Képviselőházi napló, 1905. II. kötet • 1905. szeptember 15–1906. február 19.

Ülésnapok - 1905-39

ö9. országos ülés 1905 szeptember 15-én, pénteken. 9 bennem mély fájdalmat és mély keserűséget ébreszt, mert ez a kormány azt a tiszta lobogót, a szocziáldemokráczia piros lobogóját meggyalázta, megalázta és fel akarta használni az általános szavazati jog jelszavát kiadva, a maga önző czéljaira. En a szocziáldemokraták nevében tiltakozom ez ellen a frivol, önző eljárás ellen. (Élénk helyeslés.) Ezek után, t. képviselőház, bátor vagyok a következő határozati javaslat elfogadását kérni. (Olvassa) : »Mondja ki a ház, hogy a törvénybe ütköző királyi kéziratot tudomásul • nem veszi és üléseit tovább folytatja.« (Egy hatig balfelől: Helyes !) Elnök : Szólásra senki sincsen feljegyezve . . • Polónyi Géza: Személyes kérdésben kérek szót. (Zaj. Felkiáltások: Nagy Ferencz kivan szólni !) Nagy Ferencz: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk !) Mikor ezelőtt három hónappal a képviselőház királyi kézirattal elnapoltatott, az elnapoló kézirat kihirdetése után én is eltávoztam az ülésteremből és a határozathozatalban, a mely azután történt, nem vettem részt. (Halljuk! Halljuk!) Mindazonáltal, mikor este a szabadelvű párt értekezletet tartott, én voltam az, a ki tiltakozott az ellen, hogy a ház királyi kézirattal oly hosszú időre elnapoltassék egy olyan állapotban, a mikor a kormánynak a törvényhozástól nincs felhatalmazása az ügyek vitelére. És akkor kiemeltem azt a nagy különbséget, a mely ez ex-lex állapotban való elnapolás és az ugyanabban az állapotban való feloszlatás között van, hangsúlyozva különösen azt, hogy ámbár látszólag a feloszlatás sokkal nagyobb dolog, mint az elnapolás, mégis az ex-lexben való elnapolás az által válik súlyosabbá és nyer bizonyos abszolutisztikus színezetet, (ügy van ! ügy van ! a baloldalon és a középen.) hogy az elnapolással folytonosan fenn lehet tartani az ex-lex állapotot a nélkül, hogy az az orvoslás megtörténhetnék, a mely feloszlatás esetében a nemzeti akarat megnyilvánulása által elérhető, (ügy van! ügy van! a baloldalon és a középen.) T. képviselőház ! Már most ismételten találkozunk ex-lexben királyi kézirattal való elnapolással. A mit én akkoriban, bár nem a ház szine előtt mondottam, az áll most is, — és ezt itt a ház szine előtt is mondhatom — midőn az elnapolás már másodszor történik és igy még inkább áll, a mit erre nézve mondottam. Egy dolog van, az igaz, a mit méltóztassék megszivlelni, a mi a jelen eset jelentőségét talán némileg ellensúlyozza és annak súlyos természetét enyhiti. Es ez az, hogy az idő rövidsége, a mely a királyi kéziratban az ujabb összehivásra nézve ki van tűzve, mégis világosan azzal a czélzattal bir, hogy ez az idő arra fog felhasználtatni, hogy csakugyan komoly tárgyalások indíttassanak meg ő Felsége a király és ezen képviselőház többsége között. Ebből a szempontból, miután, mondom, olyan rövid az idő, tehát lehetetlen más KÉPVH. NAPLÓ. 1905 1910. II. KÖTET. intencziót imputálni és a legtávolabbról sem lehet gondolni arra, hogy ime ez talán annak a bizonyos abszolutisztikus irányzatnak a folytatása akarna lenni, (Mozgás.) ebből a szempontból őszintén megvallva, én jobb szeretném, hogy ha nem tiltakoznánk jelenleg a királyi kézirat ellen, illetőleg a mostani rövid időre való elnapolás ellen. Lényegileg a királyi kézirattal való elnapolás és egy olyan elnapolás között, a melyet a ház maga határoz el, tekintettel t. i. arra, hogy ez alatt az idő alatt tárgyalások fognak folytattatni a válság megszüntetésére nézve, csak az a különbség, hogy ő Felsége elnapolása folytán mi nem tárgyalhatunk, maga a ház ez alatt az idő alatt ujabb gyűlést nem hivhat össze, és miután rövid az idő és ennyi idő körülbelül szükséges lehet a kibontakozásra, ennélfogva, mondom, jobb szerettem volna, ha ez az óvás ma elmaradna, ismervén vagy legalább feltételezvén épen az idő rövidségénél fogva azt az intencziót, mely ő Felségét vezette az elnapolásban. Azonban t. képviselőház, (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) ez utóvégre is csak egy czélszerüségi szempont, a mit én most itt emiitettem, a mi magát az elvi álláspontot mint ilyent, nem tangálhatja és ha már egyszer ez az inditvány megtétetett az óvásra nézve, akkor én is kénytelen vagyok elvi okoknál fogva ahhoz hozzájárulni. (Elénk helyeslés a baloldalon és a középen.) Hozzájárulok pedig ez indítványhoz különösen azon oknál fogva, . . . (Zaj. Mozgás.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Nagy Ferencz : . . . mert az iránt nincs semmiféle véleményeltérés, hogy egy királyi kéziratnak a bírálata ebben a házban törvényesen meg van engedve, mert hiszen ő Felségének minden cselekedete itt bírálat tárgyát képezi a felelősség elvénél fogva, a melyet az alkotmányos minisztérium visel a nemzettel szemben. Ebben tehát, mondom, nincs véleménykülönbség. Miben van tehát véleménykülönbség ? Abban, vájjon mi ezt az óvást, ezt a tiltakozást, — mert hiszen épen ebben foglaltatik a bírálat —most rögtön tehetjük-e a királyi kézirat kihirdetése után, vagy pedig kénytelenek vagyunk megvárni, a míg netalán megint a képviselőház összehivatik és ujabb ülésre gyűl össze ? Akkor, a mikor ezelőtt három hónappal a képviselőház elnapoltatott, ezen az oldalon az volt az álláspont, hogy rögtön itt nem lehet egyáltalában tárgyalni, tehát majd tárgyalunk akkor, a mikor megint össze leszünk hiva. Node most már össze vagyunk hiva és még sem tárgyalhatunk. Ennélfogva már most csakugyan ugy áll a dolog, hogy ha ez ismételve mindig igy történik, vagy pláne ha ez feloszlatással történik, akkor ez a tiltakozás, ez a bírálat per absolutum megakadályoztatik. (ügy van a baloldalon.) Ennélfogva én is elfogadom azt, hogy egy ilyen bírálat, egy ilyen tiltakozás igenis történhetik stante sessione akkor, a mikor a királyi kézirat felolvastatik, és nem szükséges várni, a mig megint lehetőség kínálkozik erre a bírálatra. (Igaz ! ügy van ! Taps.) Azonban, t. képviselőház, az ő Felsége jogai iránt való deferenczia tiltja nekem, 2