Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-11

ll. országos ülés 1906 június b-án, szerdán. 149 rögtön, hanem azt mondta, hogy még beszélni fogunk erről a dologról. Kérdezte, hogy nem lehetne-e megelégedni a status quoval, vagyis két kerülettel, a melyeket eddig birfrunk. Azt mondtam, hogy nem, ebbe semmi esetre bele nem megyünk. Megjegyzem, a főispán elvesztette a kormánynak a bizalmát, fel is lett mentve. (Zaj.) Kérem, csak tessék meghallgatni, Írásbeli dokumentumom van. (Zaj.) Húsvét első napján felkeres engem Szászvároson az alispán. Én véletlenül nem voltam odahaza. Húsvét másnapján kaptam egy táviratot, melyben arra kér, hogy menjek be Dévára. Én visszatáviratoztam, hogy nem mehetek be, nekünk konferencziánk van Szászvároson, s ha az alispán urnak dolga van velem, jöjjön ő. Eljött az alispán ur, eljött vele Szentiványi Gábor, a ki ma függetlenségi képviselő Vajdahunyadon, eljött Lázár László volt alkotmánypárti képviselő, a ki a múlt cziklusban a dobrai kerületet képviselte, és ezzel a három úrral én, továbbá dr. Benteseu Viktor hátszegi ügyvéd és dr. Pop Justin dévai ügyvéd megállapodtunk, illetve a megállapodás előtt azt a kérdést intéztük az alispánhoz, hogy ha az urak velünk tárgyalni akarnak, micsoda garancziát nyújtanak arra nézve, hogy ezt meg is fogják tartani. Mert hogy mi be fogjuk tartani, az kétségtelen. (Nagy derültség.) Zboray Miklós : Ugyanezt nyújtották ők is ! (Derültség.) Vlád Aurél : Az alispán ezen uraknak a jeleidétében azt mondta, hogy meg van bizva a választások vezetésével a belügyminiszter által. Ezen kijelentése után írásba foglaltuk a paktumot a következő feltételek mellett. (Zaj.) Megvan, ha valaki kétségbevonja, alá van irva az alispán és azon két általam emiitett ur által, az egyik példány nálam van, bemutathatom. (Zaj és mozgás.) Ezen paktum értelmében három kerület át lett engedve a koalicziónak, illetve a koaliczió hivatalos jelöltjének és három meg lett tartva a román nemzetiségi pártnak. A dévai, hátszegi, vajdahunyadi kerület a koaliczió rendelkezésére lett bocsátva és köteleztük magunkat, hogy hivatalos jelöltet ott nem állítunk fel, s a mennyiben önjelölt lépne fel a koaliczió jelöltjével szemben, a hivatalos jelöltet támogatjuk. Meg is történt ez az eset Hátszegen, hol a koaliczió hivatalos jelöltjével, Ajtay Aladárral szemben, a ki az alkotmánypárt tagja, lépett fel egy önjelölt. Ajtay Aladárra hivatkozom, a mennyiben valaki kétségbe vonja, hogy csakugyan a mi szavazatainkkal győzött ott az alkotmánypárt. Tehát mi becsületesen betartottuk nemcsak anynyiban, hogy támogattuk ott az alkotmánypárt jelöltjét, hanem betartottuk abban a tekintetben is, hogy a vajdahunyadi kerületben nem léptettünk fel jelöltet, és a dévai kerületben sem. Az egyikben egyhangúlag meg lett választva Szentiványi Gábor függetlenségi programmal, (Éljenzés.) a másikban gr. Thorotzkai Miklós. (Éljenzés.) Ezzel szemben kötelezték magukat azok az urak arra, hogy teljesen szabad választást biztosítanak abban a másik három kerületben és a mennyiben ott önjelölt lépne fel, a közigazgatás passzive viselkedik, nem korteskedik sem törvényes, sem törvénytelen eszközökkel, és az önjelöltet nem fogja támogatni. Hogy ez a paktum nem volt a mi érdekünkben és hogy mi egyáltalában semmit sem nyertünk ezzel, e tekintetben hivatkozom Lázár László volt alkotmánypárti kéj)viselőnek az Arad és Vidéke június 2-iki számában megjelent válaszára, mert t. i. őt is, engem is megtámadtak ; engem a miénk, mert elárultam a román ügyet, (Egy hang baljelől: Ezt már nem Mszszük !) őt, hogy elárulta a hazát. Lázár László védekezik ezzel szemben és hogy a paktumnak előnyös voltát a koaliczióra nézve kimutassa, azt mondja : »Tehát biztosítottuk a három magyar jelölt részére még a román szavazatokat is, egy olyan árért, melylyel ugy is tartoztunk nekik : a törvényszabta, tiszta választásokért«, — tehát ez úgyis kötelességük lett volna« — ezek a mi bűneink. A legsúlyosabb hibánkul rójják fel, hogy a dobrai kerületet átengedtük. Ez volt az én kerületem. Ebből buktattam ki Vládot a múlt választáson — erőszakos választás után kisebbségben maradtam — családom évszázadok óta lakik ott, a választókerület területén feküsznek birtokaim, mindig igen jó viszonyban voltunk, mindannyian birjuk a román nyelvet, sok lekötelezettem volt a nép között, s mindennek daczára csak a legnagyobb erőmegfeszitéssel tudtam 32 szótöbbséggel Vládot kibuktatni. Ha hozzáteszem, hogy a választói névjegyzék 30 választóval emelkedést mutat a románok javára, ugy, gondolom, értelmes ember előtt felesleges tovább fejtegetnem, miért engedtük át a dobrai kerületet. Határozottan az a nézetem, hogy ez idő szerint tiszta, törvényes mérkőzésben ebben a kerületben a nemzetiségi jelöltet legyőzni nem lehet, még odavaló embernek sem.« Ezt a nyilatkozatot tette Lázár László, a ki szintén fel akart lépni abban a kerületben. (Felkiáltások baljelől: Hol vannak a visszaélések ?) Majd jönnek. (Zaj. Elnök csenget.) Mi megtartottuk a paktumot, ámde a dobrai választókerület néhány választópolgára nem akarta azt betartani, feljött Budapestre és az alkotmánypárttól kért egy jelöltet. Az alkotmánypárt le is küldte Moskovitz Ivánt. (Éljenzés jobbfelől.) Megindult a választási mozgalom; a közigazgatási hatóságok be nem tartva azt a paktumot, a melyről különben a belügyminiszter urnak is tudomása volt — hogy tudomása volt, hivatkozom . . . Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: Miről volt ? Vlád Aurél : Hivatkozom azokra a román urakra, a kik a miniszterelnökségnél voltak és konferencziát tartottak a miniszterelnökkel, Kossuth Ferenezczel, Andrássy Gyula belügyminiszterrel és Apponyi Alberttel. Akkor szóba hozták azt, hogy a, megyében létrejött a paktum, és — legalább ez az én informáczióm (Zaj.) — a miniszter