Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.
Ülésnapok - 1905-18
18. országos ülés 1905 május 5-én, pénteken. 159 ban lehet haladni. (Mozgás és zaj a baloldalon és középen.) Udvary Ferencz: Sohasem csinálnak semmit! (Zaj.) Elnök: Udvary Ferencz képviselő urat kérem, hogy folytonos közbeszólásaival ne zavarja a szónokot. (Helyeslés a jobboldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Engedelmet kérek, épen az, a mit így, ilyen nehéz viszonyok között tudunk teremteni, erős és egészséges mindig. Nem üvegházi növény az, amit ily nehéz viszonyok közölt alkotunk. (EílenmondásoTc a baloldalon.) Gr. Zichy Jenő: Menjen inkább a nemzetnek segítségére! (Nagy zaj a jobboldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Gr. Tisza István miniszterelnök: Mondom tehát: lassabban és nehezebben lehet ipart fejleszteni, történik is iparfejlesztés, van is haladás e téren és bizonyára, ha az igen t. koaliczió megalakul, az ő avatottabb kezeiben még sokkal örvendeíesebb lesz a fellendülés. (Mozgás halfelöl.) Ne méltóztassék azt hinni, hogy az az iparfejlesztés, a mely oly könnyűnek látszik a külön vámterület alapján, tényleg az életben is oly könnyűnek és áldásosnak fog bizonyulni. Először is miből indulnak ki t. barátaink mindnyájan, a kik a külön vámterület mellett foglalnak állást a külön vámterület mellett való érvelésben? Abból, hogy a magyar mezőgazdaság számára kereskedelmi szerződések kötése utján biztosítani fogják a külföldi piaczokat. Bocsánatot kérek, lehet-e a külföldi piaczokon kedvezményeket biztosítani a magyar mezőgazdaság terményei számára másként, mint ugy, hogy hasonló kedvezményeket adunk az illető állam iparának? (Igazi jobb felöl. Mozgás balfelöl.) Hol marad azután a vámvédelen, a mely a magyar ipar fejlesztésének előfeltétele? Eitner Zsigmond: A Cunard line legalább nem viszi ki az embereket. Elnök: Eitner képviselő urat kérem, ne méltóztassék folytonos közbeszólásokkal a szónokot zavarni. Gr. Tisza István miniszterelnök: Másodszor az az ipar, a melynek fejlődése Magyarországon a mezőgazdaság válságával és romlásával fog összeesni, tényleg üvegházi növény lesz és pedig oly vékony üvegházban elhelyezve, a mely felett csakhamar összeomlanak annak üvegfalai. Hencz Károly: Mint a liberalizmus falai. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Hencz Károly képviselő urat kérem, hogy ne zavarja a szónokot folytonos közbeszólásokkal (Halljuk! Halljuk!) Gr. Tisza István miniszterelnök: Mondom tehát, ez lesz az igazi és pedig törékeny üvegházban elhelyezett növény, ahol aztán az első viszontagság, a mely a magyar nemzetgazdaságot éri, azoktól az alapfeltételektől fosztja meg a zsenge és fejlődni kezdő magyar ipart, a mely annak fennállását biztosítaná, (Mozgás balfelöl.) Holló Lajos: Szegény önálló állam! Polónyi Géza: Tehát meg sem kell kezdeni. (Zaj jobbfelöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Hiába gondolja akárki, hogy a közös vámterületben rejlő gazdasági előnyöket bárminő kereskedelmi szerződésekkei aequiparálni lehet. Hiszen kereskedelmi szerződések által elérhetjük egy vagy más gazdasági terület védvámjának leszállítását, de ez a leszállítás, a mely velünk szemben érvényesül, érvényesülni fog minden más velünk versenyző exportáló területre nézve is, a mely ugyanazon gazdasági területtel szintén szerződéses viszonyban van, (Igaz! jobbfelöl.) mert a legkedvezményezettebb klauzula ma már sarkköve minden nemzetközi kereskedelmi politikának. Kelemen Samu: Amerikában is? Polónyi Géza: Nem tudom, hogy kormányprogramul-e ez, vagy ellenzéki beszéd. (Nagy zaj jobbfelöl.) B. Vojnits István: Tessék meghallgatni a szónokot! B. Kaas Ivor: Ez agrárius konkolyhintés! Gr. Tisza István miniszterelnök: Mondom, bárminő kereskedelmi szerződésben nyert vámkedvezmény nem változtat azon a versenyviszonyon, a melyek közöttünk és mezőgazdasági czikkeiket szintén ugyanazon piaczra importáló más mezőgazdasági felesleggel biró államok között van. Már pedig a mi döntő a mi érdekeinkre nézve, és különösen a kény ér termények szempontjából, az nem a vámnak magában véve kisebb vagy magasabb volta, hanem az a differenczia, a mely a mi kivitelünk és a velünk versenyző területek kivitelének elbánásában fennáll. Azt pedig, a mi egyedüli és igazi megóvása és biztosítása a mi érdekeinknek, hogy a mi kenyérterményekben rejlő nagy feleslegünk oly fogyasztó területre találjou, a melyre vámmentesen jut be, mig összes versenytársai csak vám lefLetése mellett juthatnak, ezt máskép, mint a közös vámterület mellett, nem biztosithatjuk. Eitner Zsigmond : Ezt a kereskedelemügyi miniszter ur is elfogadja? (Derültség jobbfelöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Ezt semmiféle vámszerződésben biztosított előnyök nem pótolhatják. Láttuk, hiszen ráutaltam már beszédem előző folyamán . . . (Zaj.) Lázár Pál: Halljuk a disszertácziót! Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőtársam, én senkitől sem pretendálom, hogy az én — mint előre is jeleztem — száraz ós unalmas előadásomat meghallgassa. Polónyi Géza: Mi ezimen beszél ? Mint miniszter? (Nagy zaj jobbfelöl.) B. Vojnits István: Hallgasson! Ez mégis csak sok! (Nagy zaj és mozgás.)
