Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-21

270 21. országos ülés 1906 Julius 6-án, pénteken. zik, hanem politikai okokból azért sem, mert nem szabad önöknek olyan preczedenst alkotniok, a melyet önök ellen annak idején felhasználhatnak. Ausztriával való viszonyunk nem aktuális, nem is kívánok tehát róla beszélni. Az Ausztriához való viszonyunk , . . Kun Árpád: Ezt tessék fejtegetni! Hodzsa Milán: . . . a szerint fog kialakulni, hogy a függetlenségi párt hogyan fogja megoldani misszióját? Vájjon azt fogja-e gondolni, hogy azért kapott többséget, hogy alkalmazkodjék a 67-hez, vagy pedig, hogy a 48-at tartsa fönn? Visszatérni kivánok most már arra, hogy rámutassak az ausztriai viszonyokra, a hol, hogy gazdasági hadjáratot indíthassanak ellenünk, megteszik az előkészületeket, hogy velünk szemben erős osztrák parlamentet létesítsenek. Az általános választói jog reformja ott parlamentáris utón máris biztosítva van. De nemcsak ez van biztosítva, hanem biztosítva van az egyes nemzetiségek egyetértése is ugy, hogy az osztrákok egyesülve fognak ellenünk fellépni egységes erővel kivannak bennünket támadni. És azt hiszem, hogy abban a harczban, a mely közöttünk és Ausztria között most ki fog fejlődni, Magyarország a csatát csak akkor nyerheti meg, ha követi az osztrák parlament példáját és egyrészt a demokratikus követelményeket teljesiti, másrészt a nemzetiségek kölcsönös megértésének politikáját fogja követni. Elmondottam, hogy mi a legsürgősebb orvoslandó sérelem; elmondottam, hol kell megragadni a kérdést; elmondottam, hogy Magyarországon elérkezett az a históriai pillanat, a melyben nemcsak a magyar nép nemzeti élete lendült fel, hanem a melyben épen azért, mert a magyar nép nemzeti ügye lendületet vett, logikailag a többi népeknek is nemzeti öntudatra kell ébredniök. Hiába beszélnek önök arról, hogy a nemzetiségi mozgalom agitáczió eredménye. Ezt nem hitték a komoly emberek akkor, a mikor agitáczió eredményeképen állították oda egyes érdekelt felek a magyar mozgalmat. Itt nem agitáczió eredményéről van szó. Ránk az agitálás szerepe már nem vár. A népet közvetve öntudatra ébresztették egyrészt a letűnt rendszer szükkeblűsége, másrészt e rendszer kreatúrái és igy a mi feladatunk már nem lehet az agitálás, hanem a mi feladatunk az irányítás és vezetés. Arra kell igyekeznünk, hogy keressük és találjuk meg módját annak, hogy mikor igy tágul a népek lelki világa, akkor a népek lelki világának azt a részét, a mely hazát kíván, a magyar haza fogalmával hozzuk oly szoros kapcsolatba, hogy mikor nehéz idők jönnek megint erre az országra, ne megoszlottam hanem egységesen álljunk. Uraim, ne feledjék, hogy épen az önök, a függetlenségi párt vezére mondta annak idején a horvát testvéreknek, hogy a szabadság egyesit, de a despotizmus bont. Én a Polit Mihály képviselő ur által beadott felirati javaslatot fogadom el. (Helyeslés és taps a nemzetiségiek padjain.) Egry Béla jegyző: Günther Antal! GÜnther Antal; T. képviselőház! Én csupán az igazságügyi kormány körébe tartozó egy kérdésnek megvilágítására kérem a t. ház türelmét; nem tehetem azonban, hogy az előttem szólott képviselő ur beszédének egyes részleteire nézve megjegyzést ne tegyek. (Halljuk ! Halljuk !) Hallván az ő beszédét, azt hittem, hogy annak egyes részeit örömmel fogadhatom. Beszélt ugyanis arról, hogy a nemzetiségi képviselőknek közös törekvése itt ebben a hazában a többi honpolgárokkal testvériségben élni, hogy nekik sincs hőbb vágyuk, mint megjelölni és megteremteni azt a közös alapot, melyen Magyarország boldogságát ők is előmozdítani segíthetik. De mikor ezeket a szólamokat beleszőtte az ő beszédébe, a beszédnek jó kétharmad része viszont olyan invektivákkal volt telve, (Zaj.) melyek a magyar állameszmével és épen a magyar állam honpolgárai közt megkövetelendő testvériséggel ellenkeznek. (Helyeslés és taps a baloldalon.) E tekintetben egy flagráns ténykörülményt kell leszegeznem. A vádak és hozzátehetem: az alaptalan vádak hosszú sorában egyebek közt azt mondja, hogy ne csodálkozzanak itt a többi képviselők, mert hiszen itt senki sem igyekszik arra, hogy bennünket idekössenek, vagyis senki sem törekszik, hogy a t. képviselő urakat e hazához kösse és mi sem történik, hogy azt velük megszerettessék. Hát, t. képviselőház, igy nem honpolgárok, igy vendégek vagy idegenek beszélnek. (Helyeslés és taps a baloldalon. Ellenmondás a nemzetiségiek részéről.) Csupán ennyit tartottam szükségesnek a t. képviselő ur beszédére megjegyezni, és most áttérek felszólalásom tulaj donképeni tárgyára, annak a felirati javaslatnak egyik passzusára, a melyet a képviselő urak nevében Polit Mihály képviselő ur beterjesztett. Ebben a felirati javaslatban a következő passzus fordul elő (olvassa) : »A választások alkalmával a legnagyobb visszaélések követtettek el. Vesztegetések ...« (Felkiáltások a nemzetiségiek padjain : Ez igaz !) »és a hivatalos közegeknek törvényellenes beavatkozása . . . .« [H.j Hodzsa Milán : Ez is igaz ! N GÜnther Antal: » .... a választás eredményét meglepő mérvben befolyásolták« (ügy van ! ügy van! a nemzetiségiek padjain.) »és míg a hivatalos közegek felháborító visszaélései megtorlatlanul maradtak«, (Igaz ! a középen.) »addig a kormányt nem támogató választók ma is- a legélesebb üldözéseknek vannak kitéve.« (Felkiáltások a középről: Majd bizonyítjuk !) .) j Elnök : Csendet kérek. GÜnther Antal: T. ház ! Nekem kötelességem konstatálni, hogy m igazságügyminiszter urnak