Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-22

294 22. országos ülés 1906 Julius 7-én, szombaton. arról, hogy a törvénytelen kormány szövetkezve a nemzetközi szocziálistákkal, felszabadította ezeknek erejét arra, hogy a sajtószabadságot korlátozzák, békóba verjék és rombolva vonuljanak végig Budapest utczáin és a napilapok megjelenését napokon át lehetetlenné tegyék. Nincs oly szent joga e nemzetnek, a melylyel szemben vakmerő kézzel támadólag ne lépett volna fel a törvényellenes kormány. (TJgy van! Ugy van l a baloldalon.) Nincs olyan, a melylyel szemben bitorló hatalmát ne éreztette volna. (Ugy van! Uyy van! a baloldalon.) És ha meggondoljuk, t. ház azt is, hogy mindezt a kormány azért tette, hogy a nemzet legszentebb jogainak érvényesítését, a nemzet nyelvének és jelvényeinek a hadseregben való érvényesítését megakadályozza, ha meggondoljuk azt, t. ház, hogy mindezt a kormány azért tette, hogy a nemzetnek az önálló vámterület iránti küzdelmét szintén meggátolja és megakadályozza, tehát hogy lehetetlenné tegye ennek a nemzetnek gazdasági önállóságát, és hogy lehetetlenné tegye itt a népjólét emelését; ha meggondoljuk, t. ház azt, hogy mindezt azért tette, hogy a nemzeti akarattal szemben egy más akaratnak az érvényesülését segítse elő, annak az akaratnak, a mely felelőtlenül akarta gyakorolni ebben az országban — nem a magyar király alkotmányos jogait, hanem az abszolút és a nemzetnek nem felelős felségjogokat akarta itt érvényesíteni; ha mindezeket meggondoljuk, t. képviselőház: akkor lehetetlen, hogy át ne érezzük azt, hogy ezeknek a sérelmeknek megtorlatlanul maradniok nem szabad. (Zajos helyeslés a baloldalon.) Annak mérlegelése alól, vájjon ezen törvénysértések megállapitják-e az általam idézett törvény szakaszában körülirt és a vád alá helyezésre okot szolgáltató cselekményeket, felment engem az a körülmény, hogy épen a jelenlegi kormánynak igazságügyminisztere az, a ki 1905 szeptember hó 14-én beterjesztett vádinditványában olyan gyönyörűen és meggyőzően állította össze mindazokat az érveket, a melyek ezen vádinditvány minden olvasóját meggyőzik arról, hogy ezek a törvénysértések igenis a legnagyobb mértékben fenforognak és fenforogtak. És súlyosabbá teszi mindezt még az a körülmény is, hogy elkövettettek ezek a törvénysértések, daczára annak, hogy a ház többsége 1905 június 21-én hozott határozatával előre tiltakozott ezek ellen, előre rámutatott a következményekre, a melyek be fognak állani, és előre figyelmeztette a törvénytelen kormányt bűnös cselekményeinek gyümölcseire. (Ugy van ! a baloldalon.) A konokság és vakmerőség párosultak tehát itt a törvénysértésekkel, és ez a konokság és vakmerőség az, a mi a legnagyobb mértékben elítélendővé teszi a volt kormány cselekedeteit. Törvényünk azonban kétféle felelősségrevonást ismer. Ismeri a politikai és jogi felelősségrevonást. A politikai felelősségrevonásra ma már nincs szükség, mert a politikai felelősségrevonásnak czélja nem egyéb, mint az, hogy megbüntettessék és helyéről elkergettessék az a kormány, a mely nem a nemzet akarata szerint viszi az ország ügyeit. Ma már hála Istennek az a kormány el van kergetve helyéről és a politikai felelősségrevonásra annál kevésbbé van szükség, mert ma azok ülnek a kormányszékekben, kik a volt kormány tényeit törvényelleneseknek jelentették ki és kimondották, hogy a volt kormány ezen tényeiért vád alá lenne helyezendő. Ezzel a ténynyel tehát a politikai jogszolgáltatás már megtörtént. A jogi felelősségrevonás olyan kérdés, a mely más mérlegelés és elbírálás tárgyát képezheti. Hiszen a rablógyilkosokat is bünteti a btkv., és vájjon azért, mert sokan halálbüntetéssel sújtatnak, megszüntek-e rablógyilkosok lenni széles e hazában ? A büntetés mint elrettentő fegyver csak azokkal szemben érvényesülhet, a kiknek lelkében megvan az az erkölcsi érzés, a melyre a büntetés ilyen hatással lehet. Azért a kérvényi bizottság, a midőn ezen körülményeket mérlegelte, arra a meggyőződésre jutott, hogy mint olyan bizottság, a melynek csak az a feladata, hogy a kérvények tartalma tekintetében véleményes jelentést tegyen; mint ilyen bizottság, a melynek nem lehet feladata érdemleges inditványnyal jönni a t. ház elé, csak arra kérheti a t. házat és azt javasolja véleményes jelentésében, hogy a kérvények tartalmát és az abban jelentkező tényállást bocsássa a ház olyan bizottság rendelkezésére, a mely érdemlegesen bírálja el azokat a politikai és különösen s még inkább jogi tényezőket, a melyek ezen kérdés elbírálásánál irányadók lehetnek. És a kérvényi bizottságot ezen javaslatának megtételében még az a szempont is vezette, hogy a kérvényi bizottság kötve van és ragaszkodni kénytelen a kérvények tartalmához, tehát a ház külön felhatalmazása és utasítása nélkül azok tartalmán tul nem terjeszkedhetvén, nem veheti elbírálás tárgyává a volt Fejérváry-kormány azon törvénytelen tényeit, a melyek a kérvényekben felsorolva nincsenek; már pedig hogy ezek az elbírálás és mérlegelés alól kivonassanak, kizárassanak, ezt, ugy hiszem, a t. ház egyetlen tagja sem kívánja. (Ugy van! balfelöl!) Ezen szempontból a kérvényi bizottság a törvényhatóságok kérvényei tekintetében azon javaslattal lép a t. ház elé, méltóztassék ezen kérvényeket az igazságügyi bizottságnak kiadni, hogy ez a bizottság azután a megtorlás tekinteben tegye meg érdemleges javaslatát. (Helyeslés a baloldalon.) A bizottság tanácskozásai során Hrabovszky Guidó bizottsági tag ur különvéleményt terjesztett elő, a melyben indítványozta, hogy maga a kérvényi bizottság javasolja a vád alá helyezést. Azt hiszem azonban, hogy ez a különvélemény, tekintettel az általam már előadottakra, figyelembe nem vehető.