német németül, jó egyetértésben. (Mozgás.) De minket nem leket és nem szabad azzal vádolni, hogy mi a szocziálistákkal valami összeköttetésben vagyunk és valami felforgató törekvést támogatunk. (Mozgás.) Farkasházy Zsigmond: Hiszen a papok és a bankok küldték be önöket. Polit Mihály : T. káz ! Sokáig beszéltem már ... Farkasházy Zsigmond : Nagyon soká ! (Felkiáltások a baloldalon : Csak tessék.' Halljuk! Ralijuk !) Polit Mihály: Harmincz évvel ezelőtt azt mondtam a képviselőházban, — és ez vonatkozik a nemzetiségi kérdésre — hogy a perifériákon, a nemzetiségi vidékeken minden kóborló, minden csavargó a magyar hazafiság leple alatt szerepet játszik. (Igaz !) Azok a vidékek, a hol nemzetiségek laknak, a stréberek hazája. Azóta még más valami keletkezett. Ott a nemzetiségek között van bizonyos quasi gentry, nem a magyar gentry, hanem mindenféle nemzetiségi, és azok a magyar hazafisággal üzletet csinálnak, sportot, — ez a helyes kifejezés — sjwrtot csinálnak. Gazdagok és mandátumot akarnak. Miért nem, ha valakinek 20—30 —50.000 forintja van a zsebében ? Epén ugy, a mint a gazdag magyar gróf vagy herczeg nem röstel 10—15 ezer forintot adni egy szép paripáért. Ugron Gábor: Dehogy! Annak vége. Ma már automobilon járnak és büdösítik az utczát. Polit Mihály: A vidéken a mandátum is bizonyos sport tárgya. Ez igy van. De van egy nagy akadálya a nemzetiségi kérdés helyes megoldásának, ezzel is három szóval foglalkoznám, és ezzel be is fogom végezni beszédemet. Egy hires franczia államférfi mondta : Vous voulez étre libres, et ne savez pas étre justes. T. uraim, legyenek igazságosak és akkor a nemzetiségi kérdés Magyarországon meg lesz oldva. Én ajánlom a beterjesztett felirati javaslatunkat elfogadásra. (Helyeslés a nemzetiségiek padjain.) Elnök: Brediceanu Koriolán szavai félremagyarázását kivánja röviden helyreigazitani. Megadom neki a szót. Brediceanu Koriolán: T. ház! Az előadó ur, kezébe véve az országgyűlési napló hétfői füzetét, mintha az én beszédemből czitált volna, azt jelentette ki, hogy Brediceanu és társainak az a kivánsága, hogy e hazának urai legyenek. (Ellenmondás a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek. Brediceanu Koriolán : Én is kezembe veszem ugyanazon füzetet és emlékezetébe hozom a t. háznak, hogy Veres József képviselő urnak azon kijelentésére reflektáltam, a mely szerint e hazában a magyar az ur. (Ugy van ! balfelől.) Én ezen kijelentésében egy kizárólagosságot láttam és ez ellen szóltam fel a következőkép (olvassa) ohanem az, hogy megteremtsék azt az uralmat, a melyet Veres József képviselő ur aposztrofált, hogy a magyar az ur e hazában«. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) (Olvassa) : »Ez igaz<<, — mondtam én — »de nem egyedül ur« — mondtam én (Derültség.) — »én is társa vagyok és igénybe veszem a társaság jogát az uraskodásban is.« Ezen előadásomat összehasonlítva az igen t. előadó urnak előadásával, kommentár nem kell. Az előadó ur következtetése és előadási modora épen az ellenkező hatást akarta előidézni, hogy azon kizárólagosságot, a mely ellen én protestáltam, ránk akarta sózni. En megköszönöm a t. előadó urnak azon szives jóindulatát, a mely által köztünk és a többi pártok közt az ellentétet, pardon, a testvéri szeretetet előmozdítani fokozni akarta. Schluss! (Nagy derültség.) Elnök: Ezzel a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. A kérdés feltétele iránt fogok javaslatot tenni. (Halljuk! Halljuk !) A kérdést első sorban a felirati bizottság javaslatára kell, hogy feltegyem. Ha a t. ház a felirati bizottság javaslatát elfogadja .... (Zaj.) Csendet kérek ! A kérdés feltételéről van szó, s a mikor az elnök a kérdést felteszi, méltóztatnak itt egész szabadon konverzálni. Ez helytelen. Ha méltóztatnak elfogadni a felirati bizottság javaslatát, akkor azt hiszem, hogy Polit Mihály és társainak határozati javaslata el fog esni. Ha azonban nem méltóztatnának a felirati bizottság javaslatát elfogadni, akkor még mindig kell, hogy feltegyem a kérdést arra nézve, a ház elfogadja-e a Polit Mihály és társainak határozati javaslatát. Méltóztatnak a kérdés ilyen feltételébe belenyugodni ? (Helyeslés.) Akkor a kérdést ilykép fogom feltenni. Felteszem a kérdést: elfogadja-e a ház a felirati bizottság javaslatát, igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik elfogadják, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) Többség. Kimondom, hogy a képviselőház a felirati bizottság javaslatát elfogadta, ennélfogva Polit Mihály és társai felirati javaslata elesett. Most, t. ház, következik a részletes tárgyalás. A felirati javaslat mindenkor részletes tárgyalás alá is bocsáttatott: minthogy azonban az nincs pontokra beosztva, hanem bekezdései vannak, ennélfogva az volt mindig a gyakorlat, hogy az elnök mindenkor javaslatot tett a részletes tárgyalás módozatára nézve. Én tehát bátor leszek ezen javaslatomat előterjeszteni a t. háznak. Elsősorban természetesen a czim felett folynék a tanácskozás ; azután következnék a bevezető rész, a mely szól a törvényhozás két tényezőjének alkotmányos és törvényes együttműködéséről. Az erről szóló 1., 2., valamint a 3. és 4. bekezdés együtt tárgyaltatnak. Azután következnének a közjogi kérdések, melyek az 5., 6., 7. és 8. bekezkezdésben foglaltatnak ; azután a gazdasági ügyekre vonatkozó ré3z, mely a 9. és 10. bekezdésben foglaltatik ; azután a 11. bekezdés, mely a szükségrendeletekkel foglalkozik; azután a 12., 13. és 14. bekezdés, mely a külügyekkel és a közösügyi