Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.
Ülésnapok - 1905-19
19. országos ülés 1905 májas 6-án, szombaton. 173 nevelés és sok minden egyéb részlet,— melyeknek felsorolásától most tartózkodom — általánosságban jelezve van benne, s ezért e felirati javaslatot megnyugvással elfogadhatom. Azonban, t, ház. a felirat foglalkozik azon nemzeti törekvések érvényesítésével is, a melyek az utolsó időben a hadsereget illetőleg nyilvánultak. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Es itt is a felirat nézetem szerint megfelel annak az állás pontnak, a melyet pártom is képvisel, hogy t. i. a magyar állam a maga hadseregében jogosan követeli nemzeti fejló'désének lehetőségét (Élénk helyeslés a baloldalon es a középen.) és jogosan követeli, hogy a hadsereg, mint egyik intézménye az államnak, abban a fokozatban fejlődjék, mint a hogy a magyar nemzeti állam fejlődik. Ez kifejezésre jut a feliratban még azok részéről is, a kik talán ezen kérdésnek megoldását nem minden vonatkozásban tartották feltétlenül időszerűnek és szükségesnek. Kifejezésre jut igen bölcs indokolással, azzal a kijelentéssel, hogy elfogadják ezt is, mert meg vannak győződve, hogy az adott körülmények között, azok után, a mik történtek, nyugodt, békés munkásság a magyar képviselőházban nem biztositható, ha a nemzet e tekintetben is megnyugtatást nem kap. (Ugy van! Helyeslés a baloldalon és a középen.) T. ház! A nemzeti törekvéseknek a hadsereg keretébe való bevitele nem valami egyszerű és kicsiny dolog. Megvan annak a nagy jelentősége a magyar állam nemzeti jellegének szempontjából is, mert ugy, a hogy a viszonyok ma állanak, szorosan véve lehet mondani, hogy a hadsereg a poliglott irányzat fejlesztésének jön segítségére, (Igaz! Ugy van! a baldalon és a közepén.) a magyar nemzeti érdekek visszaszorításával. (Ugy van! a baloldalon és a középen.) Talán nem tartozik ide felemlíteni azokat az apró részleteket, a melyeket bizonyítani lehetne. hogy különösen oly vidékeken, a hol a magyarság egyes sorozó kerületekben kisebbségben van, az ezrednyelv, a szolgálati, a vezényleti nyelvre tekintettel miként nemzetietlenittetnek el épen a magyar állampolgárok. Abban a nézetben vagyok, hogy, a mint a viszonyok ma vannak, a mint általában az európai helyzet ma áll, jövője, biztos jövője csak nemzeti államoknak van. (Igaz! Ugy van! bal felől!) Ezzel számolnunk kell, ezzel tisztában kell lennünk. (Igaz! Ugy van! balfelöl. Mozgás a középen.) A nagy német birodalom a maga nemzeti jellegének kidombororitására szükségesnek tartja, hogy némely területén levő nemzetiségekkel szemben intézményekkel foglaljon állást a nemzeti irány érdekében. (Mozgás a középen.) A kis Románia a százados múlttal biró magyarokat rendszeresen elrománositja. (Ellenmondás a középen. Igaz! Ugy van! balfelöl. Elnök csenget. Felkiáltások a középen: Nem igaz! Nem teszi! Félkiáltások a baloldalon: Német a vezényszó Romániában? Elnök csenget.) Nagy igazság az, hogy csak a nemzeti államoknak van létjogosultsága. A mely nemzeti állam nemzetivé lenni ez idő szerint nem tud, hanem megmarad poliglott jellegében, annak állami jövője nincs. (Igaz! Ugy van! Taps balfelöl,) Ennek következtében igenis ebben a tekintetben öntudatosan, a leghatározottabban a nemzeti irány fejlesztését kell elősegítenünk, minden erőnkkel arra kell törekednünk, hogy az államnak poliglott jellege fokozatosan apasztassék és végre megszűnjön. (Igaz! Ugy van! Taps balfelöl.) Állami érdekről van itt szó, a mely állami érdek parancsolja., hogy ha mindjárt jogállam vagyunk is, a minthogy az vagyunk, csak addig a határig engedjük a jogállam elméletét ez idő szerint érvényesülni, a mely határon belül az a magyar nemzet érdekeit szolgálja. (Igaz! balfelől. Mozgás a középen.) Az egyén joga, a teljes jogegyenlőség (Zaj a középen. Elnök csenget.) természetesen meg kell hogy legyen és a teljes jogegyenlőség alapján kell lennünk; de a nemzetiségek jogát ugy értelmezni, hogy a nemzetiségeknek külön egyéniséget adjunk, ebben az országban nem lehet, (Igaz! Ugy van! Taps balfelöl. Zaj a középen.) mert különben állami jövó'nknek sírját ássuk meg. Minthogy p p dig a tapasztalat azt bizonyítja, hogy sok vonatkozásban a hadsereg jelenlegi szervezete a poliglott érdekeknek szolgál, nemzeti szempontból szükséges, hogy ebben a tekintetben a helyzeten az ezrednyelvek révén segítsünk. Különben is, t. ház, az 1867 : XII. t.-cz. 11. §-a értelmében nem látom sehol sem megállapítva azt, hogy az egész hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadseregben a német vezényszó, vagy szolgálati nyelv biztositva volna. (Ugy van! balfelöl.) Mert, t. ház, vezérlet, vezénylet és belszervezet van a magyar törvényben és mert ez a »vezérlet« és »vezénylet« a magyarban hasonlóan hangzik, mint a »vezényszó«, annak oly értelmezést is szeretnének adni, mintha az ugyanaz volna. De ha veszszük a német kifejezést: Eührung, Leitung, Innere Organisation, sehol sem kapjuk azt az értelmezést, a mely a vezényszó tekintetében az abszolút rendelkezési jogot a magyar nemzet, a magyar törvényhozás kezéből kivette volna. E tekintetben én egész határozottan merem állítani, hogy a nemzet ebben a kérdésben nem is határozott. Igaz, ho^y az 1867-et megelőzőleg a régi abszolutisztikus álláspont következtében az egész hadseregben a vezénynyelv és a szolgálati nyelv a német volt; és én nem tagadom, hogy az akkori viszonyokra tekintettel bölcsnek, helyesnek és indokoltnak találtam, hogy ez a kérdés, a mely már századok óta vitás volt, élére nem állíttatott. Megvallom egész őszintén, aggódva néztem, midőn most 2—3 óv előtt olyan hirtelen, oly váratlanul ez a kérdés felvettetett, aggódtam, hogy a megadott körülmények között a viszonyok alkalmasak lesznek-e arra, hogy a magyar nemzet a
