Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-19

19. országos ülés 1906 kének, hanem csak egy párt érdekének az alkalmazottja. Ilyen hatóságokkal jogállamot nem lehet teremteni, fentartani, csak rontani, sülyeszteni és tönkretenni lehet. Én azért, mert legfőbb súlyt fektetek arra, hogy a bizalom a népben a közhatóságok iránt helyreállittassék, hogy tovább is megmaradhassunk azon az alapon, mint eddig voltunk, hogy csak törvényes utón és törvényes eszközökkel akarjuk jogsérelmeinket orvosolni, intézek a belügyminiszter és a honvédelmi miniszter urakhoz interpellácziót (olvassa) : 1. Kinek rendeletéből lett Krassó-Szörény megye több községébe katonaság és csendőrség kirendelve, mi okból és mi czélból ? 2. Van-e tudomása a miniszter uraknak, hogy a csendőrök éjjel-nappal sanyargatják a választókat, kérdezve, hogy miért szavaztak a nemzetiségi párt jelöltjére? Ki tanitotta őket arra? 3. Van-e tudomásuk arról, hogy ezen vallatások és a főszolgabirák üldözései egyrészről azért történnek, hogy a panaszszal megtámadott három Krassó-Szörénymegyei mandátum megsemmisítésére a bizonyítékokat teremtsék elő; másrészről, hogy az esetleges uj választásokra a választókat megfélemlítsék ? 4. Mikép tartják a vizsgálat elfogulatlanságával összeegyeztethetőnek, hogy ugyanazon szolgabirák vezessék az állitőlagos választási visszaélések miatt a nyomozást, kik a lefolyt választásnál az ellenpárt kortesei voltak? 5. Szándékoznak-e a miniszter urak ezen abnormális állapotot minél előbb beszüntetni és a katonaságot és rendőrséget visszavonni ? (Helyeslés és taps a nemzetiségi képviselők padján,) Elnök: Az interpelláczió közöltetni fog a belügyi és honvédelmi miniszter urakkal. Következik Pilisy István képviselő ur interpellácziója. Pilisy István : T. ház ! Élethalál-harczot vivott a közelmúltban nemzetünk. Az egyik harezi táborban a nemzet törvénybe iktatott jogainak, becsületének kivivására, alkotmányának megvédésére tömörültek hazánk legjobbjai, a másik oldalon mindenre kapható, megfizetett ellenségeink, alkotmányunkat semmibe véve, jogos törekvéseink letöréséért, nemzetünk megalázásáért küzdöttek. Bátran harezoltaü: amazok kezükben a törvénykönyvvel, támogatva a félrevezetett magyar király alkotmányos érzésébe vetett hittől, vakmerően emezek, egyik kezükkel szuronyt szegezve, a másikkal pedig keservesen keresett pénzünket szórva. Mindkét harczoló fél kimerült. A jog, törvény és igazság teljes diadalt nem aratott, azonban a béke ennek jegyében született meg. A hatalom bitorlói eltávoztak, helyüket oly férfiak töltötték be, a kikben összpontosul a nemzet és az uralkodó bizalma. Reményt kelt szivünkben, hogy ha már ebben megértette egymást az uralkodó és a nemzet, egyezni fog akaratuk mindenben. július í-én, szerdán. 229 A békéért, helyesebben mondva a fegyverszünetért nem kapott a nemzet semmit; ujjongott mégis, mert olyan férfiakra bizatott a kormány, a kiknek politikai múltjukban, egész egyéniségükben ga^ancziát látott arra, hogy alkotmányunkat csorbítani, törvényeinket megsérteni, nemzeti becsületünket meggyalázni nem engedik; és habár nem is vívhatjuk ki minden vonalon jogainkat, addig is, mig ezt tehetjük, addig is meg fogjuk őrizni nemzeti becsületünket. Ez a bizalom szülte a mai parlamentet; e bizalom alkalmas fegyver a kormány kezében, a melylyel, rendet teremtve, oly üdvös reformokat létesíthet, melyek ellentétes közjogi elveinket nem érintik, de a hazának pártkülönbség nélkül óhajtott érdekeit szolgáliák. Ha ily hatalmas fegyvert a kormány kiejt kezéből, tehetetlenné válik és meddő vitákban múlik ki ez a parlament. A választások előtt nyilvánosságra hozott béke föltételeit képezi tulaj donképen az a kormányprogramra, mely programmot szentesitette a választásokon a nemzet. E programm végrehajtásánál maga mellett fogja találni a kormány az összes koalicziós pártokat, azok minden egyes tagját, mert igy kívánja ezt a politikai becsület, mely az uralkodó és a nemzet vezérei közt megkötött és a nemzet által szentesitett békének egyedüli garancziája. Úgyde, a nemzet, mikor ezt a békét szentesitette, bizonyos reménynyel volt eltelve az iránt, hogy lesz elég ereje ennek a kormánynak, lesz elég ereje ennek a parlamentnek elégtételt szerezni a nemzetnek azért, hogy a Fejérváry-kormány törvénysértéseket törvénysértésekre halmozott. Nem bosszútól liheg ez a nemzet, de elégtételt kivan, (Igaz! ügy van!) mely, ha késik, baj, ha pedig elmarad, akkor megrendült törvényeink szentsége, törvényeink sérthetlensége iránti bizalmunk és alkotmányunk támoszlopa megdől. (Igaz ! ügy van !) A lapok legközelebb azt hozták, hogy Vilmos német császár legutolsó bécsi látogatása alkalmával jónak látta Vörös László és Feilitzsch Artúr, a volt Fejérváry-kormányhoz tartozó minisztereket a vörös sas-rendjellel kitüntetni. Nagy György: Megbotránkozással olvastuk. Pilisy István: Semmi szavunk nem lehet külföldi fejedelmek tényei ellen, ha ez nem olyan tény volna, a mely határozottan közjogunkat érinti. Mindnyájan tudjuk, hogy a külföldi rendjelek csak a magyar király jóváhagyásával a magyar miniszterelnök utján kézbesíthetők. Akkor, mikor ily külföldi rendjelben részesitik épen azokat a minisztereket, kik az 1899 : XXX. t.-cz. rendeleteit megsértették, (Igaz! ügy van!) akkor, mikor a törvény világos rendelkezése ellenére az uj autonóm vámtarifa megalkotása előtt a külföldi államokkal s ezek közt Németországgal megkötendő szerződés tárgyalásába bocsátkoztak, sőt mikor ezek a szerződések meg is köttettek, akkor ez a nemzet ebben a kitüntetésben nem lát mást, mint annak honorálását, hogy a magyar törvények