Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-30

30. országos ülés 1905 zárkóztatom el vizsgálódásom közepette egy megdöbbentő tény megállapításától. I. Ferencz József királyunk t. i. a legalkotmányosabb király czimét nyerte el még életében. Hogyan van az mégis, t. képviselőház, hogy a legutóbbi képviselőválasztások az ősi alkotmány védelmének jegyében indultak meg és folytak le; hogyan van az, hogy a törvényhatóságok összessége előtt most itt fekszik Heves vármegye kérvénye, hol e formában, hol más formában, mert hiszen a kérvények egész sorozata fekszik előttünk és mindnyájan ősi alkotmányunk védelmére kelnek ? Ennek valamely mélyenfekvő oka van, és ez az, hogy nekünk nincs alkotmányunk. (Igaz! TJgy van! halfelöl,) Az az alkotmány, a melyet ma az oroszoknak ígérnek, őszintébb, mint a mi alkotmányunk, mert legalább csirájában van okunk hinni, hogy az, a mit igér az abszolút hatalommal rendelkező minden oroszok czárja, a mikor a nép alkotmányt kér, az az igéret legalább őszinte, mert nincs okunk kételkedni abban, hogy a czár meg fogja nemzetét csalni. Osi alkotmányunk védelme, a parlamentarizmus igenis méltó ahhoz, hogy meggyőződésben élő férfiak vérüket ontsák alkotmányukért és parlamentjükért. Ez a mienk, t. képviselőház, a mely csak hazugságon alapul, erre nem érdemes; ezt meg kell alkotni. Azért Heves és Somogy vármegyének válaszul, nem a képviselőház elintézésekép, de az előadói székből, igenis azt izenem, hogy itt férfiak küzdenek ősi alkotmányunk védelmében és csak egy s-/avunk lehet: fiat justitia, aut pereat mundus. (Élénk helyeslés balfelöl.) SzakátS Zoltán: Gr. Batthyány Tivadar! Gr. Batthyány Tivadar: T. ház! (Ralijuk! Halljuk! balfelől.) Azt hiszem, nincs ebben az országban magyar ember, magyar érzelmű polgára e hazának, a ki a legnagyobb örömmel, a legmélyebb tisztelettel és bámulattal nem üdvözölné Heves vármegyének és mindazon vármegyéknek aggodalommal . . . (Mozgás jobb felől.) Eitner Zsigmond: És ezt ott kinevetik! (Mozgás balfelöl.) Gr. Károlyi György: Nem, de nem helyeslem ! Gr. Batthyány Tivadar: . . . hazafias aggolommal eltelt azon feliratait, a melyekben a mai súlyos körülmények közt állást foglalnak, az ősi magyar alkotmány megvédése mellett felírnak az országgyűléshez, hogy támogassanak bennünket és hogy buzdítsák a nemzetet, az egész magyar haza polgárait, hogy akkor, a mikor a magyar alkotmány veszélyben van, mint egy ember, egy szívvel, egy lélekkel helytálljunk a magyar alkotmány védelmében. (Éljenzés és taps balról.) Én, t. ház, szivem egész melegével üdvözlöm valamennyi törvényhatóságnak ezen hazafias működését és igen alkalmas pillanatban jövőknek tartom ezen feliratokat, helyeslem azokat, csatlakozom azok értelméhez, a mely pár szóból áll, hogy t. i. a midőn a magyar alkotmány ájus 27-én, szombaton. 335 felett veszélyes fellegek tornyosulnak, a törvényhatóságok, a melyek az összes vidékek lakossága akaratának megnyilvánulását képezik, »állj«-t kiáltanak mindazokkal szemben, a kik a magyar alkotmány ellen működnek. Lehet ilyen kérdések felett mosolyogni, de tessék elhinni, hogy a mi őseink nem mosolyogtak akkor, a midőn a magyar alkotmány veszedelemben forgott. (Taps és helyeslés balfelől. Halljulc! Halljuk!) hanem igenis nemcsak szóval, hanem tettel a vérpadon is helytállottak. Midőn azon t. képviselő urak, a kik itt mosolyognak, ebben a szomorú helyzetben ezen törvényhozás épülete felé jönnek, méltóztassanak mindig a Szabadság-téren át menni és visszaemlékezni arra, hogy egynéhány évtized előtt mi történt ott, és be fogják látni, hogy e felett nevetni igazán nincs okunk. (FélMállásoh balfelöl : Szégyen! Gyalázat!) Hock János: Van olyan nevetés, a mely a hülyeség kiváltsága! Gr. Batthyány Tivadar: T. ház! Akkor, a midőn mi a magyar alkotmány sérelme felett tanácskozunk, indokolt, helyes, sőt az ország közvélsményével szemben kötelességünk is, hogy belemenjünk a kérdés lényegébe és vizsgáljuk azt: vájjon tényleg sérelem esett-e már az alkotmányon, vagy az alkotmány megsértése terveztetik-e? Utalok egy tényre, a mely tekintetében azt hiszem, hogy ezen háznak minden tagja, vagy legalább minden komoly és alkotmányosan gondolkozó tagja egyetért; ha ugyanis akkor, a midőn a magyar választóközönség óriási többséggel elítélte a gr. Tisza István elnöklete alatt álló kormány működését, óriási többséget hozott be ezen házba, a mely a kormányéval ellenkező, tőle nagymérvben eltérő politikát követel; ha akkor, mondom, a midőn négy hónap telt el azóta, hogy az ország akarata ekként megnyilvánult ; ha akkor, a midőn ezen ház immár ismételten a legszigorúbb, a legerélyesebb rosszalással, elitélő határozatokkal Ítélte el a kormány működését; ha akkor lehetséges az, hogy négy hónap után még mindig ezen kormány vezeti az ország ügyeit — hogy ez súlyos sérelme az alkotmánynak : abban közöttünk nincsen véleménykülönbség. (Igaz! TJgy van! bal felöl.) De, t. ház, látok én más veszedelmeket is. Látom azt, hogy — ha az összes hirek nem csalnak, ha az összes eddigi tények nem csalnak — a jövőben is ujabb veszélyek fenyegetik alkotmányunkat és leszek bátor egész röviden felszólalásom során ezekre is utalni. (Halljulc! Halljuk! balról.) Most azonban talán helyes lesz, ha mindenekelőtt tisztázzuk, preczizirozzuk azt, hogy miként oldható meg ezen súlyos krizis, melyben az ország él a magyar alkotmány teljes épségben való fentartása mellett. Ennek véleményem szerint csak két módja van. Az első, hogyha olyan kormány áll az ügyek élére, a mely a képviselőház többségének a feliratban kifejezésre juttatott, illetékes helyen a többségi