Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-23

312 23. országos ülés 1906 Julius 9-én, hétfőn. gokat hallottam az egyes visszaélésekről és erőszakoskodásokról, melyek a lapban nyíltan ki lettek tüntetve. Jött a nép és én kérdeztem tőlük : miért nem jöttetek meghatalmazással ? »Ja, uram, — felelték, — azt nem tehetjük. Mi küzdünk, mindent megteszünk ügyünkért, de a hatósági közegekkel mi perbeszállni nem tudunk.« Azért hozom fel, hogy a nép mondja ezt, mert nagyon szomorú, a mikor a köznépben gyökeret ver az a felfogás, hogy a hatóságok előtt hiábavaló az elégtétel keresése. (Igaz I a középen.) Még egy példát fogok felhozni. A múlt évben meghalt Janicsáry Sándor, a háznak volt igen nagyrabecsült korelnöke. Itt temették el Budapesten. B. Bánffy Dezső akkor szép czikket irt a »Pesti Hirlap«-ban, a melyben arról panaszkodott, hogy az a görög-keleti pap miért nem dalolt magyar éneket Janicsárynak, mikor az olyan nagy hazafi volt, hogy őt bizonyosan sérthette ez a körülmény. Bánffy Dezső ur felfogásával annyi szolgálatot tett nekünk és tesz a jövőre is, mert a boldogultat mi nem bántottuk, hanem mert törvényben biztosított egyházunk jogai és szabadsága volt megsértve, mia»Pesti Hirlap«-ban megjelent czikkre feleltünk. És mi volt ennek a következménye 1 Az, hogy az ügyész ur minket fogott perbe és nyolcz hónapi börtönre Ítéltek izgatásért. (Helyeslés.) Somogyi Aladár: Csak nyolcz hónapra? Brediceanu Koriolán : Hát akkor ne hozzanak törvényt, ha igy tisztelik. Somogyi Aladár : Mi tiszteljük, de önök nem ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Brediceanu Koriolán: Az államtitkár ur azt hozta fel, hogy az igazságügyminiszter ur a választások alkalmával két rendeletet adott ki az ügyészségekhez és a törvényszéki elnökökhöz oly értelemben, hogy a választási visszaéléseket soronkivül és gyorsan intézzék el. (Halljuk ! a közéfen.) Azt kérdem én azonban az államtitkár úrtól, hány törvényszéki elnök és ügyész van Magyarországon, a ki nem faj magyar ? Épen az a körűimén}', hogy a közhivatalokba különböző ürügyek alatt majdnem kizárólag faj magyar hivatalnokokat neveznek ki, okozza azt, hogy ezek az ügyészek egészen máskép fogják fel nem magyarlakta vidékeken a miniszteri rendeleteket, a minek legeklatánsabb példája a mi lugosi királyi törvényszékünk ügyészsége. Hogy milyen módon fogták fel ezeket az igazságügyminiszteri rendeleteket, azt mutatja az, hogy nálunk, a terheltek kihallgatása nélkül, mindjárt vádiratot adtak be az ügyészek és mindjárt kérték a letartóztatást. Somogyi Aladár: Helyes! Brediceanu Koriolán: Csendőri bejelentésre szabad ? Ugyan kérem, kolléga ur, olyan nincs ! (Derültség.) Csendőri jelentés alapján, terheltek kihallgatása nélkül, vádiratot beadni nem lehet. (Mozgás.) Elnök : Somogyi Aladár képviselő urat kérem, ne zavarja folytonos közbeszólásokkal ä szónokot. Brediceanu Koriolán : Mutassanak nekem esetet arra, hogy magyar ügyész magyarral szemben csinált volna hasonlót, akkor kvittek volnánk. Ne diskuráljunk mi sokat itten, mikor ily szomorú tények beszélnek. T. ház! Hogy milyen konfúzióban vannak a t. koaliczió részéről az urak a mi pártunkkal szemben, az onnan is Mtüdik, mert Emődy József képviselő ur azt állította, hogy mi az internaczionális szocziálistákkal szövetkeztünk, Baloghy Ernő képviselő ur pedig a feudális arisztokraták szövetségeseinek álütott. Már most kíváncsi vagyok rá, hogy milyen álláspontot fog a kormány velünk szemben kitalálni, midőn pártbekei ily ellentétes felfogásról adnak bizonyságot. Baloghy Ernő képviselő ur azt mondotta, hogy a nemzetiségi törvény csődöt mondott. A ki még nem nyitott üzletet, az nem mondhat csődöt. Már pedig a nemzetiségi egyenj oguság czégén az üzlet még meg nem nyittatott; ellenkezőleg, az urak arra iparkodtak folytonosan, hogy ezen bolt egyáltalán ne nyittassék meg és a nemzetiségi törvény ne érvényesüljön. Annyira jutottunk, hogy egy pozitív törvényre, a mely épen a tényleges viszonyok alapján és az egyetértés érdekében létesült, egy ilyen képviselőtársam, mint Baloghy Ernő azt mondja, hogy üres fikczio. A nemzetiségi kérdés felfogása tekintetében vagy azt tartjuk, hogy a nemzetiségeknek a jogegyenlőséghez és egyáltalában a nemzetiségi jogokhoz természetnél fogva van joguk, vagy nem. Ha azt hiszik, hogy az alapelv, a kiindulási pont az, a mit Veres József képviselő ur mondott, hogy itt az ur a magyar, és pedig kizárólagosan .... Sümegi Vilmos: Világos! Brediceanu Koriolán : . . . . akkor minden nemzetiségi kérdésben tett konczesszió kegyelemosztás a magyarok részéről a többi nemzetiségeknek. Mi ezt a felfogást nem osztjuk, nekünk kegyelem senkitől nem kell, nekünk kell a mi jogunk a természetjog és azon tény alapján, hogy mi is ezen hazának alkotó és fentartó elemei és urai is vagyunk és akarunk lenni egyaránt a. többiekkel. (Zaj.) Az 1868-ik évben a nemzetiségi törvény alkotására kiküldött bizottság ezt mondja : » A miben az ország nem magyar ajkú lakosai a fennálló törvényeknél fogva némi korlátozást szenvednek, az az anyanyelv használata.* Tehát az alapelv az, hogy minden nemzetiségnek joga van a maga nyelvét érvényesíteni és érvényesítve látni a közélet minden terén. Ezt a jogát a törvény és a bizottság, mely kiküldetett, elismerte, csak korlátozta a nyelv használatát. Itt tehát nem kegyelemosztásról van szó, hanem elismerte a bizottság, hogy a kiindulási pont helyes. Hogy kedveskedjem a t. Kossuth-pártnak is, kérdem: van-e tudomása a különböző nemzetiségek megnyugtatására 1849 Julius 28-án Szegeden hozott törvényczikkről ? Mert a kik ezt a tör-