Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-22

22. országos ülés 1906 Julius 7-én, szombaton. 305 A függetlenségi pártnak azon politikáját, hogy szerb testvéreinkkel az ország határain belül éntente-ot keres, magunkévá tettük minden tekintetben; de a függetlenségi pártnak politikája kifelé nem lehet más, mint minden magyar embernek politikája, itt tehát közöttünk differenczia nem lehet. (Helyeslés.) Ezen előzmények tisztázása után áttérek az adott kérdésekre. (Halljuk! Halljuk!) Márczius elseje óta a legtöbb kedvezmény viszonyában n voltunk egész a tegnapi napig Szerbiával. Ok élvezték állatokra: leölt baromfira, gyümölcsre, tojásra, gabonanemüekre azon mérsékelt vámot a legtöbb kedvezmény alapján, a mit Németországnak, Oroszországnak, Olaszországnak és Svájcznak engedélyeztünk. Viszont mi élveztük az ő vámtételükből szintén a legtöbb kedvezmény alapján azon mérsékeltebb tételeket, a melyeket egy pár árura nézve ők Németországnak engedélyeztek. Az eredmény az volt, hogy a mi kivitelünk a magas szerb vámok miatt, a melyek igen sok esetben több mint prohibitiv jellegűek voltak, jelentékenyen szenvedett, ellenben Szerbiának jobbára tömegárukra és főleg állatokra szorítkozó behozatala épen olyan terjedelemben gyakoroltatott, mint a legtöbb kedvezmény előtti időben, a korábbi vámszerződések idejében. Hogy mennyire emelkedett a szerb behozatal, annak illusztrálására csak azt vagyok bátor felemlíteni, hogy 1901 óta 50 millióról 70 millióra emelkedett Szerbiának behozatala, a mi kivitelünk ellenben stagnált, 30—31 milliót tett ki évente. Miután azonban ez az állapot is oda devalválódott, hogy minekünk nem volt kivitelünk, mig Szerbia behozatala csökkenést nem szenvedett, június 8-án foglalkozott a minisztertanács ezzel a kérdéssel, — és pedig legyenek meggyőződve a t. képviselő urak, minden befolyás nélkül, tisztán saját gazdasági érdekeinkre való tekintetből, (Altalános helyeslés.) mert mi a boszu politikáját nem ismerjük... Egy hang balfelöl: Bécsben ismerik! Wekerle Sándor miniszterelnök: S ezt másról sem feltételezhetjük. Engedelmet kérek, megkivánhatjuk, hogy rólunk feltételezzék azt, hogy saját meggyőződésünk és nem más befolyások vezérelnek bennünket politikai tevékenységünkben. (Mozgás a baloldalon.) Érett megfontolás után tehát június 8-án azt az álláspontot foglaltuk el, hogy miután a szerb vámtárgyalások eredményre nem vezettek, mert bennünket biztattak ugyan mérsékeltebb vámtételek engedélyezésével, de konkrét engedmények részünkre nem tétettek, — ennélfogva egy három hónapi provizóriumot tűztünk ki, a mely alatt létesüljön a szerződés egyrészről Ausztria és Magyarország, másrészről Szerbia között. Itt követeltük azt, hogy hatvanegy tételre nézve, a melyek bennünket legvitálisabban érdekelnek, történjék vámengedmény. Hatvanegy tételre nézve köveKÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. 1. KÖTET. teltük, hogy azokat a vámtételeket engedélyezzék, a melyek ... és közbevetőleg csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy ez igen apró áruk közt oszlik meg, mert alig van néhány olyan áru, a melyben a kivitelünk az egy millió koronát meghaladná, legjelentékenyebb részünkről a czukor — szóval ezen hatvanegy tételre nézve követeltük azt, hogy részint azokat a vámokat konczedálják, a melyeket az előleges tárgyalásnál mi követeltünk, s a melyeket részben már kilátásba is helyeztek, részint pedig ott, a hol differencziák vannak, a provizórium tartamára az volt a követelésünk, hogy a differencziák megfelez fessenek. Szerbia erre bizonyos hajlandóságot mutatott is, de ha jól emlékszem 10 — 11 tételre megtagadta, a melyek azonban ránk nézve igen fontosak. Második követelésünk az volt, hogy akkor, a midőn mi Szerbia kivitelének. 90 százalékát fogyasztjuk és azt tapasztaljuk, hogy a mi kivitelünk Szerbiában megfelelően nem méltányoltatik, hanem olyan államok czikkeinek adatik elsőbbség, a melyek Szerbiával ilyen gazdasági reláczióban nincsenek, akkor daczára annak, hogy nem az a mi álláspontunk, hogy vámszerződéseinknél ipari termékeinknek feltétlenül piaczot biztosítsunk, hanem mégis ezen gazdasági relácziónäl fogva bizonyos fokig, kivált az előzmények után érvényt kivántunk szerezni annak, hogy iparczikkeink piacza bizonyos tekintetben biztosittassék. Polit Mihály: Az internaczionális elv ellen van. (Zaj. Elnök csenget.) Wekerle Sándor miniszterelnök: Az internaczionális elvek minket is vezetnek t. képviselő ur, de méltóztassék elhinni, hogy azon előzmények és tapasztalatok után, a melyeket mi szereztünk, a mikor biztattak pl. ezelőtt 12 esztendővel, hogy a sószállitmány a miénk lesz, — alárendelt dolog — de teljes, mondhatnám a legteljesebb biztosítékot nyertünk erre nézve, a milyent csak nyerni lehet, mert maga az akkori uralkodó biztosította ezt és két hét múlva más kapta meg a szállítást. Hát akkor, bocsánatot kérek, egyszerű ígéretekre és biztatásokra nem adhatunk, hanem talán mégis indokolt az, hogy valamit követeljünk. (Élénk helyeslés.) Különben, t. képviselőház, először is azt a szempontot fogadtuk el, hogy igenis követeljük azt, hogy ipari termékeinknek a vám által nyújtott biztosítékon kívül állami szállításoknál bizonyos előny vagy legalább egyenlő elbánás biztosittassék. Ezt kértük, de erre döntő súlyt nem fektettünk és az volt a mi megállapodásunk, hogy ha egyébként elfogadható feltételek mellett velünk szerződést kötnek, ez a kérdés nem fog ránk nézve predomináló lenni. A sokat emlegetett Skoda-ágyukat az érvényesítésből egyszerűen kihagyjuk. A mi követelésünk csakis a hegyi ütegekre és municziókra, vasúti felszerelésekre, sóra, petróleumra szorítkozott az állami 39