Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-9

98 9. országos ülés 1906 Itt szemünkre hányják, hogy a választási törvény tekintetében a koaleált pártok nézetei között különbség van. Először ezt is tagadom, mert utaltak a néppártra és utaltak a függetlenségi pártra. Lehet, kérem, hogy itt különbségek vannak csakugyan, de nem a pártok között, hiszen a néppárt egy jelentékeny részének oly régen képezte programmját az általános szavazati jog, mint a függetlenségi párt egy részének, vagy talán helytelenül fejezem ki magamat, mert a függetlenségi párt régebbi keletű, hanem a néjipárt is magáévá tette azt. Ilyen kérdések sehol sincsenek ugy, hogy sablonszerű egyöntetűség volna bennünk ; nem lehet ilyen kérdéseket sablonszerű egyöntetűséggel kezelni, és igen könnyelmű megoldása volna a kérdésnek, hogy ha mi arra vállalkoznánk, a mit tegnap mondott itt Miháli Tivadar képviselő ur : hogy hiszen ilyen választási törvénynyel néhány nap alatt elő lehet állani. (Derültség.) Igen, elő lehet állani annak, a ki mellékes politikai tendencziák érvényesitésére, másoknak elölésére akar felvetni reformokat; de a ki komolyan akarja ezen kérdést megoldani, a ki biztosítani akarja ebben az országban a közélet minden fontos érdekét, az könnyelműen nem állhat elő a kérdés megoldásával. (Igaz! Ugy van! balfelőlJ) Hiszen itt nem is a képesités maga a legfontosabb, hanem számtalan más törvényes intézkedésre van szükség. Hiszen itt szükség van először a választók mikénti összeírására, a választói jog mikénti megállapítására, a kerületeknek helyes és a szavazók arányos, számszerinti beosztására, magára a választási eljárásra, a választási eljárás feletti bíráskodásra. Ez oly nagy anyag, a melyet, bármennyire jjreczipitálj uk is, rögtönösen előállni vele nem tudunk, hanem azt komolyan és lelkiismeretesen kell elvégeznünk. Ha a t. képviselő ur abba akar belebocsátkozni, hogy ezek a szavak, ezek a kifejezések benne vannak-e, a mikor egy nagy elvnek, a demokráczia nagy haladásának, a mint én kifejeztem magamat, a modern kor minden követelményével való érvényesítéséről van szó ; akkor, a mikor azt merem mondani, hogy olyan férfiak vállalkoztak erre, akik egész politikai működésüket és reputácziójukat a néjaszabadság és a haladó kor ideái szolgálatában töltötték: (Taps.) akkor méltatlan vádakkal és kérdésekkel ezen férfiakkal szemben előállni és azt akár a bizalom megvonásának, akár más körülménynek keresett indokául felhozni nem szabad. (Helyeslés.) Én nézem, hogy kik azok, a kik a kormány álláspontját e tekintetben kétesnek, bizonytalannak tartják vagy állítják. Mindennap más és más szemrehányásokkal állnak elő, mintha mi nem egy komoly czél megvalósítására, hanem ennek a nagy kérdésnek, mint nyomorult taktikai eszköznek felhasználására vállalkoztunk volna. Látom, hogy a sajtó egy részében . . , Egy hang (balfelöl) : Haladók ! Wekerle Sándor miniszterelnök: ... kifejezik kételyeiket a kormány őszinteségében. Lesznek unius 2-án, szombaton. a sajtóban olyanok, a kik ezt igaz meggyőződésből teszik; lesznek olyanok, a kik ingyen teszik. (Derültség.) Ingyen teszik azért, mert hiszen ilyen ideáknak bizonyos irányban való képviselése, gyanúsítások kihasználása ilyen kérdésekben jövedelmi forrás kérdése. (Elénk helyeslés.) És talán teszik — de erre adatokat nem kívánok felsorolni — olyanok, a kik ezen állásfoglalás jövedelmezőségét már előre eszkomptálták. (Elénk helyeslés, taps és derültség.) Második csoportja azoknak, a kik folyton szemrehányásokkal illetnek ezen a téren, a szoCziális körökből merül fel. A szocziális körökben is ugy osztályozom őket, hogy vannak, a kiket tiszta meggyőződésük juttat erre az álláspontra, hogy aggályaiknak folyton kifejezést adjanak; vannak azután, a kik azt hiszik, hogy ez által bizonyos körökben szintén poziczióra és jövedelemre vagy kenyérkeresetre tesznek szert. (Ugy van I) Ezeken kivül van egy harmadik csoport, a mely, azt hiszem, azért tartja ébren ezt a kérdést és ezeket a méltatlan gyanusitásokat, mert ebben egy segédeszközét látja annak, hogy ő legyen egyedüli hivatott vezetője a szocziális kérdéseknek és érdekeknek. (Ugy van!) Ezeken a hírlapokon és ezeken a szocziális szereplőkön kivül, az itt felszólaló képviselők, a kik a választási jog tekintetében a kormány őszinteségében kédelkednek, képezik a harmadik csoportot. (Mozgás. Zaj.) Mezőfi Vilmos: Még nem tudunk semmit! Várunk ! Wekerle Sándor miniszterelnök : Higyjék el t. képviselő urak, hogy igen rossz társaságba látszanak keveredni akkor, hogy ha ezt mostan, a kéj> viselőház - működésének első napjaiban vetik fel ugy, mint a kormány elleni vádaskodást, mert ez a szövetség, vagy ennek csak a látszata is, akár belemennek, akár nem, megerősít olyan mozgalmakat, a melyeknek érvényre jutása mindennek, csak közállapotaink egészséges kibontakozásának nem tesz szolgálatot. (Helyeslés.) Engedjék meg t. képviselő urak, hogy arra kérjem önöket, hogy várjanak. Várják meg azokat a javaslatokat, várják meg ezeknek a javaslatoknak egész komplexumát és azok bizonyságot fognak önöknek szolgáltatni arról, hogy igenis a haladó kor minden követelményeinek megfelelően fogjuk mi ezt a kérdést megoldani. (Helyeslés.) Polit Mihály : Adja Isten ! Mezőfi Vilmos : Majd meglátjuk ! Várunk ! (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselő arak ! Wekerle Sándor miniszterelnök: Most pedig engedje meg nekem a t. ház, hogy visszatérjek a tárgyalás fonalára. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő urak közül ma Pop képviselő ur angol példára hivatkozott. Én nagyon szeretem, hogy angol példára hivatkozott; de akkor az általa felidézett Gladstone nagy szellemének a példáját