Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.
Ülésnapok - 1906-15
174 15. országos ülés 1906 június 13-án, szerdán. nőkre leszünk utalva. (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Hiszen a legrigorózusabb gazdasági axióma és minden külföldi államnak példája is azt mondja, hogy ott, a hol valóban beruházások eszközöltetnek, ott jogosítva van a jelen nemzedék az ő terhét kölcsön utján a jövő nemzedékre áthárítani. Ettől az elvtől mi sem térhetünk el. Egy gyei azonban legyünk tisztában : hogy a rendes szükségleteknél még nem értük el azon maximális határt, a melyet kulturális fejlődésünk, közigazgatásunk berendezése és közgazdasági intézményeinknek biztos alapra való fektetése érdekében elérnünk kell. Még el lehetünk készülve igen jelentékeny többkiadásakra és ezen többkiadásokat csak ugy leszünk képesek fedezni, ha a bevételeket fokozni tudjuk. A bevételek fokozásánál a közszolgáltatások természetszerű növekedésén kivül igen kevés segédeszköz áll rendelkezésünkre, hogy a közszolgáltatások emelése utján fokozzuk ezen bevételeket. Nem marad tehát más hátra, mint közgazdasági tevékenységgel oly jövedelmi forrásokat teremteni, a melyekből származó jövedelmi többletekből az államkincstárba kerülő hányad és a természetes növekedés fogják a bevételek forrását képezni. (Felkiáltások balfelől: Önálló vámterület! Zaj. Halljuk! balfelől.) En mégis azt hiszem, hogy ezt az axiómát fel kell állítanunk és ez egy ilyen fejlődő országnál, mint a mienk, a mely többkiadásokra el lehet készülve, az, hogy kölcsön utján csakis azon beruházások fedeztessenek, a melyek közvetlenül gyümölcsözők és azonnal hasznot is hajtanak ; ellenben oda kell törekedni, hogy azon beruházásoknál és átmeneti kiadásoknál, a melyek közvetve talán igen nagyban befolynak arra, hogy emeljék gazdasági helyzetünket, de nem közvetlenül gyümölcsözők, ezeknél csak kivételképen szabad kölcsönforrásokhoz nyúlnunk. (Általános helyeslés.) Mindazonáltal, midőn egész őszinteséggel tárom fel helyzetünket, nem hagyhatom el azt, hogy a másik részt, t. i. bevételeink expanzív erejét is fel ne tüntessem. Méltóztassék azt venni, hogy ha az 1906-ra előirányzott rendes bevételeket összehasonlítjuk az 1904. évbeliekkel, 44 millió koronányi emelkedés mutatkozik két évi időközben; és ha a legutóbbi tiz esztendőt veszszük tekintetbe, akkor a nélkül, hogy adóinkat emeltük volna, vagyis az adóterhek fokozása nélkül a természetszerű növekedés utján összehasonlítva a 10 esztendő előtti rendes bevételekkel, 200 millió korona jövedelmi többlet mutatkozik. Ez arról tesz tanúságot, hogy közszolgáltatásainknak megvan az expanzív ereje, másodszor hogy az élet, habár a gazdasági tevékenység nem fokozott mérvben fejtetik is ki, expanzív fejlesztő erejénél fogva még önmagától is hozzájárul a közszolgáltatások fokozott viseléséhez. De bizonyítéka ez egyúttal annak is, hagy ha fokozott, állandó és rendszeres gondot fordítunk minden visszaesés és fennakadás nélkül közgazdasági tevékenységünkre, ha erre fektetjük a fősúlyt, akkor igenis olyan jövedelmi forrásokat fogunk teremetni, hogy ugy a magánéletnek deficzitjét és szükségletét, mint az állami élet kiadásait is képesek leszünk fedezni. Ebben a reményben terjesztem be az 1906. évi költségelőirányzatot, kérve a t. házat, hogy azt előzetes tárgyalás végett a pénzügyi bizottsághoz méltóztassék utasitani. (Elénk helyeslés és éljenzés.) Elnök : Az 1906-ik évi költségelőirányzat a pénzügyi bizottsághoz utasittatik, egyúttal annak kinyomatása és szétosztása elrendeltetik. Van szerencsém bejelenteni, hogy gr. Andrássy Gyula képviselő ur bejelenti, hogy kassai mandátumát tartja meg és a tőketerebesi és olaszliszkai mandátumáról lemond. Méltóztassék az elnököt felhatalmazni, hogy ezen kerületekben a választás kiírása iránt intézkedjék. Wekerle Sándor miniszterelnök mint pénzügyminiszter : Bátor vagyok beterjeszteni az 1905. év három utolsó negyedében (írom. 89, 90, 91) és az 1905. év pótkezelési negyedében, (írom. 92) továbbá az 1906. év első negyedében (írom. 93) költségvetési felhatalmazás nélkül utalványozott kiadásokról szóló kimutatásokat, nemkülönben az állami számvevőszék jelentéseit a Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmátországok között az 1903. évre megejtett pénzügyi leszámolásról, (írom. 94) valamint az 1904. évi zárszámadásról szóló jelentést, kérve a t. házat, hogy ezeket tárgyalás végett a zárszámadási bizottsághoz utasitani méltóztassék. Egyszersmind beterjesztem a m. kir. kormány 1904. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló j elén test és statisztikai évkönyvet, kérve annak a ház tagjai közt való szétosztását. Elnök: Ezen jelentések ki fognak nyomatni és a zárszámadási bizottsághoz utasíttatnak. A m. kir. kormány 1904. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés pedig a ház tagjai közt szétosztatik. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: T. ház ! A központi statisztikai hivatalról szóló 1895 : XXXV. t.-cz. 3. §-a értelmében a központi statisztikai hivatal működéséről évenként tüzetes munkaterv készítendő, melyet a kereskedelemügyi miniszter a minisztertanács hozzájárulásával az állami költségvetés beterjesztése alkalmával az országgyűlés elé terjeszt. Midőn a törvénynek ezen rendelkezése alapján a m. kir. központi statisztikai hivatalnak az 1905. évre vonatkozó munkatervét (írom. 95) ezennel a t. háznak előterjesztem, tisztelettel kérem, hogy a munkatervet tárgyalás végett a közgazdasági bizottsághoz utasitani méltóztassék. Elnök: A jelentés a közgazdasági bizottsághoz utasittatik, annak kinyomatása és szétosztása elrendeltetik. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Van szerencsém az őssi—váradvelenczei h. é. vasút engedélyezésére vonatkozó javaslatot (írom. 96) beterjeszteni, méltóztassék annak kinyomatását és szétosztását, valamint a közlekedésügyi és pénzügyi bizottsághoz való utasítását elrendelni.
