Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-21

228 21. országos ülés 1906 május 9-én, kedden. tukmálni iparkodnék, rendszeresen azon fáradoznék, a min csak elvétve fárad egyes jeles férfiú abban a szolgálatban, hogy a külfölddel megismertesse Magyarország történeti fejlődését, Magyarország közjogát, Magyarország állami önállóságának jogczimeit, ugy közjogiakat, mint történelmieket, mint, hogy ugy mondjam, természettudományiakat; akkor nem állanánk a külföldi közvélemény előtt ugy, a mint most állunk. (Elénk tetszés balfelöl.) De hát, t. képviselőház, legyen ez akár igy, akár amúgy, én erre csak azt mondom: tisztelem a külföldi közvéleményt, tettem is a magam részéről, a mit egyes ember tehet, (Élénk éljenzés balfelől.) hogy azt felvilágosítsam és számunkra megnyerjem; tenni kell ez irányban, mert ez hatalmas tényező; de nem oly tényező, a mely előtt, különösen mostani félrevezetett állapotában, feltétlenül meg kell hajolni, a melytől egy nemzet a maga életczéljainak kivívását vagy ki nem vívását függővé teheti, (Ugy van! halfelöl.) Hisz sokkal kisebb nemzeteknél láttuk, hogy az az u, n. európai közvélemény, mikor ők jogaik kivivására háborogni kezdetiek és ennek az öreg napjaira roppant erényessé lett vénkisasszonynak, Európának, álmait háborgatták : akkor rettenetes kifakadások voltak. Mikor Kelet-Huniéba Bulgáriával egyesült, maga e miatt egy pár liter tintát ontottak, a melyben Európa haragja erre a kis országra kiöntetett, a mely nyugalmát háborítani meri. Nos hát, mégis egyesült Kelet-Eumélia Bulgáriával és a mikor megvolt a fait accompli, Európa szépen megnyugodott és ráadta az áment és megbarátkozott ezzel az állapottal. Az a nagyon éleseszű, most már életben nem lévő franczia államférfiú, Waldeck-Eousseau, egy európai utazása alatt találkozván egy norvég politikussal, ez azt a kérdést intézte hozzá, hogy ő hogyan vélekedik a norvég-svéd viszonyról. Erre "WaldeckEousseau azt mondotta neki, hogy ő, mint idegen ember, illetéktelen ugyan arra, hogy a kérdés részleteihez hozzászóljon, de annyit mondhat: l'Europe n'aime pas le changements. Európa nem szereti a változásokat. Hát igaz, Európa nem szereti a változásokat, de belenyugszik, ha megtörténtek. Belenyugszik különösen akkor, ha fel lesz világosítva tények által, hogy az, a mi miatt az európai közvélemény rokonszenvét a kívánt mértékben nem birjuk, t. i. Európa aggodalma annak a hatalmi csoportosulásnak minden meglazulása és gyengülése miatt, a mely hatalmi csoportosulást Magyarország és Ausztria összetartozandóságában biztosítva lát, alaptalan; ha Európa meggyőződik arról, hogy ez >a hatalmi állás nemcsak hogy nem gyengül, hanem ellenkezőleg a gyengeségnek krónikus állapotából kihuzatik, kivitetik, hogy megerősödik, megszilárdul akkor, ha a legrégibb, legtömörebb organikus egység, a melyre a dinasztia támaszkodik, Magyarország ezeréves organikus egysége, kiépíttetik, nemcsak formailag, de a népek lelkületében, ha itt valóságos harmónia van király és nemzet között; ha Európa meggyőződik arról, hogy ez a féltett hatalmi tényező nemcsak nem gyengül, hanem megeró'sbödik, akkor az az Európa, mely ma csak ítéletének felületessége miatt nem tart velünk, tapsolni fog azon ténynek, a mely miatt ma gyanakodik. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps a baloldalon.) És beszélnek uraim és ezt az intést homályosan, burkoltan, de elég határozottan intézték hozzánk, hogy óvjuk meg az egyetértést a király és nemzet között, (Halljuk! Halljuk!) Hát igenis, t. képviselőtársaim, óvjuk meg, helyesebben létesítsük as egyetértést a nemzet és király között, Da az nem egyetértés, ha formai, egy nyomon járásnak kedveért az egyetértésre hivatottak egyike a maga értelmét, a maga érzelmeit, a maga akaratát magába fojtja. Mert ha ez igy volna, akkor tökéletesebb, egyetértés nem léteznék a világon, mint a rabszolga és ura között. Egyetértés az, mikor valóban egyetértenek azok ketten, a kik egyetértésre hivatva vannak, S mintán a magyar nemzetből soha ki nem fogja irtani senki — és ne is irtsa ki — mert ha ezer éve már, ha legnagyobb nyomoruságunk pillanatában ebből -egy tapodtat sem tudtak minket eltolni, hát most se tudnak majd eltolni és négyszáz év tapasztalása után már el lehetne hinni, hogy a magyar nemzetből sohasem lehet kiirtani azt a tudatot, hogy állam, hogy a nemzeti élet teljességére csak épen olyan joga van, a minő minden más nemzetnek,_ sőt talán nagyobb joga (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés a baloldalon.) sőt talán több joga van, mert ezer esztendős multunkra visszatekintve — egyetlenegy királyság sem létezik ma, a mely akkor létezett és a melyek ma léteznek, azok akkor még nem léteztek és mert a nyugati czivilizácziónak védbástyája volt és mert hátramaradottságunknak egyik oka épen as, hogy a míg azok fejlődhettek és előre mehettek, mi küzdöttünk és vérzettünk, (Hosszantartó élénk helyeslés és taps a baloldalon.) azért az egyetértésnek amagyar nemzet és az első magyar ember között más alapja nem lehet, mint hogy az első magyar ember ennek a nemzeti törekvésnek élére álljon, (Hosszantartó élénk helyeslés és taps.) hogy az, kinek fejét a szent korona díszíti, a régi, ősi magyar szent korona fényét a maga személyében is a szent koronának tagjait képező összes magyar honpolgárok együttérzésében juttassa kifejezésre. (Élénk helyeslés és éljenzés a baloldalon.) Minden más alapon való törekvés az egyetértésre nem más, mint a viszálynak palástolása, (Ugy van! a baloldalon.) minden más alapon való törekvés az egyetértésre nem más, mint pillanatnyi kényelmetlenségektől való szabadulás kedveért a legjobb esetben nagyobb konfliktusok csirájának letevése; minden más alapon való törekvés az egyetértésre nem más, mint rlkczió, nem más, mint valótlanság, hogy ne mondjam: nem más,