Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-21

270 21. országos ülés 1906 Julius 6-án, pénteken. zik, hanem politikai okokból azért sem, mert nem szabad önöknek olyan preczedenst alkotniok, a melyet önök ellen annak idején felhasználhatnak. Ausztriával való viszonyunk nem aktuális, nem is kívánok tehát róla beszélni. Az Ausz­triához való viszonyunk , . . Kun Árpád: Ezt tessék fejtegetni! Hodzsa Milán: . . . a szerint fog kialakulni, hogy a függetlenségi párt hogyan fogja meg­oldani misszióját? Vájjon azt fogja-e gondolni, hogy azért kapott többséget, hogy alkalmazkod­jék a 67-hez, vagy pedig, hogy a 48-at tartsa fönn? Visszatérni kivánok most már arra, hogy rámutassak az ausztriai viszonyokra, a hol, hogy gazdasági hadjáratot indíthassanak elle­nünk, megteszik az előkészületeket, hogy velünk szemben erős osztrák parlamentet létesítsenek. Az általános választói jog reformja ott parla­mentáris utón máris biztosítva van. De nemcsak ez van biztosítva, hanem biz­tosítva van az egyes nemzetiségek egyetértése is ugy, hogy az osztrákok egyesülve fognak ellenünk fellépni egységes erővel kivannak bennünket támadni. És azt hiszem, hogy abban a harcz­ban, a mely közöttünk és Ausztria között most ki fog fejlődni, Magyarország a csatát csak akkor nyerheti meg, ha követi az osztrák par­lament példáját és egyrészt a demokratikus követelményeket teljesiti, másrészt a nemzeti­ségek kölcsönös megértésének politikáját fogja követni. Elmondottam, hogy mi a legsürgősebb orvoslandó sérelem; elmondottam, hol kell meg­ragadni a kérdést; elmondottam, hogy Magyar­országon elérkezett az a históriai pillanat, a melyben nemcsak a magyar nép nemzeti élete lendült fel, hanem a melyben épen azért, mert a magyar nép nemzeti ügye lendületet vett, logikailag a többi népeknek is nemzeti öntu­datra kell ébredniök. Hiába beszélnek önök arról, hogy a nemzetiségi mozgalom agitáczió eredménye. Ezt nem hitték a komoly emberek akkor, a mikor agitáczió eredményeképen állí­tották oda egyes érdekelt felek a magyar moz­galmat. Itt nem agitáczió eredményéről van szó. Ránk az agitálás szerepe már nem vár. A népet közvetve öntudatra ébresztették egy­részt a letűnt rendszer szükkeblűsége, másrészt e rendszer kreatúrái és igy a mi feladatunk már nem lehet az agitálás, hanem a mi felada­tunk az irányítás és vezetés. Arra kell igyekeznünk, hogy keressük és találjuk meg módját annak, hogy mikor igy tágul a népek lelki világa, akkor a népek lelki világának azt a részét, a mely hazát kíván, a magyar haza fogalmával hozzuk oly szoros kap­csolatba, hogy mikor nehéz idők jönnek megint erre az országra, ne megoszlottam hanem egy­ségesen álljunk. Uraim, ne feledjék, hogy épen az önök, a függetlenségi párt vezére mondta annak idején a horvát testvéreknek, hogy a szabadság egyesit, de a despotizmus bont. Én a Polit Mihály képviselő ur által be­adott felirati javaslatot fogadom el. (Helyeslés és taps a nemzetiségiek padjain.) Egry Béla jegyző: Günther Antal! GÜnther Antal; T. képviselőház! Én csupán az igazságügyi kormány körébe tartozó egy kér­désnek megvilágítására kérem a t. ház türelmét; nem tehetem azonban, hogy az előttem szólott képviselő ur beszédének egyes részleteire nézve megjegyzést ne tegyek. (Halljuk ! Halljuk !) Hallván az ő beszédét, azt hittem, hogy annak egyes részeit örömmel fogadhatom. Beszélt ugyanis arról, hogy a nemzetiségi képviselőknek közös törekvése itt ebben a hazában a többi hon­polgárokkal testvériségben élni, hogy nekik sincs hőbb vágyuk, mint megjelölni és megteremteni azt a közös alapot, melyen Magyarország boldog­ságát ők is előmozdítani segíthetik. De mikor ezeket a szólamokat beleszőtte az ő beszédébe, a beszédnek jó kétharmad része viszont olyan invektivákkal volt telve, (Zaj.) melyek a magyar állameszmével és épen a magyar állam honpol­gárai közt megkövetelendő testvériséggel ellen­keznek. (Helyeslés és taps a baloldalon.) E tekin­tetben egy flagráns ténykörülményt kell leszegez­nem. A vádak és hozzátehetem: az alaptalan vádak hosszú sorában egyebek közt azt mondja, hogy ne csodálkozzanak itt a többi képviselők, mert hiszen itt senki sem igyekszik arra, hogy bennünket idekössenek, vagyis senki sem törek­szik, hogy a t. képviselő urakat e hazához kösse és mi sem történik, hogy azt velük megszerettes­sék. Hát, t. képviselőház, igy nem honpolgárok, igy vendégek vagy idegenek beszélnek. (Helyeslés és taps a baloldalon. Ellenmondás a nemzetiségiek részéről.) Csupán ennyit tartottam szükségesnek a t. képviselő ur beszédére megjegyezni, és most áttérek felszólalásom tulaj donképeni tárgyára, annak a felirati javaslatnak egyik passzusára, a melyet a képviselő urak nevében Polit Mihály képviselő ur beterjesztett. Ebben a felirati javaslatban a következő passzus fordul elő (olvassa) : »A választások alkalmával a legnagyobb visszaélések követtettek el. Vesztegetések ...« (Fel­kiáltások a nemzetiségiek padjain : Ez igaz !) »és a hivatalos közegeknek törvényellenes beavat­kozása . . . .« [H.j Hodzsa Milán : Ez is igaz ! N GÜnther Antal: » .... a választás eredmé­nyét meglepő mérvben befolyásolták« (ügy van ! ügy van! a nemzetiségiek padjain.) »és míg a hivatalos közegek felháborító visszaélései meg­torlatlanul maradtak«, (Igaz ! a középen.) »addig a kormányt nem támogató választók ma is- a leg­élesebb üldözéseknek vannak kitéve.« (Felkiál­tások a középről: Majd bizonyítjuk !) .) j Elnök : Csendet kérek. GÜnther Antal: T. ház ! Nekem kötelességem konstatálni, hogy m igazságügyminiszter urnak

Next

/
Thumbnails
Contents