Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-21

262 21. országos ülés I90ö július 6-án, pénteken. Hát, t. képviselőház, én nem hagytam azt el, össze tudtam nagyon a kettőt egyeztetni és össze tudom egyeztetni ma is. Azonban mi volt a felelet az önök részéről, a mikor én ezt itt a képviselőházban felhoztam, és a mikor épen erre az alapra helyezkedve, az általános választójogot követeltem ? Az, hogy, igen megadják, de csak annak, a ki magyarul irni és olvasni tud! Egy hang (jobbfélől): Helyes, ez másként nem is lehet! Hodzsa Milán : Ez nem népszuverenitás, ez jogfosztás. Már pedig minden jogfosztásnak mindig másik jogfosztás szokott a következménye lenni. (Zaj a jobboldalim és a középen.) Ilin a mai időt alkalmasnak tartom arra, hogy megteremtsük a jövő bázisát, hogy ma, visszatekintve a múltba, helyes következtetéseket vonhassunk le a jelenre. Tavaly, 1905 január 26-án két nagy pártszövetkezés vonult be ebbe a házba. Az egyik haldokló volt, a másik a nevető örökös. A szabadelvű rendszer azóta teljesen letört, letört azért, mert belső tartalma nem volt alkalmas arra, hogy annak alapján az ország ügyeit intézhesse. Az a rendszer letört a saját könnyelmű élete folytán, belehalt abba, a mibe belehaltak Európa összes szabadelvű rendszerei. Az a sors érte el, a mely a belga szabadelvű rendszert, a mely az osztrák szabadelvű rendszert érte el, mert nagyobb volt benne az egoizmus, mint a szabadság szeretete ; mert egyes osztályok politikai és gazdasági érdekeit és nem a nép összességét védelmezték. Nincs most szükség arra, hogy a szabadelvű rendszert méltassuk. Ugy politikai, mint gazdasági és kulturális, valamint közjogi téren a sérelmeknek, a bűnöknek egész halmaza terhek a szabadelvűpártot. A gazdasági téren kifejtett működése teljesen egyoldalú volt. Egyes csoportok, sőt egyes emberek érdekeit védte, a mikor a nép milliói gazdasági védelemben az állani részéről egyáltalán nem részesültek. Mondják, hogy ipart teremtett a szabadelvű rendszer, megalapította Magyarország kereskedelmét, sok csillogó dolgot szerzett Magyarországnak, de Magyarországnak ez a látszólagos gazdasági nagysága igen hasonlít Potemkin falaihoz, a melyek csak azért épültek, hogy a czárné örömét lelje népe. boldogságában, de a melyek mögött az éhező nép kunyhói voltak. Politikai tekintetben korrupczió volt a szabadelvű rendszer eredete és czélja. (Zaj és felkiáltások : Ne bántsa, hiszen már meghalt!) Elnök (csenget): Kérem, méltóztassanak csendben lenni! Hodzsa Milán : Magyar vidéken nem tarthatta fenn magát soká, mert a magyar népnek nagyobb mértékben vannak meg az erkölcsi és anyagi haladás feltételei, a melyek lehetővé tették, hogy előbb lerázhassa magáról a szabadelvű rendszert. Nálunk megalkotta a szabadelvű rendszer az 1879 : XVIII. t.-cikket, megalkotta azért, hogy a nép magyarosításának leple alatt a nép butításánál államilag segédkezzék, azt államilag előmozdítsa. A kultúrpolitika terén visszaélt a szabadelvűség programmjával, mikor az egyházpolitikai törvényeket akkor dobta a közvéleménybe és uszította egymásra a társadalom rétegeit, a mikor szerte az országban nagy közjogi harczok voltak najűrenden. Közjogi téren a konzervativizmust képviselte. Nagyon helyesen jegyezte meg Visontai Soma t. képviselő ur, hogy Janus aroza volt, mert Lustkandl gyanánt jelent meg Bécsben és szalonkabátos Petur bán gyanánt beszélt a miniszteri székből. A függetlenségi áramlat volt az egyedüli komoly ellenfele ; egyedül a függetlenségi eszme tudta a magyar társadalmat felhevíteni arra, hogy az általános korrupcziónak ellenszegüljön. Ilyen körülmények között a szabadelvű rendszernek szüksége volt egy nagy eszmére, egy vakitó görögtüzre, a mely elkábítsa a legtisztább fejeket, a mely elterelje a magyar társadalom figyelmét a függetlenségi ideáloktól. És a szabadelvű rendszer megtalálta ezt az eszmét az egyházpolitikában, és egyben felállította a hazafiság uj fogalmát és oly értelmezését, a milyet tegnap is hallottunk egyik képviselőtársunk részéről, t. i. hazafiság színében tüntetni fel az összes visszaéléseket és azzal azokat menteni. Azt mondották, hogy szükségesek az adminisztratív visszaélések azért, hogy letörjék a tótokat, szerbeket, románokat és a többi nemzetiségeket. A függetlenségi ideál helyett egy fikcziót adtak a nemzetnek, azt a fikcziót, hogy ebben az országban fizicze lehetséges megteremteni egy nyelvileg egységes magyar nemzeti államot, és azzal a fikczióval akarták kiszorítani a függetlenségi ideált, hogy ne küzdjünk mi Bécs és Ausztria ellen, itt vannak a nemzetiségek, ezeket hajtsuk járomba. T. képviselőház ! Egy ilyen rendszernek nem lehetett más vége, mint abszolutizmus. A szabadelvű rendszer egymagában leplezett abszolutizmus volt, egyrészt közjogi tekintetben, mert csak azt tehette, a mihez felülről inicziativát vagy engedélyt kapott, más irányban pedig azért, mert velünk szemben a törvényt nem respektálta, még azt a törvényt sem, a melyet ő maga hozott. De a történelem logikája, azt hiszem, megmagyaráz nekünk még egy más tényt is. Megmagyarázza azt, hogyan jutott ez az abszolutisztikus korszak arra a gondolatra, hogy a népjogok programmjával, az általános választói joggal lépjen Magyarország közvéleménye elé. (Halljuk ! Halljuk !) A mi ellen a szabadelvű rendszer saját osztályuralmának fentartása végett, tehát merő egoizmusból, évtizedeken át tiltakozott, a mit nem adott meg az evoluczió, annak erupczió alakjában kellett kitörnie, és igy magyarázom én azt, hogy a mikor a leleplezett abszolutizmus helyébe a nyüt abszolutizmus lépett, akkor a szavazati jog kiterjesztését vette fel politikai programmjába,