Képviselőházi napló, 1905. II. kötet • 1905. szeptember 15–1906. február 19.

Ülésnapok - 1905-39

6 39. országos ülés 1905 szeptember 15-én, pénteken. nyunknak sarkalatos biztosítékaival, mint az eddigi gyakorlattal. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Hogy ez utóbbival előbb végezzek, méltóztassék csak arra emlékezni, hogy a mikor a képviselőháznak elnöke nem kisebb ember volt, mint néhai Szilágyi Dezső, és egy, az országgyűlést elnapoló királyi leirat olvastatott fel, nem Szilágyi Dezsőnek, hanem az akkori alelnöknek elnöklete alatt, a ki abból a felfogásból indult ki, a melynek ma gr. Tisza István t. képviselőtársam adott kifejezést, a képviselőháznak akkori elnöke, Szilágyi Dezső, az elnöki székből, alelnöktársa iránti lehető legnagyobb kímélettel, de egészen világosan, ezt a felfogást dezavuálta. (Helyeslés a baloldalon.) Nekem magamnak is volt szerencsém azóta az elnöki székben ülni, az én elnöklésem alatt is előfordult ilyen királyi leirattal való elnapolás és ennek felolvasása után, még pedig a nélkül, hogy az akkori kormány részéről ez ellen a legkisebb kifogás is tétetett volna, a kézirattal összefüggő kérdések felett vita indult meg. (Ugy van ! balfdól.) Ennyit az eddigi praxisra nézve. De kérem, a dolog természete szerint összeroskadnának alkotmányunk igen sarkalatos biztosítékai, hogyha ezt a tételt elfogadnék. (Elénk helyeslés a baloldalon.) A királynak minden uralkodói cselekedete a törvény által az érvényesség szempontjából is bizonyos feltételekhez van kötve. Az országgyűlés feloszlatására és clnarjolására vonatkozó királyi jognak gyakorlása tekintetében pedig az általános kellékeken kivül, a melyek minden királyi cselekmény érvényességéhez szükségesek, mint pl. miniszteri ellenjegyzés, még külön korlátokat is állit fel a törvény. (Ugy van ! balfelől.) Hát ne legyen joga a háznak megállajaitani, hogy a királyi kézirat megfelel-e azoknak a kellékeknek, a melyeket a törvény minden királyi cselekmény érvényességére nézve felállít, és hogy megfelel-e azoknak a külön kellékeknek is, a melyeket a törvény a ház feloszlatása és elnapolása tekintetében felállít ? (Elénk helyeslés a baloldalon.) Ha a háztól ezt a jogot elvitatjuk, akkor a törvényességnek leple alatt a j">arlamentnek tevékenységét teljesen megbénítani, megsemmisíteni, az abszolutizmust (Taps a baloldalon. Zaj a jobboldalon.) bizonyos királyi jogoknak törvényes gyakorlása utján az ország életébe becsempészni lehetne és ezzel alkotmányosságunk egyenesen ad absurdum volna vezetve. (Helyeslés a baloldalon.) Nem fogadhatom el ebben a tekintetben azt a kifogást sem, a melyet a t. miniszterelnök ur tett, a ki azt mondotta, hogy ő Felsége a király iránt a magyar jellemben és a magyar nemzet hagyományaiban és így bennünk is élő lojalitásnak és tiszteletnek ez az eljárás nem felel meg. (Zaj a jobbés a baloldalon. Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Bocsánatot kérek, a magyar királynak hatalma és fenséges állása a magyar alkotmányon alapszik. (Taps a baloldalon.) Nem az védi meg és tartja fenn a királyi trónnak fenségét, a ki az alkotmányt megtámadja, (Taps a baloldalon.) hanem az. a ki az alkotmányt megvédi. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon.) Es én óhajtom, kívánom, akarom és minden befolyásomat arra fordítom, hogy a magyar nemzet a legsúlyosabb és így a jelenlegi súlyos megpróbáltatások közt is őrizze meg tántorithatlanul hűségét koronás királya iránt, (Elénk helyeslés balfelől.) de sohasem fogok arra közreműködni, hogy nálunk olyan fajta lojalitás terjedjen el, a mely a királyi joggal való visszaélésekkel szemben, a melyekért a korona miniszterei felelősek, az alkotmány védelméről lemondani kész. (Taps a baloldalon és a középen. Zaj jobbfelől.) A mi pedig a miniszterelnök urnak a Kossuth Ferencz felszólalása egyik részével szemben tett megjegyzéseit illeti, mindenekelőtt megelégedésemnek adok kifejezést a felett, hogy a királynak itt jelenlévő első képviselője azáltal, hogy érdemleges vitatkozásba bocsátkozott, maga czáfolta meg azt a tant, (Taps a baloldalon. Zaj jobbfelől. Halljuk! Halljuk!) hogy a királyi kézirat felolvasása után felszólalásoknak helye nincs. Én nem kifogásolom, hanem állítom, hogy nagyon helyesen tette a miniszterelnök ur . . . (Zaj a jobbés a baloldalon. Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Gr. Apponyi Albert: . . . hogy a mit elmondani szükségesnek vélt, azt elmondta. De már tartalmát annak, a mit mondott, nem tehetem magamévá s nem tartom a tényállás helyes felfogása szempontjából megfelelőnek. A miniszterelnök ur ugyanis Kossuth Ferencz barátomnak azzal a kijelentésével szemben, hogy az országgyűlés az ő feliratára még nem kapott választ, — a miből az következik, hogy ujabb előterjesztéssel csak nem járulhatunk mi, az országgyűlés többsége, ő Felsége elé, mielőtt választ kaptunk az országgyűlésnek már hivatalosan előterjesztett véleménynyilvánítása és feliratára, — azt mondja, hogy igenis, kaptunk választ, (Zaj balfelől.) még pedig többrendbeli tekintélyes férfiaknak megjelenése által, a kik azzal voltak megbízva, hogy ő Felsége beleegyezésével a mostani parlamenti többség vezéregyéniségeivel tárgyaljanak, továbbá abban a kéziratban, a mely a jelenlegi kormány kinevezése alkalmával a miniszterelnökhöz intéztetett. ( Halljuk ! Halljuk !) Már most én igen nagyra becsülöm azt a parlamenti pártközi szövetséget, a melynek igénytelen tagja vagyok, de annyira nem taksálom, mint a miniszterelnök ur, hogy azt az országgyűléssel identifikáljam. Nem a koaliczió küldött feliratot ő Felségéhez, ehhez nem is volt joga, hanem a képviselőház küldött feliratot ő Felségéhez ; mert habár az indítvány ezen feliratra nézve ezekből a padokból jött, abban a pillanatban, midőn a képviselőház azt magáévá tette, ez a felirat a képviselőháznak felirata és a ki választ vár, az nem a koaliczió, nem egyes vezérférfiak, hanem a képviselőház és mi, akármilyen kicsiny vagy tekintélyes legyen állásunk a parlamenti pártokban, nem követhetjük el azt a szerény-