Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.
Ülésnapok - 1906-9
9. országos ülés 1906 június 2-án, szombaton. 107 átlagot értem — csak annyit keres, a mennyiért egy jobban szituált munkaadó talán egy becsületes havannaszivart sem tudna megvásárolni. Ilyen körülmények között ne csodálkozzunk azon, ha kitör az elégületlenség ; de ne csodálkozzunk ezen más szempontból sem. Én tisztelettel kérdem a t. belügyminiszter úrtól, vájjon olyan irányban is elrendelte-e a vizsgálatot, hogy az elégületlenség fokozásához nem járultak-e hozzá öntudatlanul is azok a hatósági túlkapások, a melyekről a munkásszövetkezetek és a munkásszervezetek a vidéken nap-nap után panaszkodnak. Tudomásomra jutott egy pár eset; nem fogom itt valamennyit felsorolni, azonban szükségesnek tartom legalább egyet közülök elmondani. Megtörtént például kerületemben a következő eset: Az éhségtől elgyötört 14—15 esztendős leányok, tehát olyanok is, a kik a törvény értelmében egyáltalában el vannak tiltva a munkától, nem birták a munkát. Bérjavitást kértek és miután azt nem adták meg, sztrájkkal fenyegették a gyárat. Azonban még a sztrájk meg sem kezdődött, midőn e leányok tanyáján megjelentek a csendőrök, s a helybeli főszolgabíró parancsából visszakísérték őket a gyárba. Ott a főszolgabiró aláíratott velük egy szerződést, a melynek tartalmát a leányok nem ismerték és a melybe belekapaszkodva, azután a főszolgabiró kényszeritette ezeket a 14—15 éves leányokat arra, hogy visszaálljanak a munkába. Megjegyzem, hogy az a főszolgabíró véletlenségből részvényes volt annál a vállalatnál. (Halljuk ! Halljuk !) Egy hang (haljelöl) : Ki az ? Hodzsa Milán: Ugy hiszem, a pulai főszolgabíró. GÜnther Antal : Semmi ugy hiszem. Ha vádol, meg kell mondani, ki az és hol volt! Hodzsa Milán : Majd megmondom ! A munkásszövetség kiküldöttei kimennek a vidékre azon czélból, hogy megszervezzék künn a helyi csoportokat. Erre neldk joguk van azért, mert alapszabályaik megadják nekik direkte ezen jogot. Mi történik most ? Lemennek a szervezők, fogadja őket a főszolgabiró, természetesen csendőrkisérettel. Csak nem régen esett meg Kisvárdán, hogy direkte azon az alapon, hogy ott a vezetők helyi csoportot akartak szervezni, elfogatta és becsukatta őket. Vlád Aurél: Láttam én különbeket! Hodzsa Milán : Nem akarom hosszú lére ereszteni a dolgot, nagyon sokat elsikkasztok belőle azért, mert nagyon előrehaladott az idő. De azt hiszem, hogy ezekkel a jelenségekkel szemben nekünk kétféle feladatunk van. Nemcsak az a mi feladatunk, hogy kritikus pillanatokban vizsgálatokat rendeljünk el, hanem hogy egyrészt társadalmi, másrészt politikai utón segítsünk azoknak az embereknek a helyzetén. Hogy ha azok a nagybirtokosok, a kiknek tőkéi nem itt Magyarországon, hanem mondjuk az angol bankokban vannak elhelyezve, ezen tőkéiket áthelyeznék magyar bankokba, az előálló differenczia feláldozása legalább ez idő szerint békét és nyugalmat teremtene, ha t. i. ezen összeget a munkabérek javítására fordítanák. (Zaj. Ellenmondások. Elnök csenget.) Gr. Apponyi Albert közoktatásügyi miniszter ur valamelyik programmbeszédében nagyon szépen kifejtette azt, hogy a közoktatást valláserkölcsi alapra kivánja fektetni. Ha igaz, hogy ezen szellem van hivatva arra, hogy átlengj c a mi közéletünket, akkor ne tessék megfeledkezni arról, ha Krisztust idézzük, hogy Krisztus a szegényekért volt, és hogy Krisztus parancsa, hogy a szegényekért dolgozzunk. A miniszter ur programmbeszéde olyan szocziálpolitikai reformokat is helyez kilátásba, hogy ha ezeket a reformokat tényleg meg akarja valósítani a kormány, akkor csali ugyanazon az alapon mozoghat, ha az ilyen inczidensek is nem egyoldalulag intéztetnek el, hanem olyan értelemben, hogy azok között a munkások között ne fokozódjék az elégületlenség. Azt mondotta a miniszterelnök ur programmbeszédében, hogy a munkásvédelem, ipari képviselet, baleset elleni biztosítás behozatala, valamint a kötelező aggkori biztosítás behozatala — ezek lesznek a kormány feladatai. Ha igaz az, hogy van szocziálpolitikai érzéke a kormánynak, akkor azt hiszem, nem fogok hiába szólni, ha a belügyminiszter urat arra kérem, hogy azt a megkezdett vizsgálatot, melynek eredményét ma még nem tudom, a lehető legobjektivebben vitesse keresztül. Azt hiszem, nem beszélek hiába, a mikor az ügy elllenőrzése szempontjából arra kérem a t. belügyminiszter urat, hogy ennek a vizsgálatnak lefolyását a házzal tudassa és hogy eredményérő] a háznak jelentést tegyen. Mi érdeklődünk az iránt, hogy mi történik abban a munkásszövetségben ; érdeklődünk az iránt, hogy milyen a munkások helyzete ; akarjuk tudni, van-e valami alapja az elégületlenségnek, és ha igen, akkor tenni akarunk róla. (Helyeslés a nemzetiségiek között.) Interpellácziómat a következőkben terjesztem elő. (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa) : >>Hajlandó-e a belügyminiszter ur odahatni, hogy a magyarországi földmunkások országos szövetségében a megkezdett vizsgálat objektiv módon folytattassék és hogy a munkások gyülekezési és egyesületi joga az objektiv és igazságos vizsgálat eredményéhez képest tiszteletben tartassék; továbbá hajlandó-e a belügyminiszter ur a magyarországi földmunkások országos szövetségében folytatott vizsgálatról a háznak jelentést tenni ?« Elnök : A miniszterelnök ur kivan szólni. Wekerle Sándor miniszterelnök : T. képviselőház ! Nem kétlem, hogy a hozzá intézett interpelláczió érdemére t. barátom, a belügyminiszter ur közelebbről meg fogja adni a választ. Mégis szükségesnek tartom, hogy a t. képviselő urnak itteni felszólalására némi tekintetben reflektáljak. (Halljuk ! Hallyuk !) Legyen meggyőződve a t. ház és a t. képviselő ur, hogy mi a gyülekezési jogot 14*
