Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-25

282 25. országos ülés 1905 május 13-án, szombaton. ne tessék azt mondani, hogy kötelessége tudni. Igenis kötelessége gondoskodni, ha felhívják és ha valamelyik jelölt veszélyben van, vagy pedig olyan izgatott a hangulat, de ekkor felhívják a szolgabíró figyelmét ugy is. A nélkül, állítom azt, hogy ilyen a szolgabírói eljárás, erőszakoskodás vagy korteskedés. Ez ped'g tilos. Rosenberg Gyula: T. ház! (Ralijuk! Halljuk !) Ha az előttem szólt Simonyi-Semadam Sándor t. barátom csak általánosságban tett volna a ténfergő kérdésre megjegyzéseket és nem hivatkozott volna az ő egyéni választási tapasztalataira is, akkor a magam részéről bizonyosan nem szóltam volna a kérdéshez. Miután azonban a t. képviselőtársam egyéni választási tapasztalataira is hivatkozott és az ő egyéni tapasztalatai tekintetében nekem is volt bizonyos részem, a mennyiben kétszer voltunk ellenfelek a kerületben, konstatálni kívánom a t. ház előtt, hogy épen Simonyi-Semadam t. képviselő urnak legkevésbbé lehetett oka a főszolgabíró eljárása miatt panaszkodni és egyáltalában a vele szemben követett választási eljárás miatt semmi kifogásolni vagy nehezményezni valója egyáltalában nem lehetett. Igazolták ezt a választási eredmények is, melyek miatt bizonyára én sokkal inkább panaszkodhatnék, mint ő. (Helyeslés jobb felöl és derültség.) Elnök: T. Ház! Szólásra senki sincs felírva, de az előadó ur kíván szólni. Kálosi József előadó: T. ház! Á felvetett kérdésre vonatkozólag, hogy ki az illető járás szolgabirája, a hivatalos aktákból merített felvilágosítást adni nem vagyok képes; mert mondhatni, teljesen olvashatatlan rossz irásu az aláírás. Azonban privátim tudom, t. ház, hogy az illető főszolgabíró urat gróf Dezasse Jánosnak hívják. Elnök: T. ház ! Szólásra senki sincsen feljegyezve. Kérdem tehát: kivan-e valaki a mentelmi bizottság jelentéséhez hozzászólni? Azt hiszem, kimondhatom, hogy nem kíván senki sem hozzászólni; ennélfogva a vitát bezárom. Következik a szavazás. Kérdem a t. házat: elfogadja-e a mentelmi bizottság javaslatát, igen vagy nem? (Elfogadjuk! balról és a középen.) E szerint kimondom, hogy a képviselőház elfogadja a mentelmi bizottság javaslatát és ehhez képest Giesswein Sándor országyűlési képviselő ur mentelmi joga ebben az ügyben nem függesztetik fel. (Helyeslés balfelöl) Következik a mentelmi bizottság jelentése (írom. 30) Olay Lajos országgyűlési képviselő mentelmi ügyében. Az első szó az előadó urat illeti. Kálosi József előadó: T. ház! A budapesti kir. főügyész f. évi márczius 17-én 1517. sz. a. kelt felterjesztésében azért kéri Olay Lajos orsz. képviselő mentelmi jogának felfüggesztését, mert ellene Bonitz Ferencz, mint az »Alkotmány« cziinü napilap szerkesztője, sajtó utján elkövetett rágalmazás és becsületsértés miatt feljelentést tett, s a megtartott vizsgálat adatai alapján a budapesti kir. büntetőtörvényszék vádtanácsa 1904 májas 31-én 26.907. sz. határozatával vád alá is helyezte, a mint ezt a mellékelt vizsgálati iratok is igazolják. Minthogy a felterjesztés illetékes hatóságtól érkezett és ez ügyben a nevezett orsz. képviselő mentelmi joga a képviselőház 1903 november 12-én tartott 334 ik ülése jegyzőkönyvének tanúsága szerint már felfüggesztetett: a mentelmi bizottság tisztelettel javasolja, hogy Olay Lajos országgyűlési képviselő mentelmi joga ez ügyben felfüggesztessék. Elnök: Kérdem a t. házat, kíván-e valaki a mentelmi bizottságnak most tárgyalás alatt levő jelentéséhez szólni ? — Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Felteszem a kérdést: elfogadja-e a t. ház a mentelmi bizottság javaslatát, igen vagy nem? (Igen!) Azt hiszem, kimondhatom, hogy a ház elfogadja a mentelmi bizottság javaslatát, és ehhez képest kimondom, hogy Olay Lajos országgyűlési képviselő mentelmi joga ez ügyben felfüggesztetik. Következik a mentelmi bizottság jelentése (írom. 31) Vlád Aurél országgyűlési képviselő mentelmi ügyében. Az előadó urat illeti az első szó. Kálosi Józset előadó: T. ház! Dr. Vlád Aurél országgyűlési képviselő, szászvárosi ügyvéd és egy budapesti hirlapiró 1904. évi szeptember 25-ikén és következő napjain a KrassóSzörény megyéhez tartozó Rakasdia, Szászkabánya és Berlistye községekben népgyüléseket rendeztek, s azokon a feljelentés szerint a román nemzetiségű választók aktivitása érdekében beszédeket tartottak, s dr. Vlád Aurél a következő kitételeket használta a beszédében: »Eljöttem, indíttatva azon vágytól, hogy megismerjem az e vidéken lakó népet is, a mely — tudom, ép oly elnyomatott és elgyötrött, a mint a mi testvéreink mindenütt.. , Igaz, — testvérek — hogy uraink közül némelyek azt mondják, hogy nem alkalmas az idő arra, hogy aktivitás terére lépjünk. A dolog azonban igen rosszra fordul, s mi nem várhatunk többé keresztbe tett kezekkel. Erős a meggyőződésem, hogy a román földinives, önmagát arczulcsapva, nem fog többé vágyainak kép viselőiül oly embereket választani, kik a mi érdekeink ellenségei, vagy eltévelyedett testvérek. A kormány ki akarja űzni nyelvünket az általunk fentartott iskolákból is. A miniszterelnök a téli országgyűlésen azt merte mondani, hogy Magyarországon minden krajczár, a mi elköltetik, csakis a magyar kultúra terjeszthetésére költhető. Törvényes küzdelemre hivja fel minden jóravaló románt. Mert a huszadik században nem tűrhetjük többé, hogy valaki megkísértse kitépni keblünkből a nemzeti öntudatot, hogy azt más idegennel helyettesítse.