Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-10

114 10. országos ülés 1906 június 5-én, kedden. Sérti, t. képviselőház, és tekinteten kivül hagyja a világ összes parlamentjei által évszázadok óta elfogadott gyakorlatot, mert nem ismerek a parlamentarizmus történetében egyetlenegy esetet sem, hogy egy megalakult, egy létező pártot a többség el ne fogadott, el ne ismert volna. Ha, t. képviselőház, monarchikus államban elismertetik a republikánus kisebbség, ha republikánus államban elismertetik a monarchikus kisebbség, ha az angol parlamentben az ir nemzetiségi csoport vagy párt elismertetik, ha a német parlamentben a lengyel nemzetiség elismertetik, ha a német parlamentben az elszászok és lothringeniek, a kik tiltakoznak Elzásznak és Lotharingiának Németországhoz való csatolása és bekebelezése ellen, mint párt elismertetnek: akkor kérdem, nem méltánytalan, nem helytelen és nem a parlamentarizmus történetében páratlan eset-e, a mit a magyar parlamentben most csinálnak ? Egy hang (a baloldalon) : Nem ! (Derültség.) Vlád Aurél : Én hasonló esetet nem ismerek; hogy csak egy politikai nemzet van, nem következik, hogy a választópolgároknak joguk ne volna bármilyen elvű és bármilyen programmon álló egyéneket a parlamentbe beválaszthatni. T. képviselőház ! 70.000 választópolgár szavazott pártunk jelöltjeire. 70.000 választónak a képviselőit nem akarják önök, mint pártot elismerni. Én azt hiszem, t. ház, hogy sikerült bebizonyítanom, hogy ez az eljárása a t. háznak páratlan a parlamentarizmus történetében. Nemcsak indokolatlan és jogtalan ez az eljárás, de nem állja meg a kritikát a miniszterelnök urnak azon megjegyzése sem, hogy mi nem adtunk programmot, hogy tehát nem tudja, micsoda czélból állottunk mi össze, hogy egyáltalában senkinek sem szolgáltunk programmal. T. képviselőház ! Ez sem áll, mert az összes nemzetiségi pártoknak megvan a maguk külön programmja. Megalkották azt a programmot a választój>olgárok kiküldöttei és megszavazta maga a nép. De meg van állapítva az együttes programm is, még pedig megállapittatott az 1895-ik évi budapesti nemzetiségi kongresszuson. Tehát igenis megvan az egységes programm, és ha a t. miniszterelnök urnak nincsen róla tudomása, arról nem tehetünk. Közzé volt téve ugy a belföldi, mint a külföldi lapokban, és hogyha épen Magyarország miniszterelnöke erről tudomást nem vett, ez nem a mi dolgunk. De ha ugy is volna a dolog, hogy nem adtunk programmot, hogy ő nem ismeri azokat a czélokat, a melyekért mi egyesültünk, hát kérdem én, az alkotmánypárt mikor adott programmot ? Hiszen a múlt választások alkalmával az alkotmányjsárt minden programm nélkül ment be a választási küzdelembe ; nem volt semmiféle programmjuk, hanem csak kiléptek a szabadelvű pártból, külön csoportként alakultak, de programmot nem adtak ; most aztán elfogadták a kormány programmját. Ha tehát az alkotmány-pártot minden programm nélkül el tetszett fogadni pártnak, akkor tessék a mi pártunkat is akczeptálni! T. ház ! Az országgyűlési nemzetiségi pártnak létjogosultságot az ad, hogy a parlamentben képviselt többi pártok egyetlenegyike sem képviseli az összes népfajokat és társadalmi osztályokat, mert azok kizárólag a magyar faj és osztályuralom képviselői. Ezt nem lesz nehéz bebizonyítanom épen a kormány programmjával, a melyben épen ugy, mint a trónbeszédben kifejezést nyer az, hogy az általánas választói j og oly korlátok között lesz megszavazva, hogy az állani nemzeti jellege megóvassék. Hát kérdem én: ez a klauzula ki ellen irányul 1 Két részre vonatkozhatik. Egyfelől a nemezetiségekre, hogy t. i. az általánosság el lesz sikkasztva, hogy a nemzetiségek ne érvényesüljenek, ugy, a hogy igazság és méltányosság szerint kellene, másfelől az osztályuralom fentartására, a szocziálisták ellen irányulhat. T. ház ! Én olyan általános választói jogot, a mely nem általános, a mely bizonyos kautélákhoz van kötve, nem ismerek. Az az általános választói jog pedig, a melyet a kormány kontemplál, nem lesz általános. Kérdem már most, t. ház, ha ez a kormány álláspontja, ha a koaliczióból lett többség ezt a programmot magáévá tette, akkor az összes népfajokat és társadalmi osztályokat képviseli-e ? Nem ! Ez a körülmény is indokolttá tette külön párttá való tömörülésünket, valamint azt is, hogy a jelenlegi megoldás azon az alapon történik, a melyet mi a múlt országgyűlésen beadott felirati javaslatunkban javasoltunk. Épen azért históriai fontosságú ellenőrzési szerep vár ránk : ellenőrizni a kormányt, hogy az általános választói j ogot ugy hozza létre, a mint annak a méltányosság és igazság szerint lennie kell, vagyis legyen az általános, titkos, közvetlen. (Zaj.) Förster Ottó : Vagyis ne legyen semmi ! Vlád Aurél: önök nem is akarják, hogy meglegyen ! (Zaj.) Hogy ez a kormány, ez a többség nem képvisel általános és országos érdeket és hogy bizonyos tekintetben csakis a faj- és osztályuralom szolgálatába szegődött, bizonyítja az is, hogy a kormányelnök múlt beszédében is hangoztatta a magyar nemzeti állameszme követelményét. Mit ért a miniszterelnök ur és a többség a nemzeti magyar állameszme alatt ? Én a magyar nemzeti állameszmének csak egy konczepczióját ismerem : azt a konczejscziót, a melyet a legpregnánsabban b. Bánffy Dezső képvisel és a mely abban kulminál, hogy Magyarországnak egységes államnak kell lennie, vagyis hogy az összes népfajok a magyar fajba olvasztassanak be. Ez a nemzeti állameszmének végczélja, ennek szolgálatában áll a jelenlegi többség is és a jelenlegi kormány is. Mi a magyar nemzeti állameszme ezen konczepcziójávai szemben a határozott negáczió álláspontját vagyunk kénytelenek elfoglalni, mert az állameszmének ezen fogalma szerint már puszta létezésünk is ellenkezik a nemzeti állam fogalmával, minden román, minden szerb,