Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.
Ülésnapok - 1905-31
364 31. országos ülés 1905 május 29-én, hétfőn. bátorságot, hogy ma legalább előrelátható indok nélkül efféle represszáliákat fogna felidézni. De, t. ház, én ugy vagyok meggyőződve, hogy nemcsak az lesz az ország kárára, ha vámháboruba keveredünk, a mit én ismétlem, minden valószínűség szerint kizártnak tartok, hanem már az is nagy kárára lesz az országnak, hogy ha az illető államokkal nem fogunk szerződési viszonyba lépni. Tessék e tekintetben csak a német szerződést tekintetbe venni és tessék szemügyre venni azon vámtételeket, a melyek leginkább birnak ránk nézve értékkel. A német autonóm vámtarifa szerint, ha jól emlékszem, 7 J /2 márka a búza vámja, gondolom 15 márka a lisztvám és 18 márka a húsnak vámja minden élősúly mázsa után. (Az elnöki szélcet Bolgár Ferencz foglalja el.) Azt hiszem, ha ez az autonóm vámtarifa a nélkül, hogy vámháboruba keverednénk, a mi providencziánk nélkül megalkottatik, ez az országnak igen nagy veszélye és szerencsétlensége lesz. (Igaz! Ugy van!) Nem ugy áll tehát a tétel, a hogy Kossuth Ferencz t. képviselőtársam felállította, hogy a szövetkezett pártok el fogják kerülni, hogy vámháboruba keveredjünk, — ezt elhiszem — hanem ugy, hogy szerződésre kell lépnünk, már pedig mihelyt szerződésről van szó: kettőn áll a vásár. (Mozgás a baloldalon.) B. Kaas Ivor: Itt egy harmadikon is! Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter : Rajtunk kivül a másik szerződő félen. B. Kaas Ivor: A harmadik itt Ausztria! Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Minthogy én ezt a politikát nagyon károsnak és veszélyesnek tartom, azért én ezt az indítványt nem fogadhatom el . , . Egy hang (a báloldalon): Gondoltuk! Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: ... mert még egyszer ismétlem: ha csak olyan akadémikus kérdésről volna szó, szívesen hozzájárulnék; ám csinálja meg a bizottság; de ennek a politikának istápolásához, támogatásához hozzá nem járulhatok, hanem kell hogy küzdjek ellene meggyőződésemből kifolyólag, (Mozgás a baloldalon") a melyben meg nem tántorít az, hogy ez az én meggyőződésem ma nem népszerű, mert én a népszerűség keresése kedveért nem fogom azt megváltoztatni, de sőt a népszerűtlenség abban sem fog akadályozni, hogy annak itt ebben a házban világos kifejezést adjak. Polónyi Géza: De ez az álláspont Bécsben nagyon népszerű ám! (Mozgás a baloldalon. Ralijuk! jobbfelöl.) n Laehne Hugó: Ő is agrárius lesz! Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Én károsnak tartom az országra nézve ezt a politikát, mert a mint ez már ismételten kifejeztetett, az ország mezőgazdasága képezi ma még az ország termelésének túlnyomó részét, (Mozgás és felkiáltások balfelöl: Ö is agrárius!) Én nem vagyok agrárius, de higgadt szemmel nézem a dolgokat; ne méltóztassék hinni, hogy egy táborban vagyunk. A magyar mezőgazdaság helyzetét ez idő szerint másképmegvédeni nem lehet, mint azzal, hogy ha biztosítjuk számára az Ausztriába való vámmentes bevitelt. Ha esetleg Ausztriával nem akarunk vámunióra lépni, szerződéses utón eljuthatunk oda. De nem szemfényvesztés-e az, ha mi azt a módot elkereszteljük más névre (Zajos ellenmondások bal/elől. Halljuk! Halljuk! jobb/elöl.) és azt mondjuk, hogy ujat csináltunk ? Itt hallottam először a felirati vita során csodálkozással, hogy gr. Apponyi Albert azt mondta, hogy ha nem lehet biztosítani a magyar mezőgazdasági terményeknek vámmentes bevitelét Ausztriába, akkor száz módunk van arra, hogy & r magyar mezőgazdaságot ezért kárpótoljuk. Én csodálkozással olvastam e száz módot, mert én abban gr. Károlyi Sándorral tökéletesen egyet értek, hogy csak azok a módok léteznek, a melyeket ő itt felsorolt, (tigy hang balfelöl: Van több is!) Hát én nem hiszem, kíváncsi vagyok rá. Itt van legelőször is, a mit ő felemlített, a magyar nemzeti bank. Hát az természetes, hogy ha önálló vámterület lesz, akkor önálló magyar nemzeti bank is lesz. De hogy gr. Károlyi Sándor mikép következteti, hogy ebből a mezőgazdaságnak előnye lesz, ezzel adós maradt. (Egy hang balfelöl: Lesz mezőgazdasági hitel!) Kérem, legyen csak egy kis türelemmel a t. képviselő ur. Megdönthetetlen tény az, hogy egy országnak kamatlábát semmiféle törvényes intézkedésekkel, nem lehet sem szabályozni, sem leszorítani. Én azt hiszem, hogy ebben a házban talán csak nem kell bővebben bizonyítanom ezt, mert a gazdasági história is e mellett bizonyít. Már most az is bizonyos, hogy mindenütt alacsonyabb a kamatláb, a hol több a tőke. Egy tőkeszegény országban mindig magasabb lesz a kamatláb, mint egy tőkegazdag országban; már pedig, hogy mi tőkében szegények vagyunk, akármilyen szomorú legyen is, azt be kell vallanunk, ha önmagunkat nem akarjuk ámítani. Azt azonban, hogy az önálló nemzeti bankkal hogyan lesz alacsonyabb a kamatláb, sehogy sem tudom felfogni. Ennek minden gazdasági tapasztalás ellentmond ós ez minden gazdasági igazságnak egyenes negácziója. B. Kaas Ivor: Hát Wekerle valutaszabályozása mire való volt? Miért nem vitték keresztül ? Pap Zoltán: Tehát mindig tőkeszegények maradjunk ? Az ország pusztuljon el! (Zaj balfelöl.) Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Én legjobb tudomásom szerint igyekszem kifejteni, hogy miből lesz az országnak nagyobb gazdasági haszna. Az én felszólalásomnak más
