Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-31

360 31. országos ülés 1905 május 29-én, hétfőn. szervezetlen, nincsenek meg az eladási czentrumok, s a gazda nem ér rá várni addig, mig kialakul a világpiaczi ár, hanem mihelyt a termés megvan, talán már előre is eladta, de mindenesetre kénytelen azonnal eladni. 0 akkor nem ér rá kiszámítani és megvárni, hogy milyen világpiaczi ár kalkulálódik ki, ha figyelembe veszi a vámvédelmet, hanem kénytelen eladni terményét ugy, a hogy tudja. Ebből következik, hogy olyan szerencsétlen állapotban vagyunk a mezőgazdasági termények értékesítése szempontjából, hogy még azt a csekély védelmet sem tudjuk érvényesíteni, a mi volna. De ebből egyúttal az következik, hogy a vámemelés, a melyet nekünk most nyújtani akarnak az uj vámtarifában, s a mely tudvalevőleg gabonafélékre és állatokra együttesen körülbelül 20 millióra kalkulálható, csak egy imaginär-vám, a mely sohasem fog érvényesülni, hanem i.z a 45 millió, a melyre Kossuth Ferencz igen t. vezérem rámutatott, feltétlenül érvényesülni fog. Az egyik oldalon tehát mi nem nyerünk semmit, a másik oldalon pedig a mi fogyasztóink keservesen meg fogják fizetni a közös vámtarifa által feltételezett ipari vámot. Ha látjuk azt a mérleget, amelyet Kossuth Ferencz igen t. képviselőtársam felállított, mutatván azt, hogy egyrészt azokra az ipari termékekre, melyeket Ausztria nekünk elad, mennyi munkabér, nagyon helyesen számítva 50% marad odaát, másrészt a mi mezőgazdasági termelésünkre, a mit mi Ausztriában eladunk, milyen kevés munkabér esik, akkor arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy nekünk van mit offerálnunk Ausztriának és a külföldnek, ha kereskedelmi szerződést akarunk velük kötni, a nélkül, hogy attól kellene félnünk, hogy feláldozzuk egész ipari termelésünket. Mert én a piaczok terén nagy súlyt helyezek arra, hogy necsak Ausztriához legyünk kötve, hanem mentül szélesebb piacz álljon rendelkezésre. Itt megint az igen t. ügyvivő miniszterelnök urnak egy kijelentését kell megczáfolnom, a mely szerint azon ideális czél felé kell törekednünk, hogy mezőgazdaságunk összes termeivényeivel kiszoruljon a külföldi piaczról. Kos hát, én nem hiszem, hogy egy józan közgazda ilyen czél után törekedjék. Már Kossuth Ferencz is rámutatott, hogy a kinek van eladni valója, az annál könnyebben adja el és annál nagyobb ért kap érte, minél több a vevő; de ha csak egy vevőre vagyunk utalva, akkor teljesen ki vagyunk annak szolgáltatva. Miután pedig épen a Kossuth Ferencz által benyújtott határozati javaslat alapján kapunk majd egy olyan tarifa-tervezetet, a malynek alapján az általam említett szerződéseket Magyarországra nézve nagyon előnyösen lehet megkötni, ezt a határozati javaslatot részemről elfogadom. (Elénk helyeslés balfelöl.) Hertelendy László jegyző: Markos Gyula! Markos Gyula: T. ház! Oeak nagyon röviden óhajtom a t. ház idejét igénybe venni. Mindenekelőtt kijelentem, hogy Kossuth Ferencz pártelnököm indítványához, illetőleg határozati javaslatához hozzájárulok. Nemcsak czélszerűségi és nemcsak szükségi szempontból, de főleg — és ezt hangsúlyozom — taktikai szempontból járulok hozzá, és a meritumát a dolognak taktikai szempontból tartom szükségesnek és okadatoltnak, a mennyiben a közmondás szerint, a ki lovagolni akar, az első sorban is szerezzen magának lovat. Mert ha mi az önálló vámterületre törekszünk minden áron, első dolog az, hogy legyen önálló tarifánk, mert a mi tarifánk: az a mi paripánk. Azért fősúlyt fektetek arra, hogy bár már régen megtörtént volna ez az indítvány, mert valóban nagy szükség volt rá. Mielőtt azonban tovább mennék, szíves figyelmükbe ajánlom — bizonyos vagyok róla, hogy többen olvasták körülbelül a múlt tavaszszal egy német katonai szakmunkában — a következő kijelentést. T. i. Pozen elnémetesitéséröl volt szó. A dijat egy katonai munka nyerte, a mely azt mondta, hogy Pozent ugy lehet legjobban elnémetesiteni, ha gazdasági tényezővé teszszük és szép lassanként kiéljük, mert az elszegényités jobban lever, mint szuronyos hadseregek. T. ház ! Álljunk meg egy pillanatra és gondolkozzunk e kijelentés felett. Nem is nagyon kell gondolkoznunk, mert hiszen mi ezt 400 esztendeje érezzük is, és tulajdonképen ez nem is porosz haditerv volt Pozen számára, hanem él vele már Ausztria 400 év óta és kizsarol bennünket ezzel a politikával, hogy kiél és leszegényit. A mélyen t. túloldalnak szeretném szíves figyelmébe ajánlani, hanem csak nagyon kevesekhez van itt szerencsém, hogy ez a punctum saliense annak, miért ragaszkodnak ők a közös vámterülethez, miért segítenek ők közösen Ausztriának bennünket kizsákmányolni. Ennek pedig végét kell vetni már; azért szükséges, hogy az autonóm vámtarifát mihamarabb elkészítsük. T. ház! Én láttam egy ízben, mikor kísérleti nyulakkal orvosok experimentáltak, beleszúrták a kóranyagot, bura alá tették, félrevonultak és lestek az állatot, mikor kezd rángatózni. A magyar alkotmány is most nem más, mint egy ily kísérleti nyúl. Sajnos, hogy a nyúl mi vagyunk, a magyar nemzet, a melyet mindenféle injekcziókkal hamis politikusok és kirurgusok felhasználták idáig, és most itt az a pillanat, midőn lesik a reakcziót, hogyan vergődik ez a nemzet. T. ház! Ez nagyon szomorú pillanat, mert itt a lenni vagy nem lenni kérdésről van szó. Ez már csakugyan zsebbenyuló kérdés, mert ha nem sikerül ezt nekünk jól megoldanunk, koldulni mehetünk Amerikába. T. ház! A szivet, az észt, szóval az idegeket megcsalni jó hosszú ideig lehet; igaz, hogy-