Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-10

10. országos ülés 1905 április 7-én, pénteken. 43 mandátum van a bizottságnál, de ezek érdem­leges, hosszabb tárgyalást igényelnek. Egyik ellen a Curiához is adatott be kérvény, és ezek­ről nem is teszek jelentést, mert még nem is tehetek. A szóban forgó két mandátum, nevezetesen Pop Os. István és Miklós Ödön mandátuma ellen az a kifogás tétetett, a melyet számos más mandátum ellen is felhoztak, hogy t. i. a formáknak nem tettek eleget az illető válasz­tási elnökök és a választási jegyzőkönyvben a jelölteket ajánlott tiz vagy tíznél több választó nevét nem közölték, hanem csak egyét, s hozzá van téve: »és társai«. Ennek következtében he­lyeztettek ezek a mandátumok a b) betű alá. Időközben azonban a bizottság felhívására, sőt az egyik esetben még ezt a felhívást meg­előzőleg is pótolták ezt a hiányt, és hiteles alakban beadattak pótlólag az ajánló választók névsorai, ugy hogy a márczius 18-án Pop Os. Istvánra nézve délutáni öt órakor, Miklós Ödönre nézve délutáni hat órára kitűzött bizott­sági ülésben ezek az akták kétségtelen hiteles­séggel meglévén, a biráló-bizottság mindkét kép­viselő urat, nevezetesen Pop Cs. Istvánt és Miklós Ödönt egyórtelműleg végleg igazolt kép­viselőknek jelentette ki. Egyszersmind azonban megvizsgálván a dol­got és annak eredetét, hogy honnan származik az a körülmény, hogy számos esetben, nemcsak a mi bizottságunknál, de a többi bizottságnál is előfordult a mandátumoknak ez a hiánya, a t. előadó urak figyelmeztetése folytán rájöttünk arra, hogy ennek eredete nem vezethető vissza egyébre, mint arra, hogy a belügyminisztérium­ból különböző időkben különböző utasítások adattak ki a választási elnökök számára. (Moz­gás a baloldalon.) Ennek következtében a bi­zottság elhatározta, hogy a t. házelnökség figyelmét felhívja, hogy a belügyminisztériumnál ezt a körülményt orvosolja, (Élénlc helyeslés balról.) hogy legalább a jövőben hasonló hibák ily sűrűn ne forduljanak elő. Ez bővebben ki van fejtve az aktákban és az iratok az elnökségnél megvannak. Konsta­tálva van,, hogy a tévedés a kétféle utasítás kö­vetkezménye. A midőn ezeket van szerencsém jelenteni, kérem a t. házat, méltóztassék ezeket tudomásul venni és kérem a t. elnök __ urat, méltóztassék Pop Os. István és Miklós Ödön képviselő ura­kat végleg igazolt képviselőknek kijelenteni. (Élénlc éljenzés a baloldalon.) Elnök: A jelentés tudomásul vétetik ; Miklós Ödön, valamint Pop Os. István képviselők a vég­leg igazolt képviselők névsorába beiktattatnak. Most következik Kossuth Ferencz képviselő indítványának (írom. 5) tárgyalása az 1904 novem­ber 18-iki ülésben történt események tárgyában. Szakáts Zoltán jegyző: Gulner Gyula! Gulner Gyula: T. képviselőház! Kossuth Ferencz képviselőtársunk indítványa azt tartal­mazza, hogy az a cselekmény és kijelentés, a melylyel múlt év november 18-án az úgynevezett Daniel-féle határozati javaslat házhatározatul nyilváníttatott, miután ezen cselekmény és kije­lentés által a háznak törvényes rendje és ház­szabályai megsértettek, mondassák ki semmisnek és jogérvénytelennek, s ennek nyoma a naplóból és jegyzőkönyvből töröltessék. (Helyeslés a bal­oldalon.) Az indítvány tehát igen helyesen nem egy határozat megváltoztatásáról szól, mert határo­zat nem hozatott, (Elénk helyeslés a balolda­lon.) határozat nem is hozathatott (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) mert a képviselőháznak hatá­rozatai csak azon formák és kellékek szigorú megtartása mellett hozathatnak, a mely formá­kat és kellékeket a háznak törvényes rendje, mely a házszabályokban foglaltatik, tartalmazza. Minden ettől eltérő, még inkább minden ezzel ellenkező cselekmény és kijelentés egyszerűen semmis, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) jog­szabályul nem szolgálhat, jogforrásul soha semmi körülmények közt el nem ismerhető. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Mindnyájan emlékezünk, t. képviselőház, a kik a múlt országgyűlés tagjai voltunk, a novem­ber 18-án lefolyt éjjeli ülésre. A miniszterelnök beszéde közben kitört egy niriási zaj, és ebben az óriási zajban a szenve­délyek izzó lángolása közben egyszerre csak azt láttuk, hogy Perczel Dezső, a háznak akkori elnöke, felemelkedik helyéről. . . Eitner Zsigmond: A zsebkendő-lovag ! Gulner Gyula: . . . valamit a jobboldal felé mondani látszik, de szavát elnyeli a lárma és a zaj. Kijelentéséből egy szót is megérteni lehe­tetlenség, majd zsebkendőjével int, a képviselő­ház különböző pártjain a képviselők felugrálnak helyeikről, a túlsó oldalon, gondolom, azért, hogy szavazzanak valamire, a mire nézve a kérdés, ha feltétetett is, azt lehetetlenség volt megérteni és meghallani; (Felkiáltások balfelöl: Nem volt fel­téve!) ezen oldalról pedig bizonyára azért, hogy egy előre hirdetett, általunk előre sejtett ház­szabálysértés ellen egész valónkkal, egész lel­künkkel tiltakozzunk. (Élénlc helyeslés balfelöl.) És láttuk, hogy ebben az óriási zajban, a szen­vedelmek izzó lángolásában valamit felolvastat a ház elnöke, majd egy másik papirosról olvas a ház jegyzője, a miről csak később tudtuk meg, hogy az egyik a királyi kézirat volt, a másik pedig az akkori ülésről már előre elkészített jegyzőkönyv. (Igaz! Uqy van! a baloldalon.) Későbben megtudtuk azt is, hogy azon kijelen­téseket, a melyek a naplóban foglaltatnak, az ülés után diktálta az elnök a gyorsírónak, mert hiszen a gyorsíró azon kijelentéseket helyéről nem hallhatta. Lengyel Zoltán: Nem is mondta! Gulner Gyula: Tudjuk azt is, hogy a napló nak ezen kijelentései, a naplónak ezen szövege és szerkezete az akkori napíóbirálók által hite­6*

Next

/
Thumbnails
Contents