Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-22

288 22. országos ülés 1906 Julius 7-én, szombaton. azt jelenti a képviselőház mai többsége, a 260 függetlenségi és a többi, alkotmánypárti, néppárti képviselők többsége, hogy az csak egyszerű numerikus többség ? Hogy egészen mindegy, hogy hányan vagyunk, mert hiszen programmunk ugy is kötött ? Mert én azt hiszem, hogy jelenti azt is, hogy a képviselők, a kiket ide beküldöttek, gondokozásban, érzésben a nemzeti szellemet, a nemzet fejlődését előbbre akarják vinni. (Helyeslés.) És hogy ezek a képviselők eljárásukkal, tetteikkel a kormánynyal egyetemben, a nemzeti fejlődés felé akarnak haladni. A választásoknak ezen eredményét tehát szó nélkül hagyni alig lehet. És én azt a kérdést vetem fel, t. ház, miért ez a félénkség, miért rejtjük el érzelmeinket c's gondolatainkat a spanyol etikett köntöse alá ? (Helyeslés.) Hiszen önmagunkat ámitanók, ha azt nem állitanók, hogy mi ugy érezzük, hogy ezen nemzeti kivánságoknak meg kell valósulniok. (Helyeslés.) Annál is inkább, miután a király megtette azt, a mihez joga volt: férfiasan megnyilatkozott. A király ugyanis trónbeszédében azt mondotta, hogy: »a választási reform befejezése utáni időre teljes mértékben fentartjuk magunknak az elhatározás és cselekvés szabadságát«. Egy hang (a baloldalon): Ö nagyon férfiasan beszél! Baloghy Ernő: Ez egészen helyes és egészen férfias dolog. De kérdem, hogy erre miért ne válaszolhatnék mi azt, hogy : »király mi elismerjük ebbeli jogodat, ezzel szemben már most rámutatunk arra az útra, a melyen haladni mi akarunk«. (Helyeslés.) íme, t. ház, az egyenlőtlenség a két faktor között még az iratváltásban is ! Ö Felsége koronás királyunk trónbeszédében azt mondja, hogy a közös költségek megszavazandók, hogy a kvóta közös egyetértéssel megállapítandó. Szóval imperativusokban beszél. Ezzel szemben legyen szabad csak egyre hivatkoznom, a felirat bekezdésére, a mely ugy szól, hogy bennünket magasztos érzelmek gyűjtöttek össze, mert a király bennünket munkára hiv. Hiszen hogy a király bennünket munkára hiv, annak mindannyian örülünk, de hogy miért lennének ezek az érzelmek most magasztosak, azt én felfogni nem tudom. (Helyeslés baljelől.) íme, t. ház, röviden jeleztem azokat a hiányokat, a melyekben ezen felirati javaslat szenved. Méltóztassanak nekem megengedni, hogy lehető rövidséggel arról is szóljak, egynehány kritikai megjegyzést arra vonatkozólag is tegyok, a mi a feliratban benfoglaltatik. Az Ausztriával való gazdasági köz'sség és gazdasági együttélés kérdését nem akarom hosszasan tárgyalni, mert hisz a kényszerhelyzet hatása alatt az egész parlament belenyugodott abba, hogy az együttlét szerződési formában továbbra is fenmaradjon, még pedig az önálló vámterülethez való jog teljes íentartása mellett. Hozzájárultunk ehhez, mert kényszerhelyzetben voltunk, és nekem e tekintetben t. barátom, Éber Antal, fényes beszédéhez semmi hozzátenni valóm nincsen. A magam részéről is teljesen osztom azon aggályokat, a melyeket ő kifejtett, valamint azon felfogást, hogy nekünk intézményes biztosítékokat kell keresnünk, hogy ezen határidő lejártával bennünket ismét ki ne játszszanak. (Helyeslés baljelől.) Mert hogy erre a törekvés megvan, annak fényes példája az, a mi tegnap történt Ausztriában. A mi szeretve t. szövetségesünk, szeretett testvérünk Ausztria és ennek szeretett miniszterelnöke azt követte el, hogy egyszerre visszavonta a vámügyi javaslatokat, (Zaj balfelöl.) mert ott az a felfogás uralkodik, hogy ez az ország Ausztria zsákmánya, prédája ; (ügy van ! baljelöl.) ott reszketnek attól, hogy Magyarország önállóan lélegzik, mert még mindig azt kívánják, hogy ez az ország Ausztria tartománya legyen. (Zaj.) Ausztriában a bekebelezési, az összbirodalmi teória még mindig virágzik, és ime csak tegnap láttuk annak egyik jelét, mikor az osztrák miniszterelnök a mi követelésünkéi szemben, a mely úgyis csak formális, ugy viselkedik, a mint viselkedik az, a ki a prédát nem akarja kezéből kiengedni. (Igaz! ügy van! baljelől.) T. képviselőház ! Nagyon jól tudom, hogy külpolitikai kérdésekhez hozzászólni talán nagyobb avatottság kell, mint a milyennel szerény személyem rendelkezik, mert maga a kérdés is elég kényes. Mindazonáltal méltóztassanak megengedni, hogy erre vonatkozólag is egész röviden nyilatkozhassam. (Halljuk ! Halljuk /) A trónbeszédben az a felhivás foglaltatik, hogy a nemzetis járuljon hozzá ahhoz, hogy a béke áldásait továbbra is élvezze. Ez teljesen helyes, ehhez a nemzet készséggel hozzájárul, mert neki is az a kívánsága, hogy békében, stabilitásban éljen, belsőleg fejlődhessen. A német-magyar-osztrák szövetségről is beszélni egy kissé kényesebb. A magyarnak kell a német-osztrák-magyar szövetség, mert hisz a magyar nemzet is látja, hogy ez biztositotta az ő békés fejlődését évtizedeken keresztül. (Ellentmondás baljelől.) Bocsánatot kérek, ez biztositotta békéjét; rosszul fejeztem ki magamat, nem azt akartam mondani, hogy békés fejlődését, hanem békéjét, mert éjoen azt fogom kifejteni, hogy csak ugy fogadhatjuk el továbbra is ezt a szövetséget, hogyha nemcsak a békét, hanem a fejlődést is biztosit] a. (Helyeslés baljelől.) Ez a szerződés — nem kisebb embernek, mint Bismarcknak iratait, illetve szavait czitálom — kétségkívül első sorban és főképen Németország érdekében köttetett meg, mert az 1870-iki háború után Németországnak biztositani kellett magát, azon két hatalom revans-háboruival szemben, a melyet Németország levert. így jött létre tehát első sorban Németország érdekében a szövetség. A magyar nemzetnek kell ez a szövetség, de csak akkor, hogyha a nemzeti fejlődést biztosítja : már pedig számtalan jel arra mutat, hogy ezen szövetség bizonyos tekintetben megszorít bennünket, hogy ezen szövetség bizonyos tekintetben a nemzeti