Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.
Ülésnapok - 1906-22
298 22. országos ülés 1906 Julius 7~én, szombaton. Ezeket felemlítve, azt hiszem, hogy a t. képviselő ur feltevéseire ép ugy, mint kérdéseire is megadtam a választ, valamint arra is, midőn azt mondotta, hogy az én tudtommal került volna Fejérváry Géza báróhoz pénz. (Felkiáltások a nemzetiségi padokon: A hírlapok szerint!) A lapok szerint csak az mondatott, hogy az hivatalos pénz volt, de nem hogy az én tudtommal került hozzá, mert ez nem is mondathatott, amennyiben nekem arról, hogy ez a pénz mikép került hozzá, tudomásom nincsen. (Helyeslés.) Nagyon természetes, hogy ezzel választ adtam arra is, hogy pénzt nem utalványoztam, sőt állithatom, hogy b. Fejérváry Géza hivatalos pénzt nem is tartott magánál. Kérem a t. házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Általános helyeslés.) Elnök: Az interpelláló Vlád Aurél képviselő urat illeti a szó. Vlád Aurél: Kijelentem, hogy a miniszterelnök ur válaszát tudomásul veszem. Elnök: Kérem a t. házat, méltóztatik-e a miniszterelnök urnak imént adott válaszát tudomásul venni: igen vagy nem? (Igen.) Azt hiszem tehát, kijelenthetem, hogy a ház a miniszterelnök ur válaszát tudomásul veszi. Hammersberg László jegyző: Halász Lajos! Halász Lajos: T. képviselőház! Azóta, hogy a koaliczió és a korona között létrejött megállapodás alapján a jelenlegi átmeneti kormány átvette az ország ügyeinek intézését, nem múlik el nap a nélkül, hogy a kormány működését ne kicsinyelnék és ne becsmérelnék. Az a forrás, a honnan e támadások áradata buzog, ismeretes. A magyar Máriusok támadása ez, a kik a dunaparti Karthágón, a Lloydklub romjain csücsülve, a mig a pusztulás fölött keseregnek és egyik kezükkel könyeiket törölgetik, másik kezükkel nem szűnnek meg felénk, a koaliczió felé, lövöldözni nyilaikat. Mérgezettek ezek, a rágalom mérgébe vannak meritve, jól tudván azt, hogy Magyarországon csak jól kell rágalmazni és a rágalom feltétlenül hitelre talál, mert a nagy átlag könnyen hitelt ad a nyomtatott rágalomnak és csak nagyon kevés százalék az, a mely fáradságot vesz magának arra, hogy utánanézzen, van-e valami alapja a rágalomnak? Sőt sokan vannak még ezek között is, a kik ha meggyőződnek is a rágalom alaptalanságról, mégis hitelt adnak a nyomtatott betűknek, vagy kételyt tartanak lelkükben, hogy hátha van benne valami? Ezekkel a rágalmazókkal nekünk szembe kell szállanunk és pedig olyképen, hogy odúikból az igazság szövétnekével kirebben tjük őket. Az eddigi rágalmak oly természetűek voltak, hogy bennünket, a koaliczióban egyesült pártokat, csak összetömöritettek. A legújabb azonban robbantó természetű. Azzal vádolják ugyanis a közoktatásügyi kormányt, hogy az állam iskoláiban a keresztény felekezeti szellemet akarja meghonositani. (Nagy zaj.) Ugron Gábor: Hát mit? Ez nem rágalom, hanem kötelesség! Hát nem keresztény ország vagyunk ? Tizenkilencz millió keresztény van itt! Buzáth Ferencz: Talán a zsidó szellemet vigye oda! (Nagy zaj.) Halász Lajos: Engem közbeszólásokkal terrorizálni nem lehet. Ha a közbeszólást megértem, meg fogom adni rá a választ. (Folytonosan tartó zaj. Elnök csenget.) A szabad szóláshoz nekem itt a házban jogom van és fájdalommal veszem tudomásul, hogy épen ezekről a padokról akarnak meggátolni véleményem elmondásában. (Mozgás.) Itt van b. Barkóczy Sándor nyilatkozata. Azt hiszem, napok teltek el azóta, a mióta ez a nyilatkozat megjelent, illetőleg a mióta ő a kultuszminisztérium képviseletében a tanáregyesület negyvenedik jubiláris közgyűlésén ezt elmondta. Meg méltóztatik engedni, hogy az emlékezet felfrissitése szempontjából az inkriminált passzusokat felolvassam. Ugron Gábor: Ki inkriminálta? Halász Lajos: Én inkrimináltam és minden magyar ember inkriminálja. (Nagy zaj.) Ugron Gábor: Mikor lett ön magyar ? Halász Lajos: Én mindig magyar voltam ! (Nagy zaj.) Zboray Miklós: Önámitás! Halász Lajos: Azt hiszem, minden magyar embernek kötelessége tiltakozni az ellen, hogyha a kultúra, a vallás és felekezeti egyenlőség ellen intéznek támadást. {Zaj) Vagyok olyan magyar ember, mint Ugron Gábor! (Zaj és ellenmondások.) Ugron Gábor: Soha! Tessék még ötszáz esztendőt itt élni! Halász Lajos: Az én protestáns őseim, Bocskay és Bethlen alatt küzdöttek a vallás és lelkiismereti szabadságért és én is fogok érte küzdeni, (Zaj.) Azt mondja ez a nyilatkozat: »Sokkal nehezebb és fontosabb azonban a jellemképzés; ez helyesen másképen nem történhetik, mintha az egész társadalom és az egész közoktatásügy valláserkölcsi alapra helyezkedik.* (Felkiáltások a középen: Nagyon helyes!) Elismerem. » Mikor pedig vallási erkölcsi alapot emlitek, nem értek ez alatt valami elvont bölcseleti vallás- és erkölcstant, sem pedig valamely tételes törvény szerinti vallást, hanem értem egyedül az igaz és helyesen alkalmazott kereszténységet.« Zboray Miklós: Igaza van! (Ugy van! a középen.) Halász Lajos: Ha méltóztatnak meghallgatni, majd megmondom, mennyire nincs az én szerény felfogásom szerint igaza. (Olvassa): »Tudom, hogy van ugyan néhány különczködő, a ki a külföldről sokszor keresztényellenes tanokat és igaznak állított hipotéziseket behoz a magyar közoktatásügybe, de a fajmagyarság zöme józan gondolkozásával ezen tanokat és hipotéziseket eddig sem fogadta el, hiszem, nem