Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-23

258 23. országos ülés 1905 A pánszlávizmus vádja az a közönséges dolog, a melylyel agyon szeretnek minket ütni. Azt mondják, bogy az az intelligens ember, a ki tudva magyarul, nem beszél mindig magyarul, hanem tótul is, az pánszláv, pedig azt hiszem, teljes joga van arra, bogy anyanyelve tiszteletét megkövetelje mindenkitől, mert az anyanyelv tisztelete feltétele a hazafiságnak; én az egyedüli erkölcsi alapját a jó hazafiságnak abban találom, hogy valaki anyanyelvét tisztelje és szeresse! (Elérik felJciáltáso7c balfelöl: Es hazáját.' Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Hodzsa Milán : Természetesen! Erről a pánszlávizmusról legyen szabad felhoznom egy nagyon jellemző dolgot. Egy tapasztalatlan közigazgatási hivatalnok titkári minőségben felkerült egy felvidéki vármegye főispánjához, a kihez azzal a kérdéssel fordult, hogy talán nem volna szükséges ezek ellen az u. n. pánszlávok ellen a hatalmi erőszak oly mértékét alkalmazni; én ismerem őket, úgymond, tisztességes emberek, egyedüli hibájuk az, hogy tényleg és komolyan ragaszkodnak nemzetiségükhöz is; én azt hiszem, hogy ez a pánszlávizmus egy rém, a melyet mi magunk eszelünk ki. — A tapasztalt, az erélyes főispán erre azt felelte: kedves öcsém, maga ezt nem érti. Pánszlávizmus igenis van, van azért, mert szükségünk van rá, és ha nem volna, csinálnunk kellene. (Ugyvan! a közép hátulsó padjain. Zaj és ellenmondások jobbfelöl.) Szász József: Ki volt az? Hodzsa Milán: Hogyha itt az országgyűlésen tért foglal egy olyan eszme, a mely talán a magyar nemzet követeléseinek teljesítését attól teszi függővé, hogy a nemzetiségeken egyet üssön, akkor ón tisztán a függetlenségi párt szempontjából is ama eszme minden hirdetőjének minden lépését gyanakvással kisérem, Egy hang (a balközépen): Beszéljen a magyar vezényszóról! Elfogadja-e ? Hodzsa Milán: Ha ellenvetéseim volnának ellene, biztosítom a képviselő urat, lenne bennem annyi férfias bátorság, hogy ezt elmondjam. (Helyeslés balfelöl,) Én, t. képviselőház, fejtegetéseim során két junktimot állítottam fel. Az egyik junktim az, a mely fennáll a nemzetiségi kérdés fokozatos megoldása és a függetlenségi párt törekvéseinek fokozatos megvalósítása között, a másik pedig az önálló vámterület behozatala és az adórendszer progresszivitása között. Ha valamely országgyülésnek, ugy különösen ennek a t. háznak a feladata tekintetbe venni azt, hogy ma nem élünk már Macekiavelli idejében, a mikor a legfőbb volt a felső osztályok érdeke, mert ma a néplélek stúdiuma kell hogy képezze politikánk vezérfonalát. JSÍe feledkezzünk meg arról, hogy az igazi államalkotó elem, a mely ezt az államot fenmájus 11-én, csütörtökön. tartja, a paraszt, a munkás, az iparososztály. Első feladata legyen tehát ennek az országgyűlésnek ezen munkálkodó osztály érdekeit teljes lelkesedéssel felkarolni. Nagyon sajnálom, de utalnom kell egy jellemző jelenségre, egy felfogásra, a mely nemcsak a politikai közéletben, hanem általában a társadalmi életben is megnyilvánul. Minálunk ez a kifejezés: paraszt, mintegy lealacsonyitást, megbélyegzést jelent. (EllenmondásoJc a baloldalon.) Azt a »paraszt« kifejezést a kifogástalan gentleman rendesen csak oly vonatkozásban ismeri, hogy annak egy véres párhaj a csattanója. Már pedig most, a mikor igazán a nép vett részt, legalább az önök részéről, abban a munkában, a mely a legutóbbi választások eredményének előfeltétele volt, akkor igenis helyénvalónak tartom, hogy ennek a népnek, ennek a munkásnépnek érdekeit szem előtt társuk mindig. Ha az uj rendszer meghozza a nép jogos követeléseinek teljesítését, akkor azt hiszem, hogy a koalicziónak politikai jövője biztosítva van. De ha megfeledkezik a koalicziő arról a kötelességéről, a melylyel a néppel szemben tartozik, akkor várható, hogy a koalicziő pártjainak helyeit a jövendőben olyan pártok fogják elfoglalni, a melyekről feltétlen biztossággal feltehető az, hogy ugy az általános választói jogot, mint a gazdasági követeléseknek radikális megoldását fogják keresztülvinni. Abban az esetben, ha azokból az ígéretekből, a melyeket a koalicziő részint kifejezetten, részint hallgatólag tett, valami teljesítetlenül marad, akkor nem marad egyéb hátra, mint az, hogy az eddigi választóközönség Ítéletét teljes tisztelettel megfelebbezzük olyan fórum elé, a mely mindenesetre kompetens arra, hogy magát a nemzeti akarattal azonosnak mondhassa, t. i. olyan választóközönség elé, a mely az általános választói jog alafiján gyakorolja választói jogát. T. ház! Én nem látom garantálva mindazt, a mit az uj rendszertől a jog és méltányosság alapján várhatok, s ennek következtében nem is csatlakozhatom a bizottság felirati javaslatához. (Helyeslés a középen.) Egy hang (a baloldalon): Ezt nem vártuk! Hodzsa Milán: Ez az egyedül helyes konklúzió. A míg nem látok garancziát arra nézve, hogy mindezek a követelések teljesüljenek, a míg ez mind csak feltétel gyanánt lóg a levegőben, addig a koalicziő felirati javaslatához sem csatlakozhatom. Ahhoz csak az csatlakozhatik, a kinek feltétlen politikai bizalma van a felirat szerkesztőivel szemben. (Helyeslés a baloldalon.) Engedelmet kérek, nálam ez a feltétlen bizalom nincs meg. tehát a felirati javaslathoz nem csatlakozhatom. Annak, a mit mi akarunk, őszinte és kétséget kizáró kifejezését a Miháli Tivadar t. képviselőtársam által beadott felirati javaslatban látom, s azért az Ó" felirati javaslatához csatlakozom. (Helyeslés a középen.)