Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-13

13. országos ülés 1905 április 13-án, csütörtökön. 81 Mi, történt azután ? Miért folyt az obstrukczió? Én ugyan nem láttam obstrukcziót, én csak hatalmas, erőteljes vitát láttam, ugy vettem benne részt magam is, technikai obstrukcziónak nyoma sem volt. De legyen ; jó, mondjuk: obstrukczió volt. De miért volt? Nagy erővel, hatalommal követelte a kormány, hogy emeljük fel a véradót, és ezzel arányos lépésben emeljük fel a pénzadót, terheljük meg a magyar nemzetet sokkal súlyosabban, mint eddig. Mit felelt a nemzet ? Talán obstruált ? Elvállalta az uj terheket is vérben, pénzben. Pedig a nemzet szegény, egy idegen, bár szövetséges állam nagyhatalmi ábrándjainak ily módon való istápolására a mi nemzetünk szegény. A haza czéljaira, a hazafiság czéljaira még elég gazdagok vagyunk; de egy idegen eszmekörnek, idegen ábrándoknak hizlalására szegények vagyunk. Mégis a nemzet azt mondta: elfogadjuk, de a mely mértékben a nemzet erői csökkennek az uj terhek folytán itt, ugyanazon mórtékben erősödjenek amott. Hadseregünkben lássék meg a magyar nemzet, legyen abban nemzeti elem is, a, nemzet érdeke, joga, méltósága és becsülete bevitessék oda is! (Elénk helyeslés és taps a baloldalon.) A magyarság, a magyar szellem, a magyar műveltség, a magyar oktatás legalább saját országában legyen az első. (Helyeslés a baloldalon.) Semmit sem követel a nemzet mást; azt mondta: kicsiny ez ahhoz az áldozathoz képest, a mit én mint nemzet hozok, de ha követelitek tőlem ezt az irtózatos áldozatot, adjátok meg a nemzetnek is a magáét. Ezek az áldozatok nemcsak ama nagy ábránd szolgálatáért szükségesek, de azonkívül a királyi hatalmat is növelik, a királyi hatalom pedig Magyarországon már úgyis sok, úgyis elviselhetetlen. (Helyeslés a hátoldalon.) Az utolsó harmincz esztendő alatt annyira szaporittatott a királyi hatalom, hogy úgyis tűrhetetlen itt; (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) hogy ha tehát valaki a királyi hatalmat újra és újra növelni akarja, ha husz-harminczezerrel akarja felemelni a létszámot és 250 vagy nem tudom, hány millió koronával újra növelni akarja a királyi hatalmat, de ugy, hogy ezzel szemben a nemzet erői ne növekedjenek, holott arra volna szükség, hogy a királyi hatalomnak ama nagy erői mérsékeltessenek és hozassanak összhangba a nemzettel, nem pedig e helyett vég nélkül, tekintet nélkül, korlátlanul növelni a királyi hatalmat, a nemzet erőit pedig ujabb terhekkel folyton csökkenteni, és ha ekkor a nemzet képviselői, az akkori kisebbség, elszánt lélekkel azt mondja: ezt az átkozott politikát mi nem segítjük, (Helyeslés a baloldalon.) hát ezt nevezi a t. miniszterelnök ur obstrukcziónak ? (Igaz! Ügy van! balfelöl.) Tessék az igazi okot megszüntetni, tessék oly politikát kezdeményezni, a mely, habár a nemzetnek minden jogos igényét nem teljesiti is, de legalább a nemzetnek ad valamit, mely e nemzetet nem sérti, nem tiporja, nem nyúzza, KÉPVH. NAPLÓ. 1905 —1910. I. KÖTET. nem fosztja meg utolsó erejétől; tessék ily politikát csinálni, és meg fogja látni, hogy e teremben obstrukczió erről az oldalról nem lesz. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon.) Ezek a rettenetes tanulságok kényszeritőleg vezetnek ezen indítványhoz, e tanulságokból kényszeritőleg foly ez az indítvány, a melyet annak idejében kérek tárgyalásra kitűzni és elfogadni. (Zajos helyeslés, ellenzés és tapsba baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik. Élénk felkiáltások! Öt -perez!) Efnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem, (Szünet után.) Elnök: T. ház! Az ülést újból megnyitom. A miniszterelnök ur kivan szólni. Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.). Házszabályaink értelmében az indítvány érdemleges tárgyalása felett a ház érdemleges vita nélkül határoz. És habár szokásban van is, hogy a miniszterelnök legalább röviden nyilatkozik ily alkalmakkor az indítvány tartalma felett, én a magam részéről ezt a szokást jelenleg követni nem kívánom, mert azt tartom, hogy indokolt és helyes ez a praxis akkor, a midőn a miniszterelnök egyúttal a képviselőház többségének politikai vezére is, tehát felelősség melletti irányadó faktora a képviselőház tárgyalásainak is; ma azonban, a midőn a kormány ezt a jelleget elvesztette, nem találom indokoltnak, (Folytonos zaj a baloldalon. Hadijuk! Halljuk.) hogy magamnak ilyen szerepet arrogáljak. (Helyeslés a jobboldalon.) Ennek folytán egyáltalában nem nyilatkozom most sem a benyújtott indítvány érdeméről, sem azon most elhangzott beszéd egyéb részéről, a mely beszéddel Eötvös Károly képviselő ur indítványát indokolta. De e beszédnek egy része, — hogy ugy mondjam — személyes kérdés czimén felszólalásra késztet. (Halljuk! Halljuk.). A képviselő ur hibáztat bennünket azért, hogy még mindig itt vagyunk, (Felkiáltások a baloldalon: Igaza van! Zaj.) és azt kérdezik, hogy mit keresünk mi itten ? (Igaz! Ugy van! Zaj balfelöl.) Azt, t. ház, tudja e háznak minden tagja, hogy a kormány a választások eredményének, mondjuk : a választások zöme eredményének ismerete után beadta lemondását és megtette a szokásos alkotmányos lépéseket arra, hogy a tárgyalások ő Felsége és a képviselőház többségének álláspontját joggal képviselő politikusok közt megkezdődjenek (Zaj balfelöl.) és valóban nem a kormányon múlt, hogy ezek a tárgyalások eddig eredményre nem vezettek, (Zaj és ellenmondások balfelöl és a középen.) Polónyi Géza: Pitreichnak sincs semmi része benne? (Zaj.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Ebben a kérdésben lehetetlen polémiába bocsátkoznom, miután azt, hogy a kormány ő Felsége előtt minő álláspontot képviselt és minőt nem, azt a n