Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-20

234 20. országos ülés 1906 valamint a parlamentáris sztrájknak a legbiztosabb orvoslója az igazság, ugy a szocziális igazság a legbiztosabb orvoslója a munka obstrukcziójának : a sztrájknak. (Helyeslés.) És nekem az a nézetem, hogy itt is a törvényhozásnak . kell a dolgokba belenyúlni. Példát vehetnénk a szocziális téren legelőrehaladottabb államtól, New-Zelandtól, a hol több mint egy évtized óta fennáll az Industrial Conciliation and Arbitration Aot, a melynél fogva kötelező békebirák vannak alkalmazásban és minden, a munka és tőke közti érdekösszeütközésnél ezeknek a közbenjöttét kell alkalmazásba venni. A baj minálunk az, hogy a sztrájk legtöbbnyire akkor tör ki, a mikor már a munkások elégedetlenségének a tüze fel van szitva. Nem hogy megelőzőleg, a midőn valami igazságtalanságot látunk, a melyről a munkások már meg vannak győződve, vennők elejét a dolognak, hanem akkor teszünk csak valamit, a midőn már kárt, talán a legnagyobb kárt vallották a sztrájkbaállás következtében maguk a munkások. Nekünk, a törvényhozásnak nézetem szerint ebben a munkás-kérdésben is az kell, hogy a szmiünk előtt lebegjen, hogy a munkásoknak védelmet adjunk, és a munkást ott, a hol igazságtalanságot követtek el ellene, megvédjük, a munkaadók- és munkásokból egyaránt összeállitott, állandó biróság létesítése és felállítása által. (Helyeslés.) Sok dolog van még ezen a téren, a mi orvoslásra vár. Tudjuk azt, hogy a munkáslakások tekintetében minálunk milyen kevés gondoskodás történt. Emlékezzünk csak vissza arra, a mit néhány év előtt maguk a budapesti lapok közöltek e tekintetben, az u. n. tömeglakásokról. Valóban hajmeresztők a viszonyok e teldntetben és higiénikus szempontból igen sok kivánni valót hagynak hátra. Ott van továbbá a balesetek elleni biztosítás, melyre nézve eszembe jut az iparfelügyeletről 1903. évről szóló jelentés, a hol pl. a debreczeni kerületre nézve azt olvastam, hogy a fa- és csont-iparnál alkalmazott 2119 munkás közül 178-czal történt baleset, tehát a munkások számának épen 8%-a szenvedett baleset által sérülést. A munkásügyön kivül feliratunk különösen kiemeli a kulturális ügynek előmozdítását. Nézetem szerint a népoktatás a? igazi demokrácz iának az iskolája. Ha mi akarjuk és kívánjuk, sőt ki is fejezzük azt, hogy Magyarország demokratikus alapon fejlődjék tovább, ugy a népoktatásnak minél intenzivebb kiterjesztése által azon kell lennünk, hogy a demokratikus érzék a népben fejlődjék, hogy a demokratikus jogokkal való gyakorlat a népben emelkedjék. És én nagyon örülök, hogy feliratunk szövege szerint nem egy fél, nem egynegyed külső műveltségnek mázát kívánjuk a népnek megadni, hanem a nevelésnél, a közoktatásnál, a történelmileg jogosult és hivatott tényezők közreműködésére fektetjük a súlyt. A népiskolának folytatni kell azt, a mit otthon a szülő és az édes anya végzett. A népiskolának nem Julius 5-én, csütörtökön. szabad elrontania azt a nevelést, melyet a gyermek szülei házánál nyert. (Helyeslés.) Ezt csak ugy érhetjük el, ha e nagy munkánál az állammal együtt közreműködnek mindazon tényezők, a melyek évszázadokon keresztül művelték és nevelték a magyar nemzetet. (Igaz! Ugy van! Helyeslés.) Nagy örömmel látom, hogy feliratunk a katholikus autonómia megvalósítását is programmjába vette. Régi dolog ez, mely nézetem szerint nemcsak a katholikusok érdeklődését hívta fel, hanem a mely általános kulturális előhaladásunk szempontjából is nagyon, kívánatos. Kívánatos, hogy a katholikus egyháznak meglegyen az önrendelkezési joga és hogy belső ügyeiben ne legyen folytonos gyámkodás alatt. (Ugy van l Ugy van! Elénk helyeslés a jobbközépen.) Szívesen látom azt a méltányosságot, a mely minden vallásfelekezettel szemben kell hogy meglegyen az országban, s a mely csak azt mutatja, hogy Magyarország volt az az ország, mely a lelkiismereti szabadság tiszteletben tartásával Európa más államait megelőzte. (Igaz ! ügy van !) Végül rátérek arra a pontra, a mely tudvalevőleg a mi jelenlegi parlamentáris működésünknek úgyszólván sarkalatos pontját képezi. (Halljuk ! Halljuk !) Nevezetesen örömmel látom a feliratban azt is, hogy a választási reformot az általános választói joggal kívánják érvényesíteni. Hédervári Lehel: Éljen! Ez a helyes! Giesswein Sándor: Sokan azt mondják, hogy minálunk ez nagy ugrás. Igaz, hogy mi a választói reformokban teljesen elmaradtunk más államoktól és évtizedek óta egyetlen lépést sem tettünk ez irányban ; (Igaz ! Ugy van !) de épen ez kívánja azt, hogy most teljes erővel menjünk előre e tekintetben is, hogy Európa többi nemzeteivel lépést tudjunk tartani. (Helyeslés.) Azért itt nem szabad visszariadnunk egy merészebb lépéstől sem. (Igaz I Ugy van! Helyeslés a jobbközépen.) Nem tudom osztani azt a nézetet, a mely nemrégiben — nem ugyan itt e házban, de a főrendiházban — hangzott el, s a mely szerint a tömegeknek bevonása a parlamentáris életbe : a parlamentarizmusnak a nívóját leszállítaná. Hédervári Lehel: Sehol sem szállította le! (Ugy van !) Giesswein Sándor: A példa mutatja, hogy ép ott, a hol a lehető legszélesebb demokratikus alapra helyezkedtek a jDarlamentek, tudtak a modern szocziális követelmények szerint azoknak megfelelőleg leginkább működni. (Igaz ! Ugy van I) Távol állok attól a felfogástól, a mely azt tartja, hogy minden ember csak a maga osztályának érdekeit követeli és követelheti; távol állok attól, hogy a munkás-ügyekhez csak a munkások szólhassanak: hanem igenis én az egészséges parlamentáris működéshez szükségesnek tartom azt, hogy minden osztálynak érdeke védelmet találjon, (Helyeslés.) s épen ezért kívánatosnak