Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-18

190 Í8. országos ülés 1906 Julius 3-án, kedden. a középkor kezdetén, a népvándorlás idején azon ázsiai népfajok, a melyek Európába betörtek, mind nyomtalanul eltűntek. A magyar itt maradt. Hogy tudott államot teremteni, tudott államot alkotni, képes volt az akkori európai intézményeket bekozni, megvalósitani, onnan van, mert tudta követni azon tanácsot, melyet Szent István adott, igen bölcsen, fiának. A jégi időkben tudott is a magyar a viszonyokhoz alkalmazkodni. Keresztény lett, mert felfogta a kereszténységnek nagy horderejét, szóval a korszellemhez tartotta magát. Most is egy nagy, uj korszaknak küszöbén állunk. Ez a demokráczia korszaka. (ügy van ! középütt.) Ha Magyarország alkalmazkodni fog a demokrácziához, lehet és lesz is jövője, de ha nem tud ahhoz alkalmazkodni, nem lesz jövője. Hogyan viselkedik a jelenlegi Magyarország a demokrácziával szemben ? Magyarország az egyetlen állam Európában, a mely nagyon hasonlít a régi velenczei signoriához. Magyarország arisztokratikus, oligarchikus állam faji uralommal. Ez pedig ellenkezik a demokrácziával, ellenkezik a modern szabadság szellemével. Kétséget nem szenved, hogy Kossuth Lajos a szabadság nagy barátja, nagy bajnoka volt. Ha nem lett volna az, nem lett volna bátorsága, hogy a középkori Magyarország intézményein rést ütve javasolja az urbériségnek eltörlését, a mit azután keresztül is vitt. ( ügy van ! ügy van !) De Kossuth Lajosnak volt egy nagy tévedése. Ö azt hitte, hogy az egyéni szabadság képes a nem magyarajku népeket is kielégíteni. Kossuth Lajos akkorában még nem fogta fel a nemzetiségi erőnek és a nemzetiségi eszmének nagy horderejét. Az urbériség ökonomikus szempontból el volt törölve, nem létezett, de a faji uralommal szemben a politikai jobbágyság tovább fennállott. Kossuth Lajos csak élete alkonyán látta be a nemzetiségi erőnek és eszmének nagy fontosságát. Ekkor fogalmazta meg a dunai konfederáczió nagy tervét. Ez időtáj t már én is résztvettem a politikai életben. Horvátországi képviselő voltam és mint ilyen vérmes unionista. Zágrábból gyakran jöttem Budapestre és érintkezésben voltam az akkori magj^ar államférfiakkal. Emlékszem rá, hogy boldogult Somsich Pál, — a ki jó magyar ember volt, — mikor elolvasta a »dunai konfederácziót«, felkiáltott: »Micsoda ez ? Dunai konfederáczió ? Akkor mi magyarok inkább megyünk a bécsi Keichsrathba, mint Bukarestbe és Belgrádba.* A terv megbiikott Magyarországon. De nagyon jellemző, hogy Kossuth Lajos foglalkozott a nemzetiségi kérdéssel és ha Kossuth Lajos 1848-ban foglalkozott volna ezzel, meg vagyok róla győződve, lángelméje talált volna módot a nem magyarajku népek kielégítésére, meg vagyok róla győződve, hogy akkor nem lett volna polgárháború, nem lett volna szabadságharcz, nem lett volna orosz invázió, és akkor hol állana jelenleg Magyarország! A nemzetiségi kérdést nem tekintem mellékes kérdésnek. Érzi minden magyar ember is, hogy ez fontos kérdés. Tizennégy éven át a nemzetiségi képviselők ki voltak zárva a magyar parlamentből. Ez nem volt egészséges állapot, nem volt igazi parlamenti élet £1Z., cl hol egy párt ki van zárva. Most bejöttünk a parlamentbe és azt hittük, hogy barátságos, testvéries fogadtatásra fogunk találni. Csalódtunk ! Somogyi Aladár: A milyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten! (Mozgás.) Polit Mihály: ügy tetszik, mintha erre a parlamentre versek lettek volna irva, a melyek közt olvashatták a nemzetiségi képviselők Dante e versét: »Per me si va nella cittä dolente — Per me si va nell' eterno dolore ... — Lasciate ogni speranza voi eh' entrate!« Mi itt mint nemzetiségi párt megalakultunk és a parlamenti szokás szerint tudtára adtuk ezt a mérvadó parlamenti köröknek,de feleletet nem kaptunk. Azt hallottuk, nem akarják elismerni, hogy nemzetiségi párt lehet. Es miért ? önök azt mondják : »Nemzetiségi párt ? Hisz ez ellenkezik a magyar állameszmével ! (Mozgás.) Ellenkezik azzal, hogy nemzeti államban nemzetiségi pár nem lehet.» Nagyon érteném azt az álláspontot, ha a premisszák helyesek volnának, de a premisszák óriási mértékben tévesek. Európában sok nemzeti állam van, de azért Európában nem minden állam nemzeti is. Nem régen hallottunk e házban egy improvizált, de nagyon érdekes beszédet, és ez b. Bánffy Dezső beszéde. Beszélt ő nekünk Francziaországról, a bretonokról és a baszkokról. Azt hiszem, hogy itt az országházban meglehetős sokan vagyunk, a kik Francziaországban voltak és ott éltek. En is éltem Francziaországban, a quartier latin-ben, voltak kollégáim, a kik bretonok, baszkok voltak s nagyon érdekeltek engem a szép breton népdalok. De egy európai parlamentben összehasonlítani nemzetiségi szempontból Francziaországot és Magyarországot, nem lehet és ha ezt egy magyar államférfi mégis megteszi, akkor erre felelni nem lehet, sőt felelni nern is szükséges, mert az egész világ tudja, hogy egészen más Francziaországban a bretonok és a baszkok viszonya, mint Magyarországon a különböző, milliókra menő nem magyar ajkú népé. Én nem is akarok erről beszélni, csak egy megjegyzést teszek rá. Ha Magyarországon a nem magyarajku népek azon arányban volnának, mint a bretonok és baszkok Francziaországban, akkor szó sem lehetne arról, hogy Magyarországon nemzetiségi kérdés létezik, soha nem hozatott volna az u. n. nemzetiségi törvény. B. Bánffy Dezső említette Belgiumot is és ebből én azt veszem ki, hogy b. Bánffy nem ismeri Belgiumot és hogy egyáltalában nem ismeri azt árviszonyt, mely a flamandok és a vallonok közt létezik. Én ezen viszonyokat nagyon jól ismerem, mert tanulmányoztam azt. Mikor az iskolatörvény^napirenden volt a magyar országgyűlésen, 1879-ben, a belga minisztériumhoz fordultam és kaptam egy egész csomó hivatalos