Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-23

310 23. országos ülés 1906 Julius 9-én, hétfőn. évi számadási év negyedik negyedében előfordult tulkiadások, előirányzat nélküli kiadások és hitelátruházásokról (írom. 99); azután az állami számvevőszék elnökének jelentését a törvényhozás által engedélyezett évi hitellel szemben az 1904-iki számadási év^jwtnegyedében előfordult tulkiadások, előirányzat nélküli kiadások és hitelátruházásokról (írom. 100); végül az állami számvevőszék elnökének jelentését az 1905. évi számadási év első negyedében költségvetési felhatalmazás nélkül utalványozott kiadásokról (írom. 101) méltóztassék kinyomatni és azoknak a ház tagjai közt való szétosztását elhatározni. (Helyeslés.) Elnök: A bemutatott jelentések ki fognak nyomatni, a ház tagjai között szét fognak osztatni és annak idején napirendre fognak tűzetni. Következik napirend szerint a felirati javaslat folytatása (írom. 102, 103). Ráth Endre jegyző: Brediceanu Koriolán! Brediceanu Koriolán : T. képviselőház ! Nekem jutott a szerencse, hogy a felirati vita második hetét megkezdjem. (Zaj a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Brediceanu Koriolán: Sajnálom, hogy az első napon nem tudtunk egyetérteni. Azt hiszem, t. ház, hogy ha akár annyian fogunk is beszélni, a mennyien eddig, és ugyanazon mederben folytatjuk a vitát, a jövő év Szent Mihály-napjáig is beszélhetünk, és mégis ott leszünk, a hol most. (Zaj. Elnök csenget.) Mindenekelőtt számolnunk kell azon szemrehányásokkal, mintha felszólalásaink egyedüli indoka az volna, hogy mi a külföld előtt Magyarország ellen hangulatot akarunk teremteni. Ezt mondta minden szónok, az államtitkár ur is. Hát, t. képviselőház, manapság nem lehet az államokat kinai fallal körülvenni. Manapság járnak-kelnek, jönnek-mennek mindenütt a népjogok védői és nézik a tényleges állapotokat minden néven nevezendő nemzetiségeknél a népjogok érvényesítése szempontjából. A mai közlekedési viszonyok mellett meg kell hogy lepje önöket is, és általában mindenkit, hogy bizony a külföld nagyon jól van tájékozva a valódi viszonyokról, nem ugy, a mint azt a pártok egyike vagy másika itten prezentálja. És legyenek megnyugodva, hiába vádolnak bennünket ; a nép jogok védelmében olyan hatalmas szövetségesünk van, a melyet letiporni, fenyegetni, abszolúte eltüntetni lehetetlen. Somogyi Aladár: Bokányiak! Brediceanu Koriolán: Azért hagyjunk fel, t. ház, a felszólalás indokainak kifürkészésénél ilyen gyanúsításokkal; nem érnek el velük semmit, legfeljebb azt, hogy azok, a kik Magyarország állapotait valóban ismerik, épen ezen gyanúsításokban %gj palástot fognak találni, a mely alatt önök a valódi tények elferditésére törekszenek. T. ház ! A második gyanusitás az, hogy mi nem elégszünk meg azzal, hogy otthon izgatunk, hanem ugyanezt teszszük itteni felszólalásainkkal, és innen akarjuk irányítani a nemzetiségeket. Erről az izgatásról annyi vádat hallottam, hogy én, a ki véreim, nemzetiségeim között olyan vagyok, hogy szavamra hallgatnak, majdnem felszólítanám az urakat, hogy tanitsanak meg arra, hogyan kell izgatni. (Zaj. Elnök csenget.) Somogyi Aladár: Ez nagyszerű! Brediceanu Koriolán : Ez nagyszerű, de igaz ! Én több évtizeden át ott élek a nép között, a melynek körében vannak magyarok is. Mindenféle nemzetiségű és vallású emberek jöttek hozzám és vették igénybe közbenjárásomat mindenféle jogsértés dolgában. Büszke voltam mindig, valahányszor a törvényhatósági ülésen azzal kezdtem felszólalásomat: Nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy a magyarok érdekében emelhetem fel szavam, így tanúsítottam én és igy kell tanusitania mindenkinek a hazafias érzést és a jogérzetet. Markos Gyula : Nem szóval, hanem cselekedettel kell ezt bebizonyítani! (Zaj. Az elnök csenget.) Brediceanu Koriolán : Mikor a kerületben járok, az emberek azt mondják, hogy ne jöjjek, úgyis ismernek, úgyis tudják,hogy jó román vagyok. Én igenis azt mondom a románoknak: válaszszanak saját vérbeü embert. Hát ez izgatás ? Hol mondjam ezt ? Debreczenben vagy Veszprémben ? A nép intelligencziája és a nép közötti ez az összeköttetés nagyon egészséges és erőssége, nem pedig gyengesége egy országnak. Hiába mondja Baloghy Ernő képviselő ur, hogy ha a mi népünk tudna magyarul, akkor nem bennünket, hanem másokat választana képviselőül. Ezt akarják önök ? Irigylik, hogy mi vagyunk a mi népünk akaratának a képviselői ? 1818-ban egész máskéjien gondolkoztak erről a kérdésről a magyar parlamentarizmus megteremtői. Mikor Makay Sándort, ki a rendi országgyűlésen képviselő volt, 1818-ban megkínálták azzal, hogy a nagyzorlenczi kerületben legyen újból képviselő, azt mondotta, hogy mivel ez a kerület tisztára román kerület, bün volna ott fellépnie, mert a nép, a törvény és király azt akarják, hogy az a kerület olyan képviselőt küldjön, a kiben leginkább megbízik. Ez volt 48-ban a felfogás és nem az, melynek Baloghy képviselő ur adott kifejezést és a mely felfogás nem jelent egyebet, mint hogy az legyen képviselő, a kit a zsandárok, az államhatalom és a központ támogatnak, a ki nagy Írással jön le a kerületbe, az íráson Kossuth aláirásával és azzal az ajánlással, hogy az illető az egyedül üdvözítő jelölt. Nekünk nincs és nem is kell semmi patent senkitől. Mi nem küzdünk megválasztásunkért, mi küzdünk a hatóságok visszaélései ellen. T. ház ! Maga a trónbeszédben foglalt utasítás meghatározza azon keretet, meghatározza azon munkarendet, a melynek rövidsége indokolná azt, hogy a felirati vitával mielőbb elkészüljünk és nem hallottunk más különbséget a két felirat között, mint azt, hogy az egyik, t. i. a többségi felirat, más irányban akarja véghezvinni azt a munkarendet, a melyet a király előszabott, mint a mi feliratunk. Azt mondják, hogy ugy is lesz alkalmunk az érvényesülésre az egyes törvények