Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-23

324 23. országos ülés 1906 Julius 9-én, hétfőn. elavultak a nagy magyar költők ! (Nagy zaj és ellenmondások. Nagy György közbeszól.) Elnök : Nagy György képviselő urat gyakori közbeszólásaiért ezennel másodszor is rendreutasítom. Vajda Sándor: Aztán itt van a gazdasági fölény. Olvassuk a magyar lapokban és utonutfélen csak azt halljuk, hogy elnyel minket az oláh prepotenczia, nem birunk az oláh bankokkal, meg kellene fékezni, el kellene tüntetni őket a föld szinéről, mert megveszik a magyar középbirtokot ; hogy mi tényleg olyan gazdasági tényezők vagyunk, hogy teljesen elnyomjuk az erdélyi magyarokat, a kik utóvégre is nagyon gyenge lábon álló emberek. Azonban őket nem mi eszszük meg, hanem testvéreik, a zsidóság. Ott van Felőr községe, a hol az összes nemesi kúria zsidó kézben van, a mi a Bánffy-féle politikának eredménye és a hol már a zsidó felírás a testvériség szimptómája. Nekünk semmi kifogásunk ez ellen, mert mi a zsidóval jobban kijövünk, mint a magyarral. Mikor mindezeket olvassuk, sőt látjuk a valódi életben is, hogy ez igy van, akkor hiába irja az a szegény »Budapesti Hirlap«. . . Egy hang (a baloldalon) : Gazdag lap az ! Vajda Sándor : Lehet, hogy gazdag, de eszmeszegény, — hogy a magyar imperializmus, hogy a magyar politika miket érne el, mert hogyha ezeket látjuk és olvassuk, az a gazdasági fölény bizony nem imponál nekünk olyan nagyon, hogy mindjárt beadjuk a derekunkat. Maradna még a szocziális fölény, Vázsonyi Vilmos: Jó modoruk van ! Vajda Sándor : A mi ezt illeti, azt mondja t. Vázsonyi képviselő ur, hogy nekünk kitűnő modorunk van. Hát vannak kedves emberek önök között, de vannak kedves emberek közöttünk is. (Derültség és zaj a baloldalon és a középen.) És e mellett. . . (Folytonos zaj a baloldalon és a közéfen.) Elnök (csenget.) : Csendet kérek ! Vajda Sándor: ... megvan nekünk a mi saját nemzeti társadalmunk is. A mig ez nem volt, müveit osztályaink nagyon szépen beolvadtak a magyar müveit középosztályba, mert nem volt mit tenniök. Egy hang (balfelől) : Látjuk ott Vajdában ! (Derültség.) Vajda Sándor: Vajda szerencsésen megmenekült. (Derültség.) Egy hang (balfelől) : Látszik ! Markos Gyula: A kötéltől azonban ne meneküljön meg ! (Zaj a baloldalon és a középen.) Vajda Sándor: Ez a keresztény felebaráti szeretet! Markos Gyula: A ki mindenütt mindent, a mi magyar, lehurrog, az nem érdemel mást! Elnök: Ujolag figyelmeztetem Markos Gyula képviselő urat, hogy a folytonos közbeszólásoktól tartózkodni szíveskedjék, (Zaj.) Vajda Sándor: A miért önöknek fel akarom nyitni a szemeit, és meg akarom önöket ismertetni a tényleges viszonyokkal, a t. képviselő ezért azt kiáltja nekem, hogy kötél és akasztófa (Felkiáltások a középen : Ezt nem mondta 1 Zaj. Elnök csenget.) és nem is utasittatik rendre. (Zaj.) Az a szocziális fölény, t. ház, akkor már megvolt a magyar társadalomban. De hogy áüunk ma ? Ma már megvan nekünk a saját társadalmunk és az erdélyi megyékben a román társadalom többségben lesz a magyar társadalommal szemben, tehát az, hagy mi rá legyünk utalva a magyar társadalomra, már nem fordul elő és ezért társadalmi téren nem megy már a beolvasztás. Kitűnő embereink közül többet rákényszeritettek a viszonyok arra, hogy kivándoroljanak Romániába, kivándoroljanak Amerikába. Okolicsányi László : Vándorolnak ki magyarok is ! Vajda Sándor : Es ime, ott keletkezett már egy egész tót, egész román kolónia. Mit bizonyít ez ? Azt, hogy a mi népeinkben vannak kitűnő tulajdonságok minden téren, kulturális, gazdasági és szocziális téren, csak meg kell nekik adni a lehetőséget, hogy ezeket a bennük szunnyadó erőket kifejthessék. Ha pedig ez megadatnék, akkor ép ugy fejlődnék itthon, a hogy fejlődött Amerikában. Az a magyarság, a mely kivándorolt Amerikába vagy Romániába, sohasem vagy csak nagyon ritkán akar onnan visszatérni, mert ott jól megy a dolga, egyéni tulajdonságait szabadon fejlesztheti. Tehát, t. ház, mit ért el a volt kormányrendszer, az a liberális rendszer, a melyet önök ma szidnak, azzal, hogy minket uton-utfélen sanyargatott ? Azt, hogy ezek a kitűnő erők kivándoroltak és künn fejlesztik ki azt, a mit itthon fejlesztettek volna, tehát a bennük élő energia elveszett az ország javára, a mely ennek az országnak javára lett volna fordítható ; ezt hagyták önök elkallódni idegen földben. Ott van azután a politikai fölény. Hogy állunk ezzel ? Azt hittük, mi nemzetiségiek, mikor a nagy harcz folyt, hogy az már a vagy-vagy álláspontján áll és hogy tényleg vannak a magyarokban, a magyar társadalomban, a magyar osztályban, a mely ezt a hont uralja, meg vannak azok az erők, hogy az ő politikai prograrnmját keresztül is erőszakolja. Mert elvégre ez hatalmi kérdés volt. Es mit látunk ? Azt, hogy odajutottunk, hogy mindent blind megszavaznak és mindent elfogadnak, a mit előírnak. (Zaj és ellenmondás.) A jelenlegi kormány elfogadott olyan feltételeket, a melyeket ha Krístóffy, Fejérváry vagy Tisza István fogadott volna el néhány év előtt, bizony-bizony hazaáruló lett volna. (Zaj. Elnök csenget.) A magyar osztályuralom egész ereje kimerül a külügyi téren az Ausztriával való harczban. Egész ereje az egyesült pártoknak ott merül ki és mégis hogy állunk 1 Ügy állunk, hogy most Szerbiával összecsókolóztak, összebarátkoztak, testvéreikül fogadták, örök hűséget fogadtak.