Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-22

22. országos ülés 1906 július 7-én, szombaton. 303 Szilassy Zoltán: Polit kivételével! (Nagy derültség.) Zboray Miklós: A történet is bizonyítja, hogy a szerbek mindig rokonszenveztek a magya­rokkal. Csernovics, Damjanics, Thököli mind jó magyarok voltak, és azt hiszem, rossz politikát űzött a múlt kormány, a mikor a szerbséget nem támogatta más nemzetiségekkel szemben. Utalok csak a perekre, a melyekben sorra vesztik vagyonukat ós károsodnak, hogyan mennek tönkre, és hogy kevesbednek, fogynak napról-napra. Azt hiszem, hogy politikai szempontból is a magyar­országi szerbeket jobb volna istápolni, támogatni és ezáltal az ő rokonfajukkal, Szerbiával is jó viszonyban lenni. Eltekintve a kitéréstől,, visszatérek magára a tárgyra. Olvasom, hogy még a provizórium lejárta eló'tt állítólag bizonyos küldeményeket visszakaptak volna, ugy hogy Szerbia azzal áll elő, hogy szerződésszegést mi követtünk el. Nem tudom, mennyiben igaz ez, mindenesetre hely­telennek kell tartanom, ha igaz az, a mit a lapok közöltek; de hisz az aktákat nem ismerjük sem itt, sem a delegáczióban nem volt szeren­csénk azokat látni és a részletekbe betekinteni. De viszont azt sem tudom, hogy ha már egy­szer nem tudunk Szerbiával naegállajxidni, ha az autonóm vámtarifa tételeit alkalmazzuk is, mi szükség van arra, hogy akkor a csomagokat egyáltalában ne engedjük be az országba, és a legerősebb módját alkalmazzuk a vámháborunak, a mikor minden küldeménytől megvonjuk a szál­lítást. Pl. itt van a szarvasmarha-, az állatszállítás, a husnemüek szállítása, a mely megtagadtatott, a lapok szerint állategészségügyi okok czimén, bár nem hiszem, hogy az állategészségügyi okok épen összeestek volna a provizórium lejártával. (Derültség.) Viszont nem tudom, hogy szükséges-e, czélirányos-e, hogy mi ezt ilyen végletekig vigyük akkor, mikor az összes előzmények azt mutatják, hogy Szerbiában megvan a hajlandó­ság arra, hogy velünk békés kiegyezést kössön, és mi nem tudunk megegyezni. Épen azért a következő interpellácziót intézem a t. miniszterelnök úrhoz, mint a kor­mány fejéhez (olvassa): >1. Mi az oka annak, hogy Szerbiával sem a kereskedelmi provizóriumot nem tudjuk meg­hosszabbítani, sem a végleges szerződést meg­kötni, s hogy a magyar kormány egyetértve az osztrák kormánynyal már a határzárlatot is el­rendelte s állategészségügyi okok czimén meg­tiltotta a szarvasmarha, sertés és baromfi be­hozatalát is? Igaz-e, hogy a vámtarifa tételei tekinteté­ben megegyezés jött létre, és csak az ágyu­megrendelés kérdése okoz nehézségeket? 3. Az Ausztria és Magyarország részére kikötött állami megrendelésekből mennyi esik Ausztriára, és mennyi Magyarországra, és külö­nösen mily árukból? 4. Gondoskodott-e a kormány és mi módon, hogy a határzárlat következtében a fővárosban és az ország többi részében a hus és husnemüek ára ne emelkedjék ?« Elnök: Az interpelláczió közöltetni fog a miniszterelnök úrral. Hammersberg László jegyző : Bedőházi János! Elnök; Előbb talán el kell intézni a má­sik interpellácziót ? Wekekerle Sándor miniszterelnök: Tudtom­mal Bedőházi képviselő ur interpellácziója ugyanerre a tárgyra vonatkozik; talán a t. ház szives engedelmével együtt leszek bátor vála­szolni mindkettőre. Bedőházi János: T. képviselőház! Zboray t. képviselőtársam magát a tényállást, a miben interpellált, elmondta, és igy felesleges arra bőveb­ben kiterjeszkednem. Én a magam részéről csak pár megjegyzést óhajtok tenni az egész dologra, még j)cdig függetlenségi szempontból. A midőn a függetlenségi párt vállalkozott arra, hogy támogatni fog egy kormányt, a mely tulajdonképpen nem a függetlenségi párt elvei megvalósításának előtérbe helyezésével igényelte és kérte a kormányzás eszközeit és melynek egyáltalában nem is az volt a czélja, hogy a függetlenségi párt elveit határozottabban érvé­nyesítse, hanem igenis arra vállalkozott, hogy az országot egy szerencsétlen helyzetből kive­zesse és az alkotmányos életnek megszakadt rendjét újból helyreállítsa: azt hiszem, hogy ennek a pártnak minden tagja, a függetlenségi elveket valló minden egyén itt, benn a házban és ezen a házon kívül is szem előtt tartotta igen t. pártvezérünknek, Kossuth Eérencznek ama kijelentését, hogy maradunk azok, a kik voltunk azelőtt is, függetlenségi pártiak, és mindnyájunkat megnyugtatott az igen t. mi­niszter urnak ama kijelentése is, a midőn elfog­lalta helyét a kormányban, hogy nem neki kell átalakulnia és idomulnia a miniszteri székhez, hanem a miniszteri széknek kell hozzá idomulnia. Ez a megnyugvás nekünk erőt ad arra, hogy akárhányszor, ha meg fog történni és minden­esetre meg is történhetik, hogy bizonyos látszó­lagos ellentétbe és visszás helyzetbe jutunk korábbi elveinkkel és azzal az állásponttal szemben, a melyet eddig elfoglaltunk — mon­dom, mindenesetre csak látszólagosan — akkor nem is annyira ellenfeleinkkel szemben — mert azok mondhatnak akármit és nagyon sokat is mondanak — hanem önmagunk előtt mindig igazolhatjuk magunkat ezen kijelentés által. Hát mi, és azt hiszem minden képviselő­társam, tisztában voltunk azzal, hogy nekünk, a midőn ilyen kormány támogatására vállalkoztunk, sok olyan dologba bele kell nyugodnunk és sok olyan dolgot nem gátolhatunk, a melyet szi­gorú függetlenségi elvek szempontjából minden­esetre ellenezni kellene, a mint azt elleneztük is évtizedeken át. Tisztában voltunk azzal, meg-

Next

/
Thumbnails
Contents