Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.
Ülésnapok - 1905-14
90 lí. országos ülés 19Ö5 április 14-én, pénteken. miután kikerülhetetlen volt a közgazdasági kérdések egészének a tárgyalás alá vétele, lehetetlenné tegye a nemzet küzdelmét és e téren jogos kívánságainak érvényesülését. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ezért akarta keresztülvinni, hogy parancsszóra, 50 képviselőnek a kívánságára még a szó is elvonassék azoktól a képviselőktől, a kik a nemzet nevében felszólalni akarnak. A másik czélja pedig, t. képviselő ur, az volt, hogy a katonai, a véderőjavaslat megszavazása biztosittassék és a létszámfelemelés, 450 és stb. milliók akadálytalanul megadassanak. (Ugy van! a baloldalon és a középen.) Polónyi Géza: És a nemzeti nyelv eltiportassék! Babó Mihály: Erre felelt meg, t. képviselő ur, az ítélkezésre felhívott nemzet; ezért mondotta ki a lesújtó ítéletet is az önök politikájára ; mert tudta és érezte, hogy ha az a november 18-iki törvénytelen, jogtalan, igazságtalan házszabályrevizió a gyakorlatban éietbelép, akkor Magyarország át van adva a megsemmisülésnek. (Igaz! Ugy van! a baloldalon és a középen.) Akkor Magyarországból csakugyan az lett volna, t. képviselő ur, a mit ön egész Európa parlamentáris államairól mondott: igazi tartomány lett volna belőle. (Helyeslés. Ugy van! a baloldalon és a középen.) Lehetett ez czélja a t. képviselő urnak és a vele egyértelműen gondolkozó uraknak; de a magyar nemzet törvényhozásának és magának a nemzetnek nem. (Igaz ! Ugy van! Helyeslés a baloldalon és a középen.) Egy dolgot örömmel konstatálok a t. képviselő ur felszólalásában. Azt mondta, hogy ez a felszólalása és a rosszalási inditványnyal szemben elfoglalt álláspontja nem jelenti azt, hogy ő helyeselné a november 18-ikát. Hát, t. képviselő ur. ez a kijelentése mégis bizonyos tekintetben menti botlásainak egész sorozatát. És az, a mit a képviselő ur mondott, hogy közömbösnek tartja Kossuth Ferencz indítványának elfogadását, a mely a november 18-ika megsemmisítésére vonatkozott, megint azt bizonyítja, hogy a t. képviselő ur érzi, hogy Magyarország és a magyar nemzet érdekében állott annak a jogtalan és törvénytelen kijelentésnek a megsemmisítése; már pedig, ha érdekében állott a megsemmisítés, akkor nagyon természetes, hogy azt elkövetni sem lett volna szabad sem a politikai morál, sem a törvénytisztelet szempontjából. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon és a középen.) Ezek után, t. képviselőház, áttérek felszólalásomnak tulajdonképeni tárgyára, Eötvös Károly képviselőtársunknak indítványára. (Halljuk! Halljuk! bal/elől.) És miután sokkal komolyabb érveket gondolok én felhozhatóknak ama javaslat mellett, mint a melyeket az ellen a t, képviselő ur felhozott, és miután ugy látszik, arról Keglevich István képviselő urnái sokkal hivatottabb és tájékozottabb egyének vallják ezt a felfogást, a melyre én is rá akarok mutatni: szükségesnek tartom a magam részéről felvilágosítani azokat az indokokat, melyek nem igen teszik tarthatóvá azt az álláspontot, a melyet elfoglalnak azok, a kik azt vitatják, a kormányhoz és a párthoz közel álló lapokban is, hogy miután a többség a maga többségi akaratával fedezte a november 18-iki cselekményt, nincs többé értelme annak, hogy ezzel a kérdéssel továbbra is foglalkozzunk, mert a többség már megadta erre a felmentvényt, átvette a felelősséget. A másik érv, a mit felhoznak, az, hogy egyik parlament a másik parlamentnek határozatát felül nem vizsgálhatja. Ezek, t. képviselőház, komoly ellenvetések, a melyekkel minden esetre számolni kell. Én egy kérdést intézek a t. miniszterelnök úrhoz. Legyen olyan szíves és mondja meg azt, ki állapította meg, miként állapította meg és egyáltalában konstatálva van-e valósággal az, hogy a november 18-iki határozatot a ház többsége megszavazta ? Ugy-e bár legalább 300 képviselő jelen volt a november 18-iki esti ülésen ? (Felkiáltások a baloldalon: Négyszáz is!) Magam is azt hiszem, hogy valamivel több volt, de csak 300-at mondok. Már most szeretném, ha a t. minszterelnök ur és a túloldal adná azoknak névsorát, a kik nov. 18-án este a kormánypárt kebeléből tudatosan, szándékosan, komoly elhatározással (Felkiáltások a baloldalon: Józanon!) szavazták meg a ház akkori elnöke által propagált Daniel-féle határozati javaslatot. (Ugy van! balfelöl.) Mig ez kimutatva nincs, t. miniszterelnök ur és t. képviselőház, addig ne méltóztassék többségi határozatról beszélni. (Igaz! balról.) A mi a másik ellenérvet illeti, hogy t. i. egyik parlament a másik parlament határozatát nem bírálhatja fölül, ez sem áll, mert hiszen kétségtelen, hogy Magyarországon még örök érvényű törvények sincsenek, sőt törvény mondja, hogyha valamely törvénybe örök érvényű klauzula van is foglalva, ez a törvényhozást nem gátolja abban, hogy az illető törvényt megváltoztassa, eltörölje, s kimondja a törvény, hogy ilyen klauzula önmagában érvénytelen (Igaz! a baloldalon.) És ha igaz volna az az elmélet, akkor azt kérdezem én a t. miniszterelnök úrtól és a t, túloldaltól: hogy mily joggal vette elő a házszabályok módosítását? Hiszen a házszabályt az előző országgyűlés csinálta, és pedig nagyon furcsa előzmények és körülmények közt. Akkor azt sem lehetett volna revízió alá venni. (Igaz! a baloldalon.) Már pedig az akkori ellenzék, a kisebbség, sem vonta kétségbe a háznak azt a jogát, hogy bár a múltban alkottattak meg a házszabályok, azokat felülvizsgálás és módosítás alá lehet venni; csupán a módozat és a terjedelem ellen volt az ellenzéknek kifogása, mert oly módozatban és oly terjedelemben, a mint azt a túloldal a Daniel-féle javaslattal kívánta teljesíteni,
