Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-10

126 10. országos ülés 1906 június 5-én, kedden. hogy mi voltunk Kristóffy bérenczei, mi álltunk Kristóffy szolgálatában. Mi csak néztük a barczot, hogyan folyik. (Nagy zaj a baloldalon.) Néztük azt a harczot távolból, mert önök és az akkori kormány, akkor is lehetetlenné tették, hogy mi itt kellő számmal képviselve legyünk, és önök, az akkori koaliczió, minket ignoráltak ép ugy, a hogy ma ignorálnak. De hát mit gondolnak az urak, ha mi, az ország több mint felének képviselői . . . (Nagy zaj és ellenmondás a baloldalon. Felkiáltások : Eláll

I) Hódy Gyula: Rendre kell utasítani! (Zaj.) Elnök : Ne tessék utasítást adni az elnöknek. Az elnök tudja kötelességét. (Folytonos zaj.) Csendet kérek! Vajda Sándor: Mindezek daczára nem kínálhatjuk fel fegyverbarátságunkat, mikor erre nem reflektálnak, mikor bennünket mindig ignorálnak és becsmérelnek. Rákosi Viktor: Az nem igaz, csak önnel nem barátkozunk. Elnök : Rákosi képviselő urat kérem, hogy folytonos közbeszólásaival ne zavarja a szónokot. (Zaj.) Rákosi Viktor : Több román szavazott a függetlenségi pártra, mint önökre. Elnök: Rákosi képviselő urat rendreutasítom. Vajda Sándor: Nem voltunk mi Kristóffy hadai, mert találkozott elég gyászmagyar, a ki arra vetemedett, hogy azt a kormányt szolgálja. (Mozgás.) Tessék, mutassanak egyetlenegyet közülünk, a ki szolgálatot tett Kristóffynak, legyen az román, tót vagy szerb, egyetlenegy sincs. (Igaz ! Ugy van ! a középen.) Hédervári Lehel: Naszíuhácz ! Vajda Sándor: Büszkeséggel konstatálhatom, hogy közülünk, nem magyar ajkú nemzetiségek közül ilyen nem találkozott, hanem a magyarok közül találkozott elég. Most szívesen akarnák ezt a mi csizmánkba csúsztatni. (Felkiállások balról: Bécset szolgálják mindig !) A mi azt a közbeszólást illeti, hogy »Bécs«, élek egy kiváló politikus szavaival, a ki minisztere és vezérpolitikusa önöknek ; szavai nagyon illenek a mai viszonyokra : »Meglátszik itt egy olyan kéznek intése, melyet egy jeles költőnk »bécsi kéznek« nevez. Intett az a bécsi kéz ? Eg3

r intésére, mint egy varázsbot ütésére megváltozott a t. túloldal véleménye.* Ep ugy történt ez ma is. Intett az a bécsi kéz és önök megváltoztak. (Mozgás baljelől.) Mi, a nem magyar ajkú nemzetiségek, a kiket mindig Bécs szolgáinak, bérenczeinek neveznek, mi hívek maradtunk multunkhoz, programmunkhoz. (Igaz! Ugy van! a középen. Zaj baljelől.) Hogy ha mi Bécs bérenczei volnánk, akkor nem szólalnánk fel ebben a kérdésben, hanem ugy szavaznánk, mint önök, vagy tüntetnénk távolmaradásunkkal, (Mozgás baljelől.) —tessék végighallgatni, még jön — de nem mi vagyunk Bécs bérenczei

) és akkor, mikor kérik az ujonczokat, mi népünk érdekeit képviseljük és nem tartjuk jónak az ujonczmegajánlást. Elnök: Azért a kifejezésért, hogy a többséget Bécs bérenczeinek mondja a képviselő ur, rendreutasítom ; ha így folytatja, meg fogom öntől a szót vonni. (Élénk helyeslés baljelől.) Vajda Sándor: Nekünk ez ellen a kormány ellen sok kifogásunk van, és ezért iránta bizalommal nem viseltetünk. Mikor bejöttünk ebbe a házba, tisztában voltunk azzal is, hogy a mi feladatunk mindenekelőtt abban áll, meggyőzni nemcsak a kormányt, de t. képviselőtársainkat is, a többséget is, arról, hogy nekünk vannak oly sérelmeink, a melyeken segiteni kell, és a melyeket, hogy ha eltávolitják, csak az ország javát, az ország előhaladását biztositják, és hogy ez nemcsak a mi különleges nemzetiségi pártérdekünk, hanem az egész ország szempontjából kötelessége a többségnek. Reméltük, hogy ebben a házban igenis vannak oly elmék és oly meggyőződésű férfiak, a kik belátják, hogy ezt az állami feladatot .... Elnök : Nagyon kérem a képviselő urat, hogy a most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslathoz méltóztassék szólni. A nemzetiségi kérdést ebbe a törvényjavaslatba belefoglalni nem lehet. (Élénk helyeslés baljelöl.) Vajda Sándor : Mi a kormány iránt bizalommal nem viseltetünk, ezért nem szavazhatjuk meg e javaslatot, és én igenis Id akarom fejteni, hogy miért nem viseltetünk bizalommal ez iránt a kormány iránt. Abból, a mit hallottunk e napokban a viták alatt, — ezt akarom^ éjjen kifejteni — az tűnik ki, hogy ha ez a kormány még akarna is valami jót csinálni, a t. többség egynémely tagja meg akarja akadályozni. Azt akarjuk, hogy lehetséges legyen elvégre a belbéke helyreállítása, hogy akkor, mikor odaát Ausztriában az összes pártok kezet fogtak és testvériesen egyetértenek, itt is helyre legyen állitva a békés és testvéries egyetértés. De mikor az igen t. miniszterelnök ur a napokban azt mondta, hogy igenis meg akarja adni azt a minimumot, a mit a nemzetiségi törvény biztosit, t. i. az iskoláztatás . . . Elnök : Ismételve felkérem, hogy méltóztassék a tárgyhoz szólni. Házszabályaink nem engedik meg, csak a ház engedelmével, hogy egyes szónok a tárgytól eltérjen. Ha nem fog intelmemnek eleget tenni a t. képviselő ur, kénytelen leszek tőle a szót a házszabályok értelmében megvonni. (Élénk helyeslés.) Vajda Sándor: T. ház! A jelenlegi kormány ujonezot kér. Ezt az ujonezot a többség meg akarja adni, mi, a nem magyarajku nemzetiségi párt, nem akarjuk megadni, és igenis indokolni akarom, hogy miért nincs nekünk bizodalmunk a jelenlegi kormány iránt, mert ez az oka annak, hogy mi ezt a törvényjavaslatot nem szavazhatjuk meg. Tehát szorosan ehhez a tárgyhoz kivánok szólni és ehhez akarom magamat tartani. A jelenlegi kormány minden eddigi ténykedéséből ugy látszik, hogy az is inaugurálni akarja