Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-18

196 18. országos ülés 1906 Cs. és kir. apostoli Felség, legkegyelmesebb Urunk! Hódolatteljes tisztelettel adunk mély hálaérzetünknek kifejezést Felséged atyai gondoskodásának ama ujabb bizonyítékáért, melylyel alkalmat nyújtott nekünk arra, hogy az állami élet irányítására, a nép jogok fejlesztésére és az állampolgárok jólétére irányuló és alkotmányunkból kifolyó működésünket újólag megkezdhessük. Az államélet rendes menetét zavaró azon rázkódtatások, melyek a közelmúlt válság következményeként jelentkeztek, megdönth;tlenül bizonyítják, hogy az állam biztos és zavartalan fejlődésének alapja kizárólag azon összhangban keresendő, mely az államélet összes tényezőjének a valódi szükségletékre vonatkozó egyetértő felfogásában, valamint az államot alkotó faji egyedek és társadalmi rétegek érdekeinek egyforma gondozásában található fel. Ezen politikai felfogásnak a gyakorlati életbe való bevitelét megakadályozó kormányzati rendszer összeroskadása az, ami a lezajlott válság üdvös eredményeként jelentkezik. Ezért a jelen országgyűlés legkegyelmesebb egybehivásában nem csak az alkotmányosság általunk óhajtott helyreállítását látjuk, hanem abban egy szebb jövőt és az állami berendezkedés egy uj és üdvösebb korszakának hajnalát is üdvözölhetni reméljük, habár sajnálattal kell kijelentenünk, hogy az ezen alkalommal egybegyűlt országgyűlés sem fejezi ki az egész ország igaz akaratát. Nemcsak azért, mert már maga az érvényben lévő választási törvény és eljárás lehetetlenné teszi, hanem abból az okból is, hogy a most lefolyt választások alkalmával is a legnagyobb visszaélések követtettek el. Vesztegetések és a hivatalos közegeknek törvényellenes beavatkozása a választások eredményét meglepő mértékben befolyásolták. És mig a hivatalos közegek felháborító visszaélései megtorlatlanul maradtak, addig a kormányt nem támogató választók ma is a legélesebb politikai üldözéseknek vannak kitéve. Cs. és apóst. kir. Felség! A trón fényének emelése, az állam hatalmának öregbítése és népe boldogulásának biztosítása képezi czélját törekvéseinknek. Ezen czél azonban csak az állam egészséges politikai konszolidácziója által érhető el. A letört politikai rendszer is Magyarország belső konszolidácziójára irányult ugyan, de az ut, melyen e czélt el akarta érni, teljesen el volt hibázva, mert kiindulási pontját azon merőben téves és végzetteljes felfogás képezte, hogy Magyarország csak ugy állhat fenn, ha annak összes népfajai a magyar fajba olvasztva egy — nyelvben és fajérzetben — egységes, tömör nemzetet alkotnak. Ezen politikai felfogás és kormányzati törekvés 30 évi uralma az ország alkotmányos intézményeit lényegükből kivetkőztette, azokból az igazi alkotmányosság szellemét kiküszöbölte és az állampolgárok nagy részét az államéletben való érvényesülés teréről leszorította. Az ország nem magyar Julius 3-án, kedden. nemzetiségű népei és az államot fentartó köznép részére nem maradt más szerep, mint szenvedni és véghetetlen türelmükkel szerezni elévülhetetlen hazafias érdemeket, maga az ország pedig ezen politikai felfogás következményeként folytonos rázkódtatások színtere lett. Nos, Magyarország fennállását egy — az adott etnográfiai visz anyainkra való tekintettel merőben kivihetetlen, mesterséges fajösszeforrasztási proczesszua sikerétől függővé tenm, nem volna semmivel kevesebb, mint Magyarország életképessége felett egyszerűen pálczáfc törni, az állampolgárok szivében Magyarország jövőjébe fektetett bizalmát megrendíteni és ezzel egyúttal Magyarország állami létének egyik alapcsdopát megingatni. Szerencsére ily felfogás merőben téves. Ezt bizonyítja Magyarország ezeréves története. A poliglott Magyarország, melyet már alapitója és első királya Szent István ilyennek ismert, ezen évezrad minden kül- és belviharainak diadalmasan állott ellen és ezzel törhetetlen vitalitásának oly kétségtelen bizonyítékát adta, hogy valóban nem szorul semminemű mesterséges létgarancziákra és annál kevésbbé oly czélellenes létgarancziára, mint a mesterséges faj összeforrasztás experimentuma, melynek — mint a tapasztalat mutatja — a szándékolt belső konszolidácziók helyett már eddig is csak egy eredménye van: azon mély meghasonlás, mely Szent István koronájának népeit máris két táborba osztja. Ily veszélynek azonban Magyarországot kitenni nem szabad és azért e téren is szakítani kell a régi rendszerrel. Nem Magyarország népeinek egy, merőben czélttévesztett állampolitika által mesterségesen provokált meghasonlásával, hanem azok egyetértésében kell keresnünk államunk konszolidáczióját. És az egyetértés nem alapulhat a már magában véve lehetetlen nyelvegységen, hanem csakis az igazi hazafiúi érzelmek azon egységén, mely egy évezreden át bensőleg összeforrt érdekközösségből fakadt és mely hazafiúi érzelmek, mint a magyar, ugy a többi népeknél is, a saját faji érzetükkel elválaszthatlanul vannak összenőve. Egyaránt távol áll tőlünk Magyarország területi és állami integritásának megbontása, valamint a faji unifikáczióra irányuló törekvés, mely utóbbi a nem magyar nemzetiségű népnek faji megsemmisülését jelenti. Meggyőződésünk szerint csak egy ut vezet Magyarország politikai konszolidácziójához: oly állampolitika, mely Magyarország területét és állami integritásának követelményeit és népeinek nemzeti létfeltételeit egymással összhangba tudja hozni. Csak ilyen, a reális exigencziák és az igazságosság politikája biztosítja Magyarország fennállását és egészséges állami fejlődését, mert nyelvben, faji sajátságokban, tradicziókban és történeti múltban egymástól eltérő, de egy államot alkotó egyedek együttműködése és harmonikus előmenetele csak ugy lehetséges, ha ezek az állam alapintézményeiben mindnyájan egyéni