Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.
Ülésnapok - 1905-32
32. országos ülés 1905 még egyetlenegy felszólaló sem tett meg és a mely, azt hiszem, közgazdasági helyzetünk tisztázásához hozzá fog valamivel járulni, (Halljuk ! Halljuk !) Mindenekelőtt kijelentem, hogy mindazokat, a miket gróf Károlyi Sándor, a gazdák vezére tegnap elmondott, a magam részéről egész terjedelmükben aláirom, mert tény az, hogy a mezőgazdasági érdekeknek különleges gondozása nélkül az önálló vámterületre áttérni nem lehet; vagy legalább is koczkázatos dolog a mezőgazdasági érdekek szempontjából. Sőt kiegészítem a gazdaközönség köréből erre vonatkozólag többször felhangzott óhajokat azzal, hogy szükséges, hogy a magyar mezőgazdaság törvényhozásilag szervezett érdekképviseletet nyerjen. Mert különös ugyan, hogy Magyarország egész közgazdasági élete a mezőgazdaságon nyugszik és mégis, ez a mezőgazdaság törvényhozásilag szervezett érdekképviselettel nem bir, (Ugy van! a Mzépen.) pedig az összes nyugati államokban, a hol mindenütt van mezőgazdasági érdek, de azzal legalább is egyarányu és egyforma súlylyal bir az ipari és kereskedelmi érdek, az ipari és kereskedelmi érdekképviseleti szervezetek mellett mindenütt mezőgazdasági érdekképviseleti szervezetekkel is találkozunk. A második kívánalom, a mely szintén nem uj és a melyet a magunk részéről szintén többször hangsúlyoztunk már a házban, a mezőgazdasági szakoktatás reformja. Ha e tekintetben ugyancsak a Nyugattal teszünk összehasonlítást, ez az összehasonlítás Magyarország szakoktatására nézve nagyon silányul, nagyon szegényesen fog kiütni. Régen hangsúlyozzuk a felsőbb szakoktatás reformját, az egyetemi ranggal biró mezőgazdasági intézménynek a létesítését. Azt hiszem, ott, a hol a népességnek 75 százaléka mezőgazdasággal foglalkozik és a hol az állam gazdasági rendje a mezőgazdaság jövedelmezőségén épül fel, ez a legszerényebb kívánalom a mezőgazdasági körök részérői. De nemcsak a legmagasabb mezőgazdasági szakismeretek terén kell gyorsabb lépésekben előrehaladnunk, hanem le kell szállnunk a legkisebb emberig. Hiszen a ki az alföldi mezőgazdasági viszonyokat ismeri, az igazat fog nekem adni, ha azt állítom, hogy évtizedek óta a kisbirtokon sok helyütt más változás a mezőgazdaság terén nem történt, mint hogy faeke helyett vasekét használnak; egyébként a mezőgazdasági kultúra intenzivitása terén igen csekély előhaladás történt, (Ugy van! balfelöl. Mozgás a jobboldalon.) sőt határozottan azt merem állítani, hogy a Bánságban, a mint erről az ottani gazdasági egyesületek jelentéseiből mindenki meggyőződhetik, a kisbirtokon a mezőgazdasági termelés határozottan hanyatlott Pap Géza: Dehogy! Rubinek Gyula: . . . hogy ott a termés menynyisége tekintetében már a búzatermelés terén is határozott hanyatlás állott be. (Mozgás és május 30-án, kedden. 371 ellenmondásolc a jobboldalon.) Utaltam a forrásra, t. ház, a melyből azon t. képviselő urak, a kik ezen állitásom helyességében kételkednek, betekintés utján ugyanazt a meggyőződést nyerhetik. Egyébként utalok még egy forrásra, s azt hiszem, hogy ez előtt azon t. képviselő urak, a kik ezen állításomat kétségbevonják, meg fognak hajolni. Ez Cserháti Sándor, a magyaróvári akadémia tanára, a ki az Alföldön már több év óta előadásokat tart a kisgazdák körében azzal a czélzattal, hogy őket épen az egyoldalú búzatermelés teréről a vegyes gazdálkodásra térítse át, mert az ismételt, s folytonos búzatermelés következtében a talaj termőerejét anynyira kihasználták, (Ugy van! balfelöl,) hogy ma már azt a régi bánáti aczélbuzát nem a kellő mennyiségben termelik. (Mozgás jobbfelöl.) Áttérek most még egy igen fontos mezőgazdasági követelményre és ez a börze reformjának kérdése. Azt hiszem, hogy ha az önálló berendezésről van szó, de ettől eltekintve egyébként is — mert hiszen még ezen kérdés felmerülte előtt is évtizedes programmját képezte a magyar gazdaközönségnek — szükséges, hogy a nyugati államok példájára a börzén mi is biztosítsuk a mezőgazdaságnak és az iparnak azt a befolyást, a melyet ma egyedül a kereskedelem monopolizál . . . Rakovszky istván: Ugy van! Rubinek Gyula: . . . és_ hogy ott a spekulácziónak gátat vessünk. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Az én meggyőződésem az, hogy hiába állítunk fel vámsorompókat, azok a gyakorlatban nem fognak érvényesülni azon esetben, ha továbbra is megtűrjük a jelenlegi állapotot; ha továbbra sem vetünk gátat a gabonával űzött spekuláczionális üzleteknek. (Ugy van! a baloldalon.) Ezek azon kérdések, a melyekkel kiegészítem gr. Károlyi Sándor t. képviselőtársam tegnapi javaslatait és a melyek, azt hiszem, nagy mértékben hozzá fognak járulni ahhoz, hogy a magyar mezőgazdaság kellően előkészíttessék arra az átmenetre, a melyre tegnapi beszédében Kossuth Ferencz t. képviselőtársam is igen helyesen czélzott. A ki Magyarország közgazdasági, illetőleg vámpolitikájával foglalkozik, annak két szempontot nem szabad szem elől tévesztenie. Az egyik Magyarország mezőgazdaságának érdekei, a másik különleges viszonyunk Ausztriával szemben. A nyugati államok a legutóbbi évtizedekben erőteljes védvámos politikát inauguráltak kizárólag azon czélzattal, hogy mezőgazdasági termelésüknek a tengerentúli versenynyel szemben védelmet nyújtsanak. A nyugati államok belátták azt, hogy közgazdasági életüknek egyoldalú fejlesztése iparuk túltengésére fog vezetni, a mellett a mezőgazdaságuk érdekeit kénytelenek ép ezen ipari túltengés folytán elhanyagolni. Az ipari produkczió hatalmas fellendülésének következménye az volt, hogy óriási feles47*
