Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-28

304 2S. országos ülés 1905 május 25-én, csütörtökön. Zboray Miklós: Ez a fő! Simonyi-Semadam Sándor: Hát, t. ház, a Dunántúl volt a legimmuniaabb teriilet, a mint a statisztika mutatja és oda a 67-ből 11 biztos került. Ennek a 11 biztosnak sikerült a számadatokat a következőkép megváltoztatni: Fejérmegyében volt egész évben — 1900 ban — 140, most három hónap alatt 312. Győrmegyében — a ki e megye lakosságát és gazdasági viszonyait ismeri, az tudja, mit jelent ez — volt egy évben 92, most három hónap alatt 581. (Zaj és mozgás.) Somogy vármegyében egész évben volt 102, most három hónap alatt 807. Sopron vármegyében, a mely egyik gazdaságilag legelőhaladottabb vármegyéinknek, 193 volt egész év alatt, most pedig három hónap alatt 773, Zalában 169-czel szemben van 308, Veszprémben 308-czal szemben 2231. (Mozgás.) T. ház! Ha ezeket a számadatokat vizsgáljuk és látjuk, hogy milyen junktim áll fenn ezek és a kivándorlási meghatalmazottak kinevezése és működése között, akkor kénytelen az ember arra a meggyőződésre jutni, hogy elsősorban a kivándorlási meghatalmazottak institucziója okozta a kivándorlások szaporodását. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Hallottam arról beszélni, hogy ez nem áll, hanem hogy a gazdasági viszonyok rosszabbodása okozta a kivándorlási szaporodását. Hiszen kétségtelen dolog, hogy a gazdasági viszonyok rosszabbodása mindig elősegíti az ilyen mozgalmat, de 1903 nem volt olyan rossz, túlságos rossz gazdasági év, és a statisztika kimutatása szerint az 1903 előtti kivándorlás 171.000 volt, az 1904-iki 173.000, inig a korábbi még sokkal kisebb, 120 —130.000 között mozog. Tehát ha a gazdasági válság alkalmas volt kivándorlás emelésére, akkor még nagyobb tényezőképen kellett volna hozzávenni a kivándorlási biztosokat, mert azok épen a gazdasági válságot használták fel csábításra, felhasználták ürügyül azt a talajt a szegény ember lelkében, a melyet a szegénység és a gazdasági csapások előkészítettek, nagyon ügyesen használták fel a kivándorlás szaporítására. T. ház! A mikor a kivándorlási meghatalmazottakra vonatkozó törvényjavaslatot tárgyalták, azt mondották, hogy ez olyan ártatlan intézmény, a melynek czélja az volna, hogy a kivándorlót felvilágosítsa, kellő irányba terelje és megmentse oly emberek befolyásától, a kik ki akarják használni tudatlanságát, járatlanságát. Nos, méltóztassék meghallgatni a kivándorlási biztosok listáját, hogy kik vállalkoznak erre az önfeláldozó emberbaráti hivatásra. (FélMáltások bal felöl: Halljuk a magyarokat!) Az Adria bejelenti a következő egyéneket: TJgocsa és Szatmár területén Nagyszőllős székhelylyel Bányász Menyhért. Trencsén-, Nyitra- és Barsmegyéről Zsolna székhelylyel Grün Ármin. Megjegyzem, hogy ettől már vissza is vonatott; annyira rászolgált, hogy vissza is vonatott. Liptő- és Árvamegyére Turóczszentmárton székhelylyel Bock Gyula; Grömör- és Kishontmegye Rimaszombat székhelylyel Fischer Bertalan. Nógrád- és Hontmegye Balassagyarmat székhelylyel Ehrenthal Mór. Zemplénmegyére László Fülöp kassai bankár. Kubik Béla: Nincs ott a foglalkozásuk? Simonyi-Semadam Sándor: Mondom, hogy kassai bankár. A mennyire értesültem, ezek az urak mind nagyon jól szituált, előnyös helyzetben lévő emberek, a kiknek nagy üzleti elfoglaltságuk van; azért pointirozom ezt, mert nem tudom feltenni ezekről az urakról, hogy tisztán hazaszeretetből, önfeláldozásból kimennek a falvakba és törődnek azokkal a bocskoros szegény tót emberekkel és felvilágosítják őket, hogy: atyámfia, ilyen meg ilyen irányban menjetek, mert erre olcsóbb és erre ne menjetek, mert erre veszély fenyeget stb., hanem valószínűnek tartom, hogy ezeknek az uraknak van érzékük az iránt, hogy ebből valami haszonra tehetnek szert. Zboray Miklós: Legalább bárósägra! Simonyi-Semadam Sándor: Kíváncsi voltam, hogy e kivándorlási megbízottak miképen teljesitik azt a nagy missziót, a mely az ő kezükbe le van téve. Pozitív adatot nem mondhatok, mert én csak szegény emberektől hallottam egyet-mást, a kiknek a szavajárása, a mint szokás mondani, nem egészen megbízható; de ugy mondották, hogy bemennek a kivándorlási meghatalmazotthoz és elmondják, hogy el akarnak menni Amerikába, és megkérdik tőle, miként tegyék. Akkor ő felvilágosítja őket, és a végén megmondja nekik, hogy, ha azonban tizenketten mennek ki, akkor egy ingyen mehet. Vagy, ha harminczan, akkor ingyen mehet ennyi meg ennyi. (Mozgás balfelöl.) T. ház, ez roppant ártatlan dolognak látszik, de tulajdonképen ez a legveszedelmesebb része a dolognak, mert ügynökévé teszi azt a szegény, szerencsétlen parasztot a kivándorlási meghatalmazottnak; (Ugy van! balfelöl.) az a paraszt azután keres magának tizenkét, vagy nem tudom hány társat, csak azért, hogy ingyen mehessen. (Mozgás bálfelöl. Felkiáltások: így van ez az egész országban!) Igen, ez a módja; legalább néhány vidéken, a honnan én adatot kaptam, ezek az ügynökök így teljesitik magasztos hivatásukat. (Felkiáltások balfelöl: Kik azok! ? Sálijuk! Halljuk !) Ha kíváncsi a t. ház, olvashatom tovább. (Halljuk! Halljuk!) Kolozs-, Szolnok Doboka-, Torda- és Torda-Aranyosmegye: Weiss Samu, kolozsvári menetjegyirodai főnök •— ez is aligha fog falura menni felvilágosítani a szegény embereket; — Pozsonyés Mosonmegyére Pozsony székhelylyel Peller József, Csik- és Udvarhelymegyére Aronson Henrik, a brassói menet jegy iroda főnöke, Liptóés Árvamegyére Kralován székhelylyel Székely Ferencz, Versecz város területén Versecz székhelylyel.Pollák Zsigmond, Bihar-, Hajdú-, Szilágyés Békésmegye területén egy nagyváradi gyáros Jungreiss Ignácz, Vas- és Zalamegye területén