Képviselőházi napló, 1905. II. kötet • 1905. szeptember 15–1906. február 19.

Ülésnapok - 1905-40

40. országos ülés 1905 október 10-én, kedden. lő A függetlenségi és negyvennyolczas párt, tekintettel arra, hogy abszolút többséget nem nyert, semmit sem kivánt, a mi a többi ellenzék közreműködését, lehetetlenné tette volna, {ügy van! a baloldalon.) Daczára a nak, hogy ha a választásoknál legyőzetik, vagy meghajolni kénytelen olyan szabályok előtt, a melyeket kötelezőknek nem ismer el, vagy le kell mondania arról, hogy hazáját törvényszabta hatáskörében szolgálhassa : e párt a győzelem után nem hallgatott a szenvedély szavára s mérsékletével lehetővé tette, hogy munkabiró többség alakuljon, {ügy van! a baloldalon.) A szövetkezett ellenzék katonai követelései a létező állapotokkal nem szakítanak az egész vonalon, a tényleges viszonyokhoz mért lépcsőzetes fejlődés utján haladnak, s nincsenek ellentétben az 1867. évi XII. t.-cz. alapelveivel. Elfogadásuk csak megerősitené a hatvanhetes alkotásokat, mert összeegyeztetné ezeket a nemzet által követelt fejlődéssel. Ha a közjogi alap legyőzhetetlen akadályt görditene a hadsereg nemzeti jellegének tökéletesebb kidomboritására czélzó akarat mindennemű érvényesítése elé, ezzel legyőzhetetlen ellenszenvet keltene önmaga ellen a nemzet szivében. {Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) De, nagy fájdalmunkra, a szövetkezett ellenzék katonai programmja mérsékelt volta mellett sem birta ő Felsége aggályait eloszlatni. A király nem volt hajlandó az általa megkérdezett nemzet akaratát tekintetbe venni. Mivel a nemzet a választásoknál elsősorban nem a katonai kérdések felett döntött, az a kérdés támadhatott volna, hogy az uj többségnek a választások után megállapitott programmja nem a nemzet akarata és azt ezért mellőzni lehet. De ez a felfogás téves. Az időközi választások fényesen bizonyították, hogy a nemzet komolyan akarja a hadsereg nemzeti irányú fejlődését most biztosítani, (ügy van! a baloldalon.) Az ellenzéknek az országgyűlésen észlelhető fokozatos erősödése is azt mutatja, hogy a közvélemény helyeselte álláspontját. A kormány eddigi magatartása bizonyltja is, hogy tisztában van ezzel. Ha azt hitte, hogy a nemzetet félreértették annak uj megbizottai, akkor azt újra meg kellett volna kérdezni. De ezt nem tette. Nem tette, mert tudta, hogy mi le?z rá a válasz. Tudta, hogy a nemzet a parlament többsége mellett áll. {ügy van! a baloldalon.) A többség programmját a király nem azért utasította vissza, mert kétséges volt, vájjon az megfelel-e a nemzet akaratának, hanem azért, mert ellenkezett az övével, (Taps a baloldalon.) mindamellett, hogy megfelelt a nemzet akaratának. A királynak állandó egyéni, nézetét szembe állították a nemzet akaratával. öriási felelősséget vettek azok magukra, a kik ő Felségének e tanácsot adták és a kik e politika végrehajtására vállalkoztak. Ezzel a választások következtében beállott kormány- és pártválság az alkotmány válsága lett. A királynak az az elhatározása, hogy valamely jogot kizárólag és feltétlenül egyéni meggyőződése szerint fog gyakorolni, magában foglalja az alkotmányellenes kormányzás eshetőségét, (ügy van ! Zajos taps a baloldalon.) Az ilyen abszolút fejedelmi akaratnak előtérbe tolása és rideg érvényesülése az abszolutizmus gondolatköréből való és arra vezet. (Zajos helyeslés.) Helye a magyar alkotmányban nincs. (Zajos helyeslés.) Sajnos, lesújtó tények igazolták mindazokat a keserves aggodalmakat, melyeket a királyhoz hű és az alkotmányt szerető minden magyar ember érzett, midőn a király az országgyűlésnek feliratát válasz nélkül hagyta, s e helyett arra szólította fel a szövetkezett ellenzéket, hogy különösen a katonai kérdésben ő Felsége által megszabott programúi alapján alakítson kormányt. A szövetkezett ellenzék a király fenkölt személye iránt érzett hű ragaszkodása és kötelességszerű és örökölt lojalitása daczára sem tehetett eleget e felhívásnak. Miként vállalhatott volna felelősséget oly politikáért, a mely ellenkezik a nemzet akaratával és saját lelkiismeretével ? (Zajos helyeslés.) Miként vessen ki uj terheket a nemzetre a véderő érdekében, midőn épen a véderőben fentartatnak azon állapotok, a melyeket a nemzet meg akar szüntetni ? (ügy van ! ügy van !) Miként tehette volna magáévá azt a rendezést, a melyet az ellenzék egyik nagy része törvénytelennek tekint és a mely ellen kemény küzdelmet folytatott a közel múltban ? Erkölcsi becs nélkül nem lehet a királynak és nem lehet a nemzetnek jó szolgálatot tenni, s erkölcsi becsét elveszítette volna az ellenzék, ha meggyőződéséhez és kapott mandátumához hűtlenné lett volna, (ügy van ! ügy van ! a baloldalon.) Mivel a többség igy az eléje szabott feltételek mellett kormány alakítására nem vállalkozhatott; mivel továbbá a kormány a nemzethez felebbezni nem mert: a korlátlan királyi akarat csak az alkotmány sérelme utján érvényesülhetett. Az 1790. évi XII. t.-cz. azt mondja, hogy »a végrehajtó hatalmat nem másképen, mint a törvények értelmében gyakorolandja a királyi felség* ; a független felelős magyar kormányról szóló 1848. évi III. t.-cz. pedig a parlamentáris kormányzást alapította meg, minélfogva a király csak a parlamenti rendszer szabályai szerint gyakorolhatja jogait, (ügy van ! ügy van !) A nemzet csak ebben a rendszerben, csak a politikai és a jogi felelősség elvének megállapításában látta kormányzati önállóságának biztosítékait s ezért a Karok és Rendek] 848-ban a nemzet jobbjai régi vágyának megfelelve, abból a czélból szövegeztek egy törvényjavaslatot, hogy a nemzetnek biztosítsák az alkotmányos szabadság ezen legtökéletesebbnek tetsző formáját. A tárgyalások során világosan kifejezésre jutott a törvényhozók ezen czélja. Sok szónok mutatott rá a törvényhozásnak köztudatban élő ezen czéljára és maga az alsóház határozatilag kimondotta: miszerint a minisztérium a többség kifolyása lévén, ha a többség tőle